20 éve dolgozom a Sűdy és Társánál. Nagyjából 1 hónapja a kollégáimmal együtt ünnepeltem meg az évfordulót. Visszagondolva gyorsan elrepült ez a két évtized.

Volt olyan év, ami a cég számára nagyon sikeres volt, és persze volt olyan is, amikor veszteséggel zártunk. Mindenesetre mindannyian egy hajóban eveztünk, s együtt, összetartva és egymást segítve, túljutottunk a problémákon.

Az évfordulós bulin elgondolkoztam pár dolgon. Hiányoztak a régi, volt munkatársak - jó lett volna, ha ők is velem ünnepelnek. Továbbá eszembe jutott az is, hogy mik voltak a legsikeresebbnek mondható projektjeim a 20 év alatt.

Természetesen azokra esett a választás, amelyekkel kezdettől fogva én foglalkoztam, és végig is vittem.

Egyike volt ezeknek azon zöldmezős japán projektem, mely keretében segítettem a japán ügyfeleimnek ipari parkot választani, magyar céget alapítani, s folyamatosan támogattam őket az üzem átadásáig, valamint a munkavállalók felvételéig. Van még néhány, ehhez hasonló partnercégünk Magyarországon, akikkel a mai napig folyamatos üzleti kapcsolatot és jó viszonyt ápolunk.

20 év alatt volt olyan cég is, amely sajnálatos módon kivonult Magyarországról mert a projekt közben a cég stratégiája vagy gazdasági helyzete megváltozott. Ez mindig szomorúsággal töltött el, de mi ebben is partnerek vagyunk, hiszen a cégeknek ebben az esetben is támogatásra van szükségük, hogy zökkenőmentesen lezáruljon a végelszámolási folyamat.

Voltak olyan projektek is régen, amelyeket talán a mai tudásommal és tapasztalatommal sokkal sikeresebben végig tudtam volna vinni. Sokat tanultam az olyan helyzetekből, ahol a japánok által szabott magas kritériumokat nem tudták teljesíteni a magyar felek, s így leállt a projekt vagy nem tartott sokáig.

A 20. évfordulómra az ünneplés mellett egy ajándék repülőjegyet is kaptam a cégtől, amit ezúton is nagyon köszönök.  Épp azt tervezgetem, hogy hová megyünk és kikkel fogunk majd találkozni a nyáron, amikor hazautazok a lányommal Japánba.

Ha már Japán, akkor ma reggel kaptam az oszakai, volt egyetemista barátnőmtől egy emailt, amiben azt írta, ott a lakosság 90%- még mindig maszkot hord. Ebben a nagy melegben!? Pedig Japánban már nem is kötelező!

A Yomiuri újság által június 3. és 5. között végzett kutatás szerint a megkérdezettek 41%-a azt mondta, hogy lehetőleg továbbra is szeretne maszkot viselni. 49% azt válaszolta, hogy csak szükség esetén hordaná, és csupán 9% nem akarja már felvenni egyáltalán. Nemek szempontjából a nők 50%-a értett egyet a maszkhordással, míg a férfiaknál ez az arány 32% volt.

Ugyanez a barátnőm egy új japán kifejezést is megtanított nekem, amit még nem hallottam. Ez a  顔パンツ(kao pantsu) - azt jelenti „arcnadrág”, utalva arra, hogy a legtöbb ember már nem akarja levenni a maszkot, annyira hozzászoktak a covidos időszak alatt, és ha véget is ér majd a járvány a szigetországban, a maszkokat továbbra is fenn szeretnék tartani. Ők úgy tekintik a maszk levételét, mintha a bugyijukat/gatyájukat kellene levenniük mindenki előtt.

Én biztosan nem fogok 顔パンツ-t hordani, hanem élvezni fogom a párás japán levegőt, amennyire csak lehet.

Az Asahi Super Dry sör, vagyis japánul „Asahi Suupaa Dorai” egy kimondottan üdítő hatású, „száraz” láger. A Japánban töltött éveim alatt magam is komoly mennyiséget pusztítottam belőle. Erre szerencsére nagyon sok lehetőségem volt.

Bár Japánban (is) nagy számban fogyasztanak az emberek egyedül otthon alkoholt, azok, akik hozzám hasonlóan a társas züllést preferálják, inkább nomikaira (alkohol meghajtású informális összejövetel barátokkal vagy kollégákkal) járnak. Ezeknek az összejövetelek megszokott szereplője az Asahi Super Dry is.

Az aszahi (朝日) japánul annyit tesz, „reggeli nap”, vagyis „felkelő nap”.
Japán első számú sörgyártó vállalata is úgy, ahogyan reggel a nap, apránként egyre magasabbra emelkedik Japán gazdaságának horizontján immáron több, mint 130 éve.
A vállalat 1889-ben kezdte meg működését Oszakában. Ekkor még Oszakai Sörgyár (Ōsaka Bakushu Kaisha) néven. Egyébként nagyjából ezidőtájt indult Japán két másik nagy sörmárkája, a Sapporo (akkoriban Sapporo Bakushu Kaisha) és a Kirin (eredetileg SPRING VALLEY BREWERY), így innen számítják a japán sör fénykorának kezdetét is.

Asahi sör - Az Ōsaka Bakushu Kaisha korai plakátjainak egyike
Az Ōsaka Bakushu Kaisha korai plakátjainak egyike

1906-ban, hogy megszűntessék a cégek közötti egymást felőrlő versenyt és együttesen erősítsék a japán sör exportját, az Osaka Bakushu, Sapporo Bakushu és a Yebisu sört gyártó Nippon Bakushu egyesülésével létrejött a Dai-Nippon Sörgyár (Dai-Nippon Bakushu Kabushiki Gaisha).

A japán sörpiac 70%-át uraló vállalategyüttesnek egészen 1949-ig volt tagja az Oszakai Sörgyár, amikor is a zaibacuk (gazdaságot domináló szűkkörű pénzügyi érdekcsoportok) felosztását célzó „Túlzott Gazdasági Erő Koncentrációjának Megszüntetéséről” szóló törvény (kado keizairyoku shuchu haijo-ho) értelmében feloszlatták őket a ma ismert Asahi Sörgyár és Nippon Sörgyár vállalatokra (ami egyébként a mai Sapporo Sörgyár).

A háború után újra kialakult egy heves verseny a belföldi sörpiacot uraló három vállalat között. A Nippon Sörgyár a piac megközelítőleg 38%-át, az Asahi a 31%-át, míg a Kirin nagyjából 25%-át tette ki az eladásoknak. Az Asahi egészen 1960-ig tartotta második helyét, azonban addigra a Tokióra összpontosuló gazdasági fellendülés következtében az inkább Nyugat-Japánban népszerű Asahi visszaesett a harmadik helyre és még sokáig ott stagnált.

