Anélkül, hogy Japánban élnék, napi szinten látom elrobogni a zöld, a piros, a kék shinkanseneket... a nappalinkban. Nem élethű, hanem makett változatban, jelenleg pont a karácsonyfa cserepe körüli sínpályán 😉
Ez adta az ihletet a most következő bejegyzéshez a japánok egyik nemzeti büszkeségéről, a szuper- expresszről. Ez is a japán technika szint része, hogy hihetetlen a hasonlóság a gyerekjáték és az igazi között:
Az igaziak:
Ha címszavakban kellene jellemeznem, akkor elmondanám, hogy 320km/h sebességgel halad, másodperc pontossággal érkezik/indul, minden ülése menetirány szerint előre néz, tágas és a nagy sebesség ellenére is csendes belső térrel bír, ami japánosan tiszta (a takarító személyzet 7 perc alatt makulátlan tisztaságúra takarítja a beérkezés után[i]). Végül az a tény, hogy az 50 éves működése során egyetlen baleset sem történt shinkansennel, pedig a legforgalmasabb vonalakon percenként indulnak vonatok és az összes vonal éves utasszáma meghaladja a 356 millió főt!
Bennem felmerült a kérdés, hogy hogyan tudják a természeti tényezőket is ilyen jól kordában tartani (értsd: a földrengések országában egy földrengés sem okozott balesetet). Erre azt a választ találtam, hogy 1992-ben bevezették a földrengés előrejelző riasztórendszert, ami vészmegállást okoz, ha földrengés veszélye mutatkozik.
Itt látható Hayabusa shinkansen a speciális sínrendszeren futva:
Az első shinkansen vonal indulása nagyon történelmi események között zajlott. 1964 október 1. volt a nagy nap, amikor is - alig több, mint egy héttel a Tokioi Olimpia kezdete előtt - kigördült az első szerelvény (Hikari) Tokyo és Osaka között (Tokaido Shinkansen), az addigi 7 órás vonatutat 4-re csökkentve. Ekkor még 200km/h volt a csúcssebessége, amit azóta jelentősen túlszárnyaltak (320km/h-ra). Az első vonal után sorban jöttek egymás után a további vonalak. Mára majd a teljes országot el lehet érni a szuperexpresszel.
Az alábbi táblázat az egyes vonalak legfőbb jellemzőit tartalmazza és nyitási évüket:
A táblázat nem tartalmazza, de idén márciusban indul a Tohoku vonal Shin-Aomori-tól Hokkaidora, a Shin-Hakodate-Hokuto megállóig, a tengert a Seikan-alagúton átszelve.
Az egyes vonalak térképen (az építés alatt álló, és a tervezett vonalakat is beleértve):
Aszerint, hogy hány helyen áll meg, az egyes vonalakon közlekedő vonatokat is csoportosíthatjuk. Három alapkategória van: a helyi (local), sebes (semi-fast), gyors (fast). Nekem az tetszik ebben nagyon, hogy beszélő neveket kapnak az egyes vonatok attól függően, hogy milyen sűrűn állnak meg és mely vonalon közlekednek. Ízelítőként néhány elnevezés: „remény” (nozomi), „fény” (hikari), „cseresznye” (sakura), „fecske” (tsubame), „visszhang” (kodama)… A teljesség igénye nélkül, azaz csak példaként álljon itt a legrégebbi, és egyben legnagyobb forgalmat lebonyolító Tokaido illetve a Sanyo és Kyushu vonalak vonatai:
Tōkaidō Sanyō and Kyushu Shinkansen vonal
Nozomi (gyors, Tokaido and Sanyo)
Hikari (sebes,Tokaido and Sanyo)
Hikari Rail Star (sebes, Sanyo)
Kodama (helyi,Tokaido and Sanyo)
Sakura (sebes, Sanyo and Kyushu)
Mizuho (gyors, Sanyo and Kyushu)
Tsubame (helyi, Kyushu)
Az alábbi térképen látható az egyes kategóriák közti különbség. Míg a Nozomi csak 6 helyen áll meg Tokyo és Osaka viszonylaton, addig a Kodama minden állomáson:
Végül, hogy melyik vonalon milyen vonatkategóriákat találunk ezen a térképen látható:
Nem vagyok egy autó, vonat, szuper sebesség iránt érdeklődő ember, ennek ellenére is felejthetetlen az első shinkansen-es élményem. Ugyanis Japánban shinkansen-nel síelni is lehet menni! Ott áll meg a pálya alján a vonat, ahonnan követlenül a felvonóba szállhat át az ember! (Ennek részleteit egy másik bejegyzésben osztom majd meg ;-))
[i] Érdekességként egy video a max. 7 perc alatti takarításról: https://youtu.be/rFXi1cM9vO0
[ii] "鉄道輸送統計調査（平成23年度、国土交通省） Rail Transport Statistics (2011, Ministry of Land, Infrastructure and Transport) (Japanese)". Mlit.go.jp. Retrieved 26 March 2013.
