Akik jártak már Ázsiában, esetleg néztek már japán vagy keleti filmet, felfigyelhettek egy nálunk nem megszokott hagyományra. Keleten az emberek házba, szentélybe, iskolába vagy esetlegesen étterembe belépéskor mindig leveszik a cipőjüket, s szépen a bejáratnál kijelölt helyen hagyják.
Nem hinném, hogy én lennék az egyetlen, aki már elgondolkodott ennek eredetén, s hogy miért is csinálják. Számomra nagyon kényelmes és hasznos ez a szokás, mert így könnyebb tisztán tartani a lakásomat. (S mert az állandó felsöprés és felmosás nem tartoznak a kedvenc házimunkáim közé.)
No, de nézzük, mikortól hagyják a japánok lábbelijüket a bejáratoknál.
A kezdetek a Heian periódusig vezethetőek vissza (794 - 1192), s egyes források szerint a felsőbb társadalmi körökből indult ki.
Kialakulása okaként az ország klímáját és a kinti ülési és alvási szokásokat szokták említeni. Japánnak mérsékelt övezeti monszun éghajlata van, ami azt jelenti, hogy gyakran vannak heves esőzések valamint tájfunok, főleg nyáron. Így az emberek cipője sokszor vizes és sáros. Mivel Japánban szeretnek a földön ülni, valamint ágy helyett csak egy futonon (egyfajta matrac) alszanak, ezért a padló tisztasága kulcskérdés számukra.
Egy másik ok a láb levegőzésének kérdése. Míg régen tradicionálisan szalmaszandálokat (waraji) és geta valamint zoori topánkákat hordtak, melyeken keresztül a láb szabadon levegőzhetett, addig a Meiji –restauráció (1868) után Japánban is meghonosodó nyugati stílus magával hozta az ugyan kényelmes, de a levegőt alig áteresztő lábbelik sorát. Az ottani nagyon párás éghajlat nem kedvez a zárt cipőket hordó emberek talpának, így azok levétele nemcsak a tisztaság fenntartására, hanem a láb egészségének megőrzésére is irányul.
Ez a hagyomány viszont nemcsak Japánban lelhető fel, hanem több más ázsiai országban is, úgymint Koreában, Kína egyes tartományaiban, Thaiföldön, valamint Vietnamban is. (Itt meg kell jegyeznem, hogy nem ázsiai országokban, mint Alaszkában és a skandináv államokban szintén leveszik a bakancsokat belépéskor.)
A hagyománynak köszönhetően alakultak ki a genkan-nak nevezett bejáratok is Japánban, ami általában egy lekövezett kis előtér, mely mélyebben van a padló szintjénél. Itt a vendégek lerakhatják a cipőjüket, majd a megemelt parkettára lépve bejutást nyernek az adott helységbe vagy laktérbe. A genkan a kinti és belső területeket elválasztó szimbolikus jelentéssel is bír. A kintről érkezők cipőjük levevésével a külvilág problémáit is lerakják a bejáratnál és a belső szobákba lépve nyugalomra lelhetnek. Így e tradíció nemcsak a tisztaság és higiénia megőrzésére, hanem egyben a problémák levetkőzésére és megnyugvásra is irányuló rituálé.
Források:
http://www.tjf.or.jp/eng/content/japaneseculture/02kutsu.htm
Képek
http://www.dallajapa.com/wp-content/uploads/2015/03/removeyourshoes1-1024x590.jpg
http://sfitterooki.cocolog-nifty.com/photos/uncategorized/2011/01/13/dsc02666.jpg
http://lifeedited.zippykid.netdna-cdn.com/wp-content/uploads/2013/02/traditional-japanese-bedroom.jpg
http://blogs.oregonstate.edu/bebeaverbold/files/2015/04/taking-off-shoes-300x181.jpg
https://missionmemos.files.wordpress.com/2012/05/alaska-mud-room1.jpg?w=640
http://www.iiouti.com/blog/%E7%8E%84%E9%96%A2.jpg