Asahi sör - Asahi Beer reklámplakát
Asahi Beer reklámplakát

Azonban 1987-ben történt valami, ami miatt a vállalat megszerezte az első helyet a japán sörpiacon. 1986-ban egy olyan új termék kifejlesztésén kezdett el dolgozni, amely az „FX” kódnevet viselte. Ez nem volt más, mint Japán első „száraz” söre, az Asahi Super Dry, amit a cég 1987 márciusában dobott piacra a fővárosra és annak vonzáskörzetére korlátozva. Az első évre tervezett eladási mennyiséget (azaz egymillió ládát) már az első pár hónap során elérték, az év végéig peidg összesen 13 és fél millió ládát adtak el. A termék olyan népszerű volt, hogy a vetélytársak hasonló termékek kifejlesztésébe fogtak és elkezdődött a „dry háború”. Azonban az Asahi Super Dry népszerűségét egyik rivális sem tudta felülmúlni, így az Asahi vállalata 1998-ra a korábbi harmadik helyről drámai módon felküzdötte magát az első helyre, amit azóta is magabiztosan tart.

Asahi sör - Asahi reklám
Asahi sörreklám. "Yes."

Mára az Asahi Super Dry a világ számos országában elérhető és nagy népszerűségnek örvend. Többek között nálunk is forgalomban van, mióta a vállalat 2017-ben felvásárolta az egykori SAB Miller közép- és kelet-európai vállalkozásait és márkáit, köztük a hazai Dréher Sörgyárat is.

Így nagy szerencsémre a Japánban töltött nomikaiokról ismerős száraz, „karakuchi” ízt a hazai összejöveteleken is ugyanúgy élvezhetem. Megyek is felbontani egyet.

 

Források
Képek

 

A COVID-19 járvány hatására megváltozott munkaerőpiaci helyzetben megnőtt a távmunka jelentősége – Japánban is. Hogyan viszonyultak a japánok a home office-hoz? Milyen újításokat hozott a foglalkoztatásban?

Japán home office

2020 tavaszán az új típusú koronavírus okozta járvány és az ennek hatására bevezetett “rendkívüli veszélyhelyzet” gyors reakcióra kényszerítette a munkáltatókat. A gazdasági folyamatok minél zavartalanabb működése érdekében egyre több munkáltató tette lehetővé az otthoni munkavégzést. Mióta feloldották a korlátozásokat a helyzet azonban stagnálni látszik.

Hányan is dolgoztak otthonról Japánban 2020-ban és 2021-ben?

A japán Föld, Infrastruktúra, Közlekedési és Idegenforgalmi Minisztérium által 2021 márciusában közzétett adatok szerint a távmunkát végzők száma 2020-ban 9,8%-ról 19,7%-ra nőtt. Időszakosan országosan 20,4% volt a home office aránya 2020 április-májusában, amikor az új koronavírus terjedésének megakadályozására kiírták a rendkívüli állapotot, majd ez a szám augusztus-októberben kismértékben 16,4%-ra csökkent. Régiók alapján a rendkívüli helyzet eltörlése előtt a fővárosban 31,4%, a helyi nagyvárosi térségekben 13,6% volt a távmunka aránya, ami több mint kétszerese a veszélyhelyzet bejelentése előtti időszakhoz képest.

A Japan Productivity Center 2022 áprilisában közzétett adatai szerint a távmunkát végző munkavállalók rátája 2020 májusában országosan 31,5%, 2021 áprilisában viszont már csak 19,2% volt - tehát alacsonyabb, mint az első rendkívüli veszélyhelyzet bejelentése utáni időszakban.

Az adatokból az látszik, hogy míg 2020-ban, a koronavírus következtében bevezetett rendkívüli helyzet hatására országos szinten megduplázódott a távmunka megvalósulási aránya, azóta ez fokozatosan csökkenő tendenciát mutat és jelenleg országos szinten ennek száma körülbelül 20%.

A japán munkahelyi produktivitás - nem is olyan magas, mint gondolnánk

Bár meglepően hangozhat elsőre, de a 2022-es OECD adatok alapján Japán munkahelyi hatékonysága 50 éve a legalacsonyabb a G7 nemzetek között.

A japánok produktivitási rátája a többi OECD nemzetével szemben
OECD nemzetek produktivitási rátája. Forrás: Nippon.com

A Japan Productivity Center 2020 májusa óta szám szerint 9 felmérést végzett, ezek alapján az alábbi fő tendenciák vehetőek észre:

  1. munkahelyen kívüli képzések szegényes kínálata
  2. alacsony színvonalú és lassú munkahelyi képzés
  3. munkavállalók önfejlesztési motivációjának hiánya

A felmérés azt a következtetést vonta le, hogy a japán cégek azon imidzse, ami szerint a mukaerőt “értékelik és kinevelik", már a múlté. A jelenlegi helyzetben, amikor a vállalatok nem a kapacitásfejlesztésre helyezik a hangsúlyt, a munkaadók pedig elhanyagolják az önfejlesztést, a humán erőforrás hatékonysága folyamatosan romlik.

A japán munkahelyi hatékonyság javítására tett kezdeményezések

A tavaly megalakult Kishida-kormány az „új kapitalizmusra” való átállást tűzte ki célul. Az „új kapitalizmus” egyik pillére a humán tőkébe való fokozott befektetés, ezek alapján pedig a japán kormány főleg a szakképzésre, az újrafoglalkoztatást támogató szakpolitikai csomagok megvalósítására fektet nagy hangsúlyt. (Ebbe beleértve a részidős alkalmazottakat is, akik korábban kimaradtak az ilyen jellegű szakképzésekből.)

Japán továbbképzés

Arra is felhívták a figyelmet, hogy Japán human tőkébe való befektetése jóval kisebb, mint más nagy országoké, és a szakértői vélemények szerint ez az egyik fő oka az alacsony munkahelyi hatékonysági rátának.

Természetesen a humán tőke fejlesztése fontos kérdés Japán számára. Sokan attól tartanak azonban, hogy a hatékonyság javulását főként az egyénektől, a munkavállalóktól várják. Ennek egyik kritikája az, hogy hiába vesz fel egy cég kiemelkedő képességű, hatékonyan dolgozó munkavállalót, ha azt a bürokratikus céges szabályzatokkal és egyéb akadályokkal hátráltatni fogják.

A termelékenység javítható a szervezeti irányítás zökkenőmentes előmozdításával is és több szakértő úgy látja, törekedni kell mind az egyéni képességek, mind a szervezeti menedzsment módszereinek fejlesztésére.

