Megjött a nyár. Itt az ideje, hogy a lányomat újra beírassam a japán iskolába. Idén nem csak 5 napra, mint korábban, hanem hosszabb időre, 8 napra.
Mondtam neki izgatottan, hogy jövő héten már kezdődni is fog a japán iskola. Ez már a harmadik alkalom. Erre jött a hiszti, hogy nem akar menni, de már nem hat meg. Hozzá vagyok ehhez szokva. Minden évben eljátssza ugyanezt. Már most előre tudom, hogy a japán iskola utolsó napján majd azt fogja mondani, hogy jövő nyáron is jönni akar.
Az első évben, amikor megtudtuk az iskola szabályait, hogy nem lehet bevinni semmilyen rágcsálnivalót, se Kinder tojást, se Smartiest, se müzlit, se gyümit, se szendvicset, még diákcsemegét sem, elkezdett sírni, hogy ő éhen fog halni. Ennek ellenére könnyen túlélte, s gyorsan alkalmazkodott az iskolai követelményekhez. ????
A másik sokkoló tény gyermekem számára az volt, hogy fogkefével kellett az egész tantermet kitakarítaniuk. Igen, nekik a gyerekeknek, s nem a takarítóknak. Ez természetes dolog (vagy annak kellene lennie), mert ők használják a tantermet, az övék egész nap. Takarítsanak csak maguk után, s tanulják meg, hogy vigyázzanak a saját dolgaikra, s hogy tisztán kell tartani a helyiségeket, ahol élnek, dolgoznak. Ez jó lecke lesz nekik később az életben is.
Sajnos az én szavaim annyira nem hitelesek, mert lányom jól tudja, hogy drága édesanyja, aki annak ellenére, hogy japán iskolában végzett, milyen a takarításban és rendrakásban (nem túl jó ???? )… Nem mondhatom el neki, hogy gimis koromban párszor kiszöktünk a suliból a barátaimmal a takarítás elől, és a tanároknak az iskolai hangosbemondón kellett visszaparancsolnia minket a terembe.
Valamint a japán tanárok szigorúbbak lennének, mint a magyarok? Nem hiszem. Vagy a japán gyerekek aranyosabbak? Ezt sem gondolom. Bár vele mindenki aranyos abban az 5-8 napban nyáron, míg odajár, de nem igazán tudja, hogy a diákok egymás közötti kapcsolatai milyenek a hétköznapokban. Alapvetően ugyanolyanok, mint a magyar iskolások. A lányok két csoportba szoktak oszlani. Az egyik felük aktívabb, jobban szeretnek szerepelni, a másik felük pedig visszahúzódóbb, csendesebb. Az előbbi csoportot japánul "Nawatobiz"-nak hívják, míg a másokat "Shiritoriz"-nak.
Sok gyerek azért szeret japán iskolába járni, mert több programjuk van, mint a magyarban. Például a tervek szerint az egyik nap buszra szállnak és piacra mennek majd. Ott pedig a szülőktől kapott 500 Ft-ból vásárolhatnak majd valamit. Ez nagyon mókás program lesz.
A japán tanárok nagyon figyelmesek. A minap kaptam egy érdeklődő emailt az egyik oktatótól, hogy hogy van a gyerekem, izgul-e a jövő hét miatt? Majd holnap visszaírok, hogy a szokásos kezdeti balhén kívül minden rendben van, aggodalomra nincs ok.
Továbbá előre megkaptuk az órarendet is.
Az első nap a legelső óra japán nyelvoktatás lesz. (Na, lányom ezen egyből elkezdett sírni.)
A japán óra után viszont számára sokkal érdekesebb és vidámabb órák lesznek.
- Tornaóra, 3. Magyar nyelv, 4. Környezet, 5. és 6. Matek.
Mondtam neki, hogy ha nem nagyon akar menni, nem erőltettem, lemondom az egészet, de akkor készüljön, hogy itthon fog maradni unatkozni. Ez meggyőzte! ????
Nagyon örülök, hogy kislányom ennyire bátor és nyitott az új élményekre. Persze, nem csak a japán nyelvtudásért küldöm oda, hanem hogy jobban megismerkedjen a japán kultúrával is. (Legfőképp a tisztaság és rend szeretetével!)
Nem csak neki lesz kihívás ez a pár nyári iskolai nap, hanem nekem is. Kemény hét előtt állunk. Főznöm kell neki ebédet, amit az ebédszünet előtt be kell vinnem neki. Csodaszép charaben bento-t nem fogok tudni neki készíteni, csak sima onigiri-t és karaage-t fog kapni.
Mindenesetre Sensei és Otomodachi, Yoroshiku onegai shimasu!!!!
