Folytatva a kisgyerekekkel kapcsolatos japán szokások sorozatot, ez alkalommal az Issó mocsi szokását mutatnám be röviden, amit a kisgyerekek 1 éves születésnapján szoktak megtartani.
Kezdeném a cím magyarázatával: A mocsi japán rizssütemény, ami a szokásosnál is ragacsosabb rizsből készül, amit először pépes állagúvá ütnek, majd kívánt alakúra formáznak.
Az issó (一升) pedig régi japán mértékegység, körülbelül 1,8 kilogramm, így nem nehéz kitalálni, hogy az issó mocsi, körülbelül 2 kiló mocsi rizssüteményt jelent. Azonban az issó másik írásjeggyel írva (一生), „életet” jelent, az „issó mocsi” esetében arra utal, hogy egészségben és bőségben töltse a gyermek az előtte álló életét.
Az issó mocsi hagyományosan kerek alakúra van formázva, ezzel is arra utalva, hogy kerek egész, harmonikus életet éljen a gyermek, de az utóbbi időben elterjedt a szív alakú verzió is. Illetve már nem csak egy darab nagy mocsit árulnak, hanem olyan csomagot is, ahol sok kisebb méretű mocsi együtt tesz ki két kilót.
Japánban csak a Sóva korszaktól (1926-) ünneplik a mai értelemben vett egyéni születésnapot, korábban mindenki az újév első napján lett egy évvel idősebb, illetve november 15-én ünnepelték minden 3 és 7 éves kislány illetve 5 éves kisfiú cseperedését. (Ez az ünnep ma is létezik sicsi-go-san, vagyis 7-5-3 néven, erről majd egy későbbi alkalommal írok részletesebben.)
Ez alól kivételt jelentett az első születésnap, amit a gyermek születését segítő bába, illetve a rokonok részvételével már régen is megünnepeltek Japánban. Abból az alkalomból, hogy a gyermek túlélte az első 1 évet, úgynevezett születésnapi mocsi felajánlásával erősítették meg a kisgyermek és a sintoista istenségek kapcsolatát, arra kérve az istenségeket, hogy minél hamarabb megerősödjön a gyermek.
Hagyományos rossz ómennek tartották azonban, ha a gyerek az első születésnapja környékén már elkezdett járni, úgy hitték ez annak a jele, hogy gyorsan elhagyja majd a szülői házat. Ezt megakadályozandó bizonyos területeken kialakult az a szokás, hogy egy issó-nyi vagyis közel két kiló mocsit kötöztek a gyerek hátára, hogy ne tudjon felállni, felgáncsolták, mocsival dobálták meg.
Ez a szokás terjedt el mára országszerte bár az eredeti jelentése már megkopott: azt is jó jelnek tartják, ha fel tud állni a kisgyerek és azt is, ha nem bírja el a mocsit. A sikerélmény a fontos és az, hogy a fényképeket meg lehessen osztani a rokonokkal, barátokkal. De úgy gondolom még így is jó alkalom arra, hogy egy kis tradicionális japán szokással is emlékezetesebbé tegyék az első születésnapot.
A fotók sajátok!