A felmérések rámutattak arra is, hogy a munkahelyi hatékonyság javítására irányuló erőfeszítések aránya a cégek alkalmazottjainak számával együtt változik. Különösen a 100 főt foglalkoztató kis- és középvállalkozások, valamint az 1000 főnél többet foglalkoztató nagyvállalatok között van statisztikailag szignifikáns különbség. Például míg a megkérdezett 1000 főnél kisebb munkavállalóval rendelkező vállalatok kb. 35%-a vezetett be valamilyen új terméket vagy szolgáltatást a hatékonyság javítására az elmúlt 1-2 évben, az ennél nagyobb vállalatok esetében ez meghaladja akár az 50%-ot is. Hasonló különbség figyelhető meg a bürokratikus szabályok egyszerűsítésével, illetve a cégen belüli információ megosztás hatékonyabbá tételével kapcsolatban is.

A japán foglalkoztatási rendszer változása

Az elmúlt években sok vita folyt Japánban a hagyományos foglalkoztatási rendszerről. A hagyományos japán munkahely egyfajta “tagságon” alapul, ami során a cég “munkát ad az embereknek”. Annak, aki a hosszú távú foglalkoztatásért és stabilitásért cserébe a cég tagjává válik, el kell fogadnia, hogy a rábízott munka tartalmát, a munkavégzés helyét és a munkaidőt (beleértve a túlóraát) a cég egyoldalúan dönti el.

Ezzel szemben a nyugati cégeknél általánosan tapasztalt foglalkoztatási forma szerint a vállalat "embert rendel a munkához", és ha a munkaköri leírásban meghatározott poszt felszabadul, akkor nemcsak a cégen belül, hanem azon kívül is keresi a megfelelő munkavállalót. Nemcsak a munka tartalma, hanem a munkavégzés helye és munkaideje is előre eldöntött, ellenben fennáll a munkahely elvesztésének veszélye, ha a betöltött pozíció szükségtelenné válik, például különböző céges átstruktúrálások miatt.

Mindkét típusú foglalkoztatásnak megvannak az előnyei és hátrányai, de a távmunka koronavírus miatt megnövekedett szerepe a nyugati típusú “munkaköri” foglalkoztatás bővülését váltotta ki a nagyobb ismert cégeknél, és a Keidanren (Japan Business Federation) is ennek bővítését szorgalmazza.

Az ezzel kapcsolatban elvégzett felmérések eredményei szerint a japán munkavállalók szerint az ideális munkastílus megoszlása 64,5% nyugati típusú “munkaköri” és 35,5% hagyományos (japán) “tagsági” típus volt, tehát statisztikailag mindkét megoldás jelentős a foglalkoztatás során.

Alkalmazkodás az öregedő japán társadalomhoz

2021. április 1-jén módosult az „idősek foglalkoztatásának stabilizálásáról" szóló törvény Japánban, ami alapján a cégek kötelesek törekedni arra, hogy 70 éves korig biztosítsák a munkavállalóik foglalkoztatását. Eddig 60 éves korban automatikusan megszűnt a munkavállaló munkaviszonya, nyugdíj viszont csak 65 éves kor után járt. A köztes 5 évet az idősek általában valamilyen részmunkaidős pozícióban töltötték.

A témában megkérdezettek 33,8%-a úgy nyilatkozott, hogy kortól függetlenül addig szeretnének dolgozni, amíg erre képesek. Ezt követték 28,5%-al azok, akik kb. 61-65 éves korig dolgoznának. A gyorsan öregedő japán társadalomban viszont megvan annak a veszélye, hogy a kevésbé flexibilis és a technikai újítások elsajátítását nehéznek találó 60 éven felüliek aránya tovább növekszik a cégekben, ezáltal pedig a távmunka is problémásabbnak megoldásnak bizonyulhat.

A felmérésekben a válaszadók 16,3%-a válaszolta, hogy aktívan végez valamilyen önfejlesztést, 28,3%-a pedig szeretne a közeljövőben erre időt szánni. A munkavállalók több mint fele azonban nem is tervez ilyet, mert többségük nem elég motivált a tanuláshoz.

A japán távmunka problémái

A koronavírus megjelenése óta 6,8%-ról 15,6%-ra nőtt azon japán cégek száma, ahol minden alkalmazott számára biztosítanak valamilyen formában lehetőséget távmunkára. 19,8%-ról 40%-ra pedig azon cégek száma emelkedett, ahol csupán a munkavállalók egy bizonyos részének (pl. menedzsment) engedélyezik a home office-t. Összességében 40%-ra nőtt azon vállalatok aránya, ahol úgy nyilatkoztak, hogy bevezettek valamilyen típusú HO rendszert. Közülük az előző évhez képest 61,4%-re emelkedett azon megkérdezettek aránya, akik azt mondták, hogy végeztek valamilyen távmunkát. A home office-t aktívan ösztönző cégek aránya viszont 2022 áprilisára az elmúlt években legalacsonyabb 24%-os szintre esett vissza.

A távmunkát végző munkavállalok aránya foglalkozás szerint:

A tavalyi évhez képest az értékesítési munkák mutatták a legnagyobb, mintegy 12 százalékpontos növekedést. Másrészt viszont a szolgáltatás, bolti eladás, biztonság, mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat, termelési folyamat, szállítás, gépkezelés, építés, bányászat, szállítás, takarítás, csomagolás stb. esetén a távmunka 10% alatti, ez az arány pedig tovább csökkent a 2021-es évhez képest.

A home office elterjedésével kapcsolatban gyakran esik szó arról, hogy a munkavállalók hatékonysága nehezen mérhető, viszont a szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy óvatosnak kell lennünk azzal, hogy a hatékonyság felelősségét a személyekre hárítsuk. Figyelembe kell venni, hogy a termelékenység javítása az egyéni kapacitásfejlesztés és a szervezetfejlesztés, például a vállalati reformok kombinációjával érhető el (pl. digitális céges pecsét bevezetése, a Japánban gyakori céges szabályzat egyszerűsítése, stb.)

Munkavállalói oldalról a home office legnagyobb kihívásai az otthoni környezettel kapcsolatosak, mint például a megfelelő szoba, íróasztal, szék, világítás karbantartása és a kommunikációs környezet, például Wi-Fi hiánya. A hírhedten kicsi japán lakások nem feltétlenül biztosítanak megfelelő környezetet az otthoni munkavégzésre. Részben emiatt a távmunka elterjedése Japánban is elindított egy vidékre (vagy külvárosokba) költözési hullámot. Mivel sokan szinte csak aludni jártak haza, sok háztartásban nem rendelkeztek otthoni internettel sem. (A mobilneten kívül.)

A legfrissebb felmérésben azonban a jelenleg home office-ban dolgozók 80,4%-a úgy gondolta, hogy a koronavírus járvány lecsendesülése után is otthonról szeretne dolgozni. A struktúrális változást, mint a távmunka arányának növekedése, online konferenciák meghonosodása, rugalmasabb munkaidő, stb. viszont csupán a válaszadók fele tartja egyáltalán elképzelhetőnek.

 

Források
Ito (2021)

Februárban a Japán Alapítvány ismét lehetőséget teremtett számos érdekes japán film online megtekintésére. Több alkotást – így Kuroszava Akira legendás Rasómonjának digitálisan megújított változatát is – megnéztem. Így a filmeket nézve – sok-sok Japánnal és japánokkal intenzív kapcsolatban eltöltött év után is – egyfajta felismerés fogalmazódott meg bennem a hallgatás, a csend szerepéről a japán kultúrában, az egymás közötti kommunikációjukban. Különösen igaz ez az „Ito” című filmre, amelyet az alapítvány honlapja az alábbiak szerint ajánlott:

„Egy szégyenlős vidéki lány másodállást vállal egy "maid cafe"-ban, ahol a vendégeket szolgálólány ruhában kell fogadnia.

Az Ito (2021) promóciós posztere
Az Ito (2021) promóciós posztere

A középiskolás Ito édesapjával és nagyanyjával él együtt az északon fekvő Aomori prefektúrában; nagyon introvertált, és kevés barátja van. Miután édesanyja meghal, a családi ereklyének számító samiszenét (egy tradicionális húros hangszer) mélyre temeti emlékei közt, és nem nyúl többet a húrokhoz. Ekkor, a pillanat hevében részmunkaidős állásra jelentkezik egy "maid cafe"-ba, ahová sikeresen felveszik. Kollégái közt nincs két egyforma, csak úgy tobzódnak a különböző jellemek az idősebb egyedülálló anyától kezdve egészen a törekvő mangaművészig. Ahogy Itót körülveszik a furcsa, mégis elbűvölő törzsvendégek, fokozatosan megnyílik előttük. Aztán egy napon lehetősége adódik a már-már elfelejtett hangszerrel ismét fellépni….

Megindító mese a korlátai közül kitörő fiatal lányról, és a családi kötelékek fontosságáról. A tokiói szubkultúra sajátos elemeként létező "maid cafe" kultúrát Aomori tradicionális samiszen zenéjével állítja szembe, amely bepillantást enged a japán kultúra egyediségébe és szélességébe.”

De engem ebben a filmben messze nem ez a sajátos szubkultúra érdekelt, s nem is az introvertált, amolyan „otaku” típusú japán leány személyiségének a fenti ajánlásban is említett fejlődése volt, ami lekötötte a figyelmemet, hanem a csend, a hallgatás szerepe a szereplők közötti kommunikációban.

A csend többet mond minden szónál - prezentációban, műalkotásban, építészetben is

A filmben – s a japán hétköznapokban – sokszor jóval nagyobb szerepe van a ki-nem-mondottaknak, mint a szavaknak. A hallgatag, ritkán, röviden és megfontoltan megszólalónak tekintélye van. A non-verbális kommunikáció ennek megfelelően igen fontos, hiszen mondanivalója, üzenete mindenkinek van, s ha nem szavakkal, akkor testbeszéddel – vagy éppen a pókerarccal – mondja el, amit nem akar hangosan kimondani. Ez a családban, a párkapcsolatokban, a magánéletben is így van, de nem kis mértékben igaz ez az üzleti kommunikációra is. A megfontolt, csendes beszédet, a szerény, visszafogott jelzőket jobban fogadják, mint a nagyhangú, büszke, „marketing bullshittel” teli szószátyárkordást. Egy japán céges prezentáció szóbeli része szűkszavú, viszont helyette – a mi szemünkben – feleslegesen terjengős, részletes, sok-sok apróbetűs , szinte olvashatatlan szövegrészt tartalmaznak a kivetített képek, amelyeket kinyomtatott formában gondosan kiosztanak előzetesen a résztvevőknek. Így az előadót és a kivetített képet szinte senki sem nézi, viszont – pl. egy nagyobb létszámú szeminárium esetén – szinte fülsiketítő a papírlapok suhogása, ahogy a hallgatóság egyszerre lapoz a kézben tartott, nyomtatott prezentációban.

Egy oldal egy japán prezentációból
Íme egy oldal egy japán prezentációból

Ha szabad tanácsot adni, akkor egy európai előadónak nem feltétlenül javasolom a japán módszer alkalmazását, amikor japánoknak prezentál. Mi tudatosan az ún. „zen-preZENtációt” használjuk, ami sok-sok, lehetőleg érdekes és sokat mondó illusztrációt tartalmaz (a testbeszéd helyett), s ehhez a lényeg az előadó szájából röviden szóban hangzik el. A kivetített anyagot – különösen előre – nem osztjuk ki, hanem az előadás után adjuk oda a résztvevőknek segítségül a prezentáció sok szöveggel felturbózott „japánosított” (s persze japánul készült) változatát, hiszen nekik jelentést kell írniuk a rendezvényről, s ilyen „mankó” nélkül sovány munícióval, boldogtalanul távoznának.

A csend egyébként rokon a „ma” (üres helyek, az angol Wikipedia szerint „negative space”) fogalmával, amelyet Roger J. Davies és Oszamu Ikeno nagyszerű, magyarul is megjelent „A japán észjárás” című könyvükben – T. Isikavát idézve – így határoznak meg: „...a ma nem más, mint gazdag jelentéstartalommal tele üres térköz vagy időköz, ami alapvető szerepet játszik a japán művészetben, és számos területen megjelenik, ideértve a festészetet, az építészetet, a zenét és az irodalmat is...”

Haszegava Tóhaku (1539-1610) festménye

Erre számtalan példát lehet hozni sok-sok területről, álljon itt talán egy-egy példa a virágkötészet (ikebana) és a japán építészet világából.

Donna Canning: Tsuboniwa
8 tatamis teaszoba, építette Gengenszai

S ne lepődjünk meg, ha gondosan előkészített, begyakorolt, meggyőzően előadott prezentációnkat követően még kérdések sem hangzanak el, nemhogy érdemi válaszreakciók. A japán félnek először ki kell alakítania egy belső konszenzust, megosztani egymás között a reakcióval kapcsolatos felelősséget, mielőtt bármilyen formában megnyilvánulnának. Persze a „nem” kimondása elől is menekülnek, tehát ha sokáig, akár hetekig sem jelentkeznek kérdéseikkel, véleményükkel, akkor nagy az esélye annak, hogy ez a nemleges, elutasító választ jelenti. De erre részletesebben majd egy későbbi bejegyzésben visszatérünk.

 

Képek forrásai
Mi az EPA?

Az Európai Unió és Japán közötti Gazdasági Partnerségi Megállapodás (angol nevén EU – Japan Economic Partnership Agreement, a továbbiakban EPA) 2019. február 1-jén lépett hatályba. A megállapodás részletes szabályozásokat tartalmaz a vámtételek és egyes nem vámjellegű akadályok azonnali vagy fokozatos felszámolásáról.

Az EPA aláírása.
A partnerség megkötése

Mivel az ipari termékek jelentős része már korábban is vámmentesen, kedvező szabályozással áramlott Japán és az EU tagországai között, a komolyabb változások valójában elsősorban az agrártermékeket érintették.

Ebben a bejegyzésemben a magyar agárszektor szempontjából legfontosabb változásokat, hatásokat szeretném összefoglalni.

Milyen hatásokat gyakorolt a magyar agrárexportra?

Amellett, hogy számos élelmiszer és ital vámtarifája az EPA életbe lépésével nullára csökkent (például egyes fagyasztott zöldségek, sajtok és a bor esetében) vagy egyszeri jelentős vámcsökkentést élvezett (pl. marhahús), az élelmiszerek egy másik széles körénél megkezdődött az évenkénti fokozatos vámcsökkentés, amely nagy átlagban körülbelül 10 évig tart. Így végül is a legtöbb termék esetében 2029-től nulla lesz a vámtétel.

A magyar exporttermékek közül a baromfihús és a méz a legfontosabb nyertese ennek a folyamatnak. A nyers sertéshús esetében továbbra is érvényben marad a bonyolult minimum ár előírás, és adott esetben a mennyiségi importkorlátozás is a japán oldal részéről. A mennyiségi korlátozások egy kisebb része érvényben marad a tejipari termékekre is.

A földrajzi jelzés (GI) a prémium élelmiszerek marketingjének fontos eszköze. Az EU földrajzi jelzéseit Japánban az EPA életbe lépésével automatikusan elfogadják, nincs szükség további adminisztratív eljárásra. A magyar szalámi, szárazkolbász, pálinka élvezheti e változás kedvező hatásait.

Az EPA a Japánba exportált termékek import engedélyezési eljárásainak megkönnyítésére is tartalmaz intézkedéseket. Talán a legfontosabb, hogy Japán és az EU egészségügyi és növény-egészségügyi bizonyítványait egységesítik, a feleknek pedig biztosítaniuk kell, hogy a rendkívüli intézkedéseket tudományos bizonyítékok nélkül nem tartanak fenn. Ugyanakkor nincs lazítás a hormonkezelt és GMO-s termékek szabályozásában.

Az ördög a részletekben van

A fentiekkel együtt származási szabályok is változtak. A tengeri áruk esetében az EU-s származás igazolása már kevésbé bonyolult, mert azt a gyártó egyetlen mondattal igazolni tudja a számlán, ha rendelkezik úgynevezett REX-számmal. Ugyanakkor a COVID-19 és az Európában egyre gyakoribb madárinfluenza járványok miatt 2021 tavasza óta a japán hatóságok egyes esetekben részletesebb, megyékre lebontott gyártási idő listát kérnek kiviteli okmányként. Így különleges körülmények között az eljárások részben  szigorúbbá válhatnak, mint az EPA előtt. Az ilyen furcsa ellentmondások szükségessé tették a párbeszéd kereteinek felállítását az EPA hatálybalépése után a folyamatos kommunikáció, valamint a szabályozási kiskapuk és a rossz gyakorlatok feltárása és módosítása érdekében. Ez a párbeszéd több esetben az eljárások egyszerűsítését eredményezte. A vállalatok számára egy forródrótot is létrehoztak, ahol észrevételeket tehetnek fel, kérdezhetnek.

A madárinfluenza, az afrikai sertéspestis és a COVID-19 járvány kapcsán a fenti tényezők miatt az EPA pozitív hatása még nem igazán érezhető a magyar exportban. A japán importőrök azonban számolnak a fokozatos vámleépítés pozitív hatásával, élénkül érdeklődésük a magyar és általánosságban az EU-ból származó élelmiszerek, italok iránt. A COVID-19 miatt felértékelődött azoknak a termékeknek a jelentősége, amelyeket nemcsak az éttermi és szálloda szektorban lehet értékesíteni, hanem kiskereskedelmi láncokban is.

Konklúzió

Az EPA elsősorban lehetőségeket ad, de ezeket országimázsunk erősítésével, a termékek marketingjének, csomagolásának fejlesztésével lehet igazán kihasználni. A nagy mennyiségben is gyakorlatilag hibátlan minőséget megkövetelő japán vevőket elsősorban a gyártási fegyelmet, a gépesítést is fejleszteni tudó cégek tudják meggyőzni és megtartani.

 

Források

https://commons.wikimedia.org/wiki/File:EU-Japan_EPA_Signing_(7).jpg

Több mint 10 évvel ezelőtt, a Corvinus Egyetemen végzett tanulmányaim során is foglalkoztam már azzal a témával, hogy a japán cégek miért választják pont hazánkat, vagy egy másik szomszédos országot a kelet-közép-európai régióban egy működőtőke-beruházási döntés meghozatalakor. Anno japán cégek helyi vezetőivel készített interjúkkal és kérdőívekkel próbáltam közelebb férkőzni az alapvető döntéshozatali elvek megismeréséhez. Most már 10 éve dolgozom a japán-magyar üzleti világban tanácsadóként, és ennek köszönhetően megadatott a lehetőség, hogy közelebbről is végig kísérhessem számos japán beruházó döntéshozatali folyamatát onnan, hogy a japán anyacégnél megszületik a döntés az európai leányvállalat megalapításáról egészen odáig, hogy alapos kutatómunka és többszörös helyszíni látogatás után kiválasztják az adott kelet-közép-európai országot és ipari parkot, majd megvalósítják a beruházást.

Mai blogcikkem fő témája, hogy a japán cégek kelet-közép-európai beruházási döntéshozatalában változott-e valami az elmúlt 20 évhez képest, és ha igen, milyen trendek figyelhetők meg a jövőre nézve.

Miért épp a kelet-közép-európai régió?

Kezdjük ott, hogy egyáltalán miért volt vonzó a japán befektetők számára a KKE-régió 10-20-30 évvel ezelőtt?  A leggyakrabban említett okok között a következők szerepelnek:

Az, hogy a régió mely országát választották végül, egy rendkívül összetett döntés volt, és cégenként nagyban eltért, milyen tényezőket súlyoztak. Leginkább a következőket vették figyelembe:

Már 10 éve is arra jutottam, hogy az állami ösztönzők hatása valójában marginális, és csak az az egy tényező, hogy az egyik állam sokkal vonzóbb készpénzbeli támogatást vagy adókedvezményt nyújt, legtöbbször nem elég: a mérleg nyelvét nem billenti át az adott ország felé a másikakkal szemben, ha más tényezők mentén nem bizonyult elég vonzónak. Azóta frontvonalról láthatom, hogy a japán cégek legtöbbször saját pontozási és súlyozási rendszereket állítanak fel a saját igényeik szerint, ami alapján kvázi objektíven, cégreszabottan történik a kiválasztás.

A japán beruházások alakulása a KKE-régióban az elmúlt 30 évben

Keleti-Közép-Európa és a japán beruházások - Az esztergomi Suzuki-gyár
Az esztergomi Suzuki-gyár

Az 1990-es években Magyarország a Suzuki beruházásának hatásaként óriási ütemben kezdte el vonzani a japán beszállítókat, viszont ebből a lendületből kissé vesztettünk a 2000-es évekre. Ekkor a régió országai közül Lengyelország és Csehország indította be befektetésösztönző motorjait, aminek következménye az lett, hogy a 2010-es évek közepére a csehek és a lengyelek a cégek számában és a beruházások méretében is lehagyták hazánkat. 2015-re

Lakosságarányosan egyértelműen a csehek tudták bevonzani a legtöbb japán működőtőkét, ami az 5 évvel későbbi statisztikákban még erőteljesebben nyomon követhető annak ellenére, hogy az elektromos autókhoz köthető, főként akkumulátorgyártással kapcsolatos beruházások Magyarországra is érkeztek bőséggel. A 2020-as japán statisztika szerint

de ezek a számok 2020 óta tovább emelkedhettek.

Sajnos olyan friss statisztikát nem találtam, hogy a fenti adatokból mennyi a gyártócégek és mennyi kereskedő vagy szolgáltató cégek száma, illetve a japán beruházások méretével kapcsolatos statisztikák sem érhetőek el. Ezért most általánosságban véve a cégek számát tudtam csak alapul venni az összehasonlításhoz, ami nem feltétlenül alkalmas arra, hogy megbecsüljük az adott országok vonzerejét kifejezetten a gyártó cégek szemszögéből.

Új beruházási trendek - délebbre és keletebbre

Az elmúlt néhány évben azonban egy újabb trend vált megfigyelhetővé a V4 országokban. A térség bizonyos régióiban munkaerőhiány kezdte felütni a fejét, amivel egyidőben rohamos drágulást is tapasztaltak a munkaerőpiacon. Ezen tényezők miatt a korábban alternatívaként fel sem merülő, kevésbé fejlett, ám az olcsóbb munkaerőben még relatíve bővelkedő keleti és déli területek kezdtek előtérbe kerülni. Ez a hazai piacon is értendő (lásd Seiren beruházása Pécsett vagy a GS Yuasa beruházása Miskolcon), de valójában az egész kelet-közép-európai térségünket jellemzi.

Keleti-Közép-Európa és a japán beruházások - Munkanélküliség az Európai Unióban
Munkanélküliség az Európai Unióban (Eurostat, 2020)

Vagyis amig néhány éve szóba sem jött egy japán cég számára, hogy Magyarországnál délebbi vagy keletebbi országokat is érdemben megvizsgáljon, az elmúlt 1-2 évben már például Szerbia is gyakran az első körös területopciók között van. Ezzel szemben a csehek, akik korábban élen jártak a beruházásösztönzésben, már nem elég vonzóak az egész ország területén megfigyelhető szignifikánsan alacsony munkanélküliségi rátájukkal. Persze a munkaerőhiányon regionális szinten enyhíthet az ukrán-orosz helyzet okozta menekülthullám, mert elképzelhető, hogy a V4 országokba beáramló ukrán munkaerő néhány évre kitolja a munkaerő kimerülését (és ezzel együtt további drágulását) a térségben.

Ennek ellenére az elmúlt hónapok tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy hosszútávon nézve a japán működőtőke beáramlási üteme (főként a munkaerőigényes gyártócégeké) lassulni fog a térségünk felé, és a japán oldalról jövő érdeklődés egyre inkább kitolódik a mindenkori EU (vagy EU-tagjelölt országok) keleti határai felé.

Addig is, rövid-középtávon cégünk minden erejével azon lesz, hogy Magyarország kevésbé fejlett vidékeire is fejlett technológiát biztosító japán beruházókat hozzunk, akik lehetővé teszik az életszínvonal megemelését ezekben a térségekben.

 

Források

https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/-/ddn-20210428-1

https://ja.m.wikipedia.org/wiki/%E3%83%95%E3%82%A1%E3%82%A4%E3%83%AB:Esztergom_Suzuki_plant.JPG

https://mofa.go.jp/mofaj/ecm/ec/page22_003410.html

Köztudott, hogy a japán autóipar egyike a világ legmeghatározóbb piacainak. Szinte nincs olyan ember Magyarországon, aki ne ismerne legalább egy japán autómárkát. Nyilván nálunk ebben a Suzuki gyár jelenléte, és a Suzuki Swift – "a mi autónk" – széleskörű elterjedése is közrejátszik, de úgy gondolom, a világ lakosságának nagy része földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül annyit biztosan tud, hogy a japánok gyártanak autókat.

A statisztikát tekintve 2020-ban az eladott autók darabszáma szerint épp a Toyota (9,3 millió) volt a legnagyobb autómárka a világon, második a Volkswagen (9,1 millió). A 2 cég általában hasonló darabszámot gyárt és egymást váltogatják a világelső helyen, annak függvényében, hogy az adott évben éppen hogyan teljesítettek.

A japán autóipar jelenlegi helyzete saját belföldi piacán
A japán autóipar - Honda autók a gyártósoron
Honda autók a gyártósoron

Japán számára kiemelten fontos az autóipar. Az árbevételt tekintve ez az ötödik legnagyobb szektor, de ha összevonjuk az autóipart az alkatrészgyártókkal, akkor a második legjelentősebb egységet képzik. A japán ipari termelésnek 19%-át adta az autóipar 2018-ban; bár itt érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt évtizedekben jelentős kitelepülések történtek a tengerentúlra, így a cégek termelése valószínűleg ezt az értéket valamivel meghaladja.

4 nagy japán autógyártó cégcsoportot tartunk számon: a Toyotát, a Suzukit, a Hondát és a Nissant – szerintem a többségnek nem kell őket külön bemutatni. Ezek a gyártók természetesen versenyeznek egymással nem csak a külföldi, hanem a japán autóipari piacon is. Belföldön ez a játszma már rég el van döntve, hiszen csak a Toyota csoportnak 47,8%-os részesedése van – azaz szinte minden második autó Toyota. A Toyotát követi a Suzuki 13,6%-kal (a kisautókban erős), a Honda 13,5%-kal, majd a Nissan 10,2%-kal, tehát ezek a gyártók messziről sem fenyegetik a Toyota első helyét.

A japán autóipar - Japán autómárkák
Japán autómárkák logói

Az, hogy Japán egy autóipari nagyhatalom, valahol egy paradox jelenség. Szűk helyen sok ember, épület épület hátán, kis utcák, rövid távolságok, fejlett tömegközlekedés – hát minek ide autó? Én a Japánban tartózkodásom során egyáltalán nem hiányoltam az autót, sőt elriasztottak az autóvezetés gondolatától a keskeny és beláthatatlan utcák.

Árnyalja a képet az, hogy a fent leírtak inkább a nagyvárosokat jellemzik, és a japán vidék közel sem annyira infrastrukturálisan fejlett, hogy ne érezze az ember az autó szükségét. Sok helyen a magyar viszonyokhoz hasonlóan óránként jár 1-1 régi busz vagy vonat, és este 8 után már senki nem megy sehova. Vidéken kifejezetten szükséges az élethez az autó.

A japán vidék azonban egyre inkább elnéptelenedik, és a fiatalok többsége a jól kiépített nagyvárosokban akar élni és dolgozni. Talán ez is az egyik oka annak, hogy a fiatalok egyre kevésbé vágynak saját autóra. Ennek a jelenségnek van egy elnevezése is: ez a „kuruma banare” (車離れ).

Az új autók értékesítési statisztikája 2006 óta folyamatos csökkenést, illetve stagnálást mutat a japán piacon. 2006-ban 5,7 millió autó lelt gazdára, míg a legrosszabb évben, 2011-ben 4,2 millió, 2020-ban pedig 4,6 millió. A köztes időszakban 5 millió és 5,5 millió között mozogtak az eladások.

A japán autóipar - autóeladások
Autóeladások a japán belföldi piacon, világoskékkel a teherautók (a számok 10 ezerben értendőek)

Természetesen a pszichológiai okok mellett van egy olyan prózai oka is az eladások csökkenésének, hogy Japán népessége egyre csak fogy, és kevesebb ember értelemszerűen kevesebb autót tud venni. Másrészt vannak, akik azzal érvelnek, hogy azért csökken az autóvásárlás, mert azzal szemben, hogy az új autók egyre drágábbak, a japánok jövedelme nem növekszik az árakkal arányosan, így egyre kevesebben engedhetik meg maguknak az új autót. Valamint a deflációs környezetben a hitelre vásárlás is kevésbé vonzó lehetőség (a cégek nem is adnak hitelre autót annak, akinek nincs főállású állandó munkaviszonya).

A japán autóipar jelenléte a külföldi piacokon

A japán autóipari piac előrelátható további zsugorodása miatt a japán gyártóknak még fontosabbá váltak a külföldi piacok. Magyarországon például viszonylag nagy a japán részesedés, de a többi európai piacon nem teljesítenek túl jól. Valójában nem is Európa a leginkább preferált piac a japán autóipar számára – sőt, az utóbbi időben inkább leépítették a kapacitásaikat - hanem Észak-Amerika és Ázsia. A japán gyártók manapság leginkább a fejlődő ázsiai országokban szeretnek terjeszkedni, többek között a növekvő kereslet, a minden bizonnyal kevésbé szigorúbb szabályozási környezet, és a helyi versenytársak hiánya miatt is.

A japán autóipar - autóeladások
Autóeladások száma márka szerint az európai piacon

Mit hozhat a jövő a japán autóipar számára?
A japán autóipar - új Toyota modellek
A Toyota vezérigazgatója számos új elektromos modellről tett bejelentést 2021-ben

A japán autóipar legnagyobb dilemmája jelenleg az elektromobilitás, amelyet a Toyota és több más japán gyártó is a közelmúltig elutasított. Miután már kikristályosodott, hogy ez lesz a globális irány és a japán kormány is bejelentette, hogy 2035-ig minden autó elektromos lesz Japánban, a japánok is rohamléptekben a fejlesztés útjára léptek. A késői indulás miatt azonban sok szempontból hátrányba kerültek az európai és amerikai gyártókkal szemben. Vélhetően az átállás jelentős költségekkel és átrendeződésekkel fog járni a japán cégek számára, amely kihatással lehet a cégek versenyképességére is. Pozitívum a japánok szemszögéből, hogy az egyik fő piacukon, a fejlődő ázsiai országokban még egy jó darabig nem kell számítani komoly korlátozásokra, így itt még sokáig árusíthatják belső égésű motorral felszerelt járműveiket. Másrészt a Toyota dolgozik olyan áttörő új akkumulátor-technológián, amelynek segítségével akár a versenytársakénál is jobb teljesítményű autókat állíthatnak elő.

 

Források:

A kintsugi a törött kerámiadarabok arannyal való összerakásának japán művészete. A hibák és tökéletlenségek felkarolásával szebb műalkotásokat lehet készíteni.

A mostani világban megszoktuk, hogy mindenki a tökéletességre vagy annak látszatára törekszik. A különböző közösségi oldalakon az emberek általában sikersztorikat, kinevezéseket, mesterien kisminkelt és megszerkesztett fotókat tesznek ki. Ugyanígy vagyunk a tárgyakkal is, ami törött, azt vagy kidobjuk és újat veszünk, vagy megpróbáljuk úgy megjavítani, hogy ne látszódjon a hiba.

A sérüléseket negatívként fogjuk fel, s rejtegetni próbáljuk.

Japánban viszont van egy művészeti ág, mely pont az ellenkezőjére fókuszál.

Ez a kintsugi.

Kintsugi tárgyak

A kintsugi szerint minden törés egyedi, és ahelyett, hogy úgy javítanák meg a kerámiát, hogy újszerűnek és hibátlannak tűnjön, a 400 éves technika valójában a „hegek" kiemelésére összpontosít. A mulandóságra emlékeztet, hogy bármi eltörhet vagy megsérülhet, de ettől még lehet gyönyörű, és ha megjavítják, akkor a törött helyeken erősebb lesz. Ez egy csodás metafora a gyógyulásra és a csapásokból való felépülésre is.

Apró kintsugi tál

Az egyik elmélet szerint a kintsugi a 15. század végén jelent meg, amikor Ashikaga Yoshimasa japán sógun az egyik kedvenc eltört kínai teáscsészéjét visszaküldte Kínába javításra. A kínai mesterek viszont arany fémkapcsokkal javították meg, ami nem nyerte el a sógun tetszését, így felszólította a japán kézműveseket, hogy találjanak valami más, esztétikusabb javítási módot. Így született meg a kintsugi, ami jól képviselte a japán esztétikát és világnézetet, mely az elfogadásban, a mulandóságban és a tökéletlenségben mutatkozik meg.

Ashikaga Yoshimasa - részben ennek a sógunnak köszönhetően jött létre a kintsugi

Az első ismert utalás a kintsugira egy 17. századi japán harcosra vonatkozó feljegyzés volt, aki híres volt divatos teaszertartásairól. Irigyei azzal vádolták, hogy befolyásolta a teaedények piacát azáltal, hogy unalmas, sima, régi tálakat vásárolt, összetörte őket, majd a kintsugi technikával feljavított csészéket és edényeket jó pénzért eladta.

Ebből a feljegyzésből a történészek arra következtettek, hogy a 17. század elejére a kintsugi a teaszertartásokhoz készült kerámiák javításának és díszítésének már egy általánosan bevett gyakorlata volt.

A kintsugi kézművesek, akik ezeket a törött teáscsészéket, valamint a teaszertartásokhoz használt egyéb kerámiaedényeket javították, japán lakkmesterek voltak, akiket a lakkművészet különféle technikáiban képeztek ki. A kintsugi mellett készségeik között szerepelhetett a maki-e is, amely a finom arany vagy ezüst virágok és tájképek dísztárgyakra való festésének technikája, valamint lakktálcák, dobozok és egyéb minták megalkotása volt.

Hagyományosan a kintsugi eljáráshoz egy urushi néven ismert japán lakkot kell használni, amely egy fa nedvéből készül. Ezt az anyagot mintegy 9000 éve használják a japán lakkmesterek ragasztóként, gittként vagy festékként. A hagyományos kintsugi módszer azzal kezdődik, hogy a lakkal összeragasztják a kerámiadarabokat. A lakkot gittként is használják minden olyan rés vagy lyuk kitöltésére, ahonnan hiányoznak az eredeti edényből származó darabok. Ez a fajta javítás a legnehezebb, mert a lakkot nem lehet eltávolítani, ha megszáradt, és a darabokat egyszerre kell a helyükre tenni, még akkor is, ha 20 különböző rész van.

Urushi - a kintsugi alapja

Ezután a lakknak meg kell száradnia és keményednie – ez a folyamat akár hetekig is eltarthat – mielőtt lecsiszolják, hogy egy szintben legyen az edény többi részével.

Kintsugi - így kezelik a törésvonalat a kerámián

Végül a lakkmester arannyal festi át a „varratokat”.

Kintsugi - az arany festék felvitele

A köztudatban az a tévhit terjedt el, hogy az egész javítási folyamat arannyal történik, pedig az csak a felszíni festés. Időnként egy-egy darabot esztétikai okokból ezüsttel javítottak, de az aranyat már régóta kedvelik, mert nem szennyeződik.

Kintsugi tálkák - előtte és utána

Filozófiai értelemben a kintsugi hasonlóságokat mutat a japán wabi-sabi nézettel, amely jellemzői magába foglalják az aszimmetriát, a keménységet (érdesség vagy szabálytalanság), az egyszerűséget, a gazdaságosságot, a mértékletességet, a szerénységet, a közvetlenséget és a hibák vagy tökéletlenség felkarolását. A kintsugi a japán „nincs elme” (mushin) filozófiájához is kapcsolódik, amely felöleli a nem kötődés, a változás elfogadása és a sors fogalmait, mint az emberi élet aspektusait.

A kintsugi a másik két japán filozófiai elvvel együtt megtanít minket arra - legyen szó akár sérült tárgyak javításáról, akár önmagunk gyógyításáról-, hogy hogyan fogadjuk el és becsüljük együttesen a jó és rossz részeket,s értékeljük,amivé váltunk általuk.

A tökéletlenség elfogadása azt jelenti, hogy ünnepeljük az erősségeinket. Minden sérülés, heg, lelki seb egy-egy érdekes történetet mesél el az adott tárgyról vagy személyről. A hibákat nem kell szégyellni vagy takargatni, hanem, mint ahogy a kintsugi technika is teszi, büszkén kell vállalni, hiszen ettől lesz egy tárgy vagy személy egyedi és különlegesen szép. 

A kintsugi és a szív hegeinek begyógyítása - szó szerint

 

Források

 

Képek

Nagyon régen, még általános iskolás koromban, mint minden gyerek, sokat rajzoltam. Szinte az összes osztálytársamnak volt Sakura zsírkrétája.  A Sakura egy szülőföldemről, Oszakából származó japán cég, ami 2021-ben ünnepelte cégalapításának 100. évfordulóját.

A japán Sakura márka klasszikus zsírkrétái
Így néznek ki a klasszikus japán Sakura zsírkréták

A lányom is nagyon jól ismeri ezt a márkát, hiszen a nagyszülei minden évben küldtek neki a születésnapjára ilyen zsírkrétát (plusz Tombo színes ceruzát, radírt). Sokat rajzolt velük, és talán ezeknek is köszönhetően szerette meg a rajzművészetet.

Így néznek ki a klasszikus japán Sakura zsírkréták
24 darabos változat

Gyermekem tavaly karácsonyra is mindenféle rajzeszközt szeretett volna kapni. Így bementem vele néhány szaküzletbe, hogy ő választhassa ki magának, amit csak kívánt.
Véletlenül bekeveredtünk egy számomra még ismeretlen üzletbe is, s hirtelen nosztalgikus érzésem támadt. Amikor rájöttem, mitől, meglepődtem. Megpillantottam azt a bizonyos céglogót, amelyet kiskoromban minden nap láttam.

A japán Sakura Clay Pas logója
A logó

Ki gondolta volna, hogy egyszer eme kis oszakai cég termékeit fogom látni egy budapesti bolt polcán?

Hozzám hasonlóan szerintem a legtöbb japán ember gyerekkorában használta utoljára ezeket a rajzeszközöket, vagy esetleg akkor, amikor saját gyermekeik lettek iskoláskorúak. A Sakura cég honlapján is olvastam, hogy sokat foglalkoztak azzal a kérdéskörrel, hogyan tudnák a felnőtt vásárlókat is megtartani termékeikkel, s hogyan lehetne bővíteni a piacot.

Az köztudott tény, hogy egyre kevesebb gyerek születik Japánban, így a Sakura céljául tűzte ki az amerikai és európai piacok meghódítását, hogy hobbi és profi rajzolók számára is értékesíteni tudják termékeiket. A cégen belül létrejött fejlesztési csapat úgy vélte, ezekben az országokban a felnőtt emberek is sokat rajzolnak, s szerintem ez a számításuk be is jött. A Sakura bevétele rohamos növekedésnek indult az elmúlt években. Például 2020-ban 38.6 milliárd JPY nyereséget könyvelhettek, és az elmúlt 8 évben évről évre folyamatosan rekordbevételeket értek el.

Míg 2012-ben az árbevételük csupán 27%-a származott a külföldi piacokról, addig ez 2020-ban már 41%-ot tett ki, többségében az európai és kínai piacok eladásainak köszönhetően.

Egyébként a kis budapesti boltban főleg tűfilceket és zselés tollakat láttam.

Így fognak a japán Sakura tűfilcek és zselés tollak
Kipróbáltuk a Sakura tűfilceket és zselés tollakat a lányommal

Nagyon örültem, hogy egy – az én szememben – kicsi helyi oszakai cég termékeire lelhettem Magyarországon, és remélem, a jövőben egyre több jó minőségű japán árucikk jelenik meg itthon. A Sakurának köszönhetően olyan ötletem is támadt, hogy a lányommal együtt én is újrakezdek rajzolni!

A Sűdy és Társa Kft.-nél mi is aktívan próbálunk az ehhez hasonló sikertörténetekhez hozzájárulni és segíteni a japán termékek külföldi, főleg magyar és egyéb kelet-közép-európai piacokra való bejutását.

Copyright © 2025 All Rights Reserved
apartmentpencilstarstar-halfenvelopeuserusersstorephone-handsetmap-markerbubblepie-chartsmilemagnifiercross