Japán általában színes és érdekes kultúrájáról, fejlett technológiájáról és csodás természeti adottságairól híres.
Akad viszont egy varázslatos, de egyben sötét oldala is eme világnak. A Fuji-hegy lábánál fekszik a több, mint 3000 hektáros hatalmas erdőség, Aokigahara, amit nagysága és a fák sűrűsége miatt a Fák tengerének (Jukai) is neveznek a helyiek. (tovább…)
あかりをつけましょ ぼんぼりに
おはなをあげましょ もものはな
５にんばやしの ふえだいこ
きょうは たのしいひなまつり
Gyújtsuk meg a lampionokat
Tesszük ki a virágot, a barackvirágokat
Öt udvari zenész dobbal és fuvolával
Ma van az örömteli Hinamatsuri!
Ezt a dalt éneklik március 3-án, a Lányok ünnepén, japánul Hinamatsuri-nak (ひなまつり) hívják. Ezt a ünnepet a július 7-i Tanabata fesztiválhoz hasonlóan, Kínából vették át. Mára a japán hagyományoknak megfelelően asszimilálódott a japán kultúrába. (tovább…)
A közelmúltban kerültem újra meghatározó kapcsolatba a szakéval. Az első magyarországi szaké kóstoló és szeminárium szervezésére a cégünket kérték fel. Ennek kapcsán lehetőségem nyílt jobban elmélyülni a szaké történelmében, készítésében és fajtáiban. S nem utolsó sorban lehetőségem nyílt különleges körülmények között megkóstolni.
Mi is a szaké? Japán nemzeti itala, a rizsbor. Egyes dokumentumok 2500 évre datálják a szaké korát. A rizs elterjedésével vált ismertté. Európában a bor, mint misebor jelenik meg a keresztény vallási szertartásokon. Addig Japánban a sintoista és buddhista tanokkal a szaké köthető össze, régen még a kolostorokban is készítettek, azonban a családi főzdék („céhek”) maradtak fenn. (tovább…)
Jó pár évvel ezelőtt megkeresett az egyik ismerősöm, hogy segítsek neki felvenni a kapcsolatot egy japán kiadóval. Ugyanis az illető idehaza szeretett volna megjelentetni japán irodalmi műveket magyar fordítással. Akkoriban éppen főállású nyelvtanárként dolgoztam, és nagyon szívesen elvállaltam a napi munkám mellett, hogy segítek a jó ügy érdekében. Abban állapodtunk meg, hogy fordítóként és kapcsolattartóként fogom segíteni a levelezését a japánokkal.
Néhány évvel ezelőtt keresett meg engem és más Japánnal foglalkozó embereket Dani Zoltán azzal az elképzelésével, hogy épüljön egy közterületi japánkert Szentendrén. Több mint 10 éves japánkert építési tapasztalattal a háta mögött szánta el magát erre a kezdeményezésre. És az a fajta elszántság csillogott a szemében, amely arról győzött meg, hogy érdemes segíteni őt (az alábbi fotón középen) és kertépítő csapatát ebben a munkájában.
A japán császári palota azok közé a látványosságok közé tartozott, amelyeket tavalyi tokiói tartózkodásom alatt mindenképpen fel akartam keresni, mert kíváncsi voltam hol él a világ egyetlen uralkodója, aki még a császár címet viseli.
Ami nálunk régen a hagyma, szalonna, kenyér hármas lehetett, vagy a mesében a hamuban sült pogácsa, manapság pedig a szendvics, az Japánban a bento (ejtsd: bentó) vagy onigiri („rizsgolyó”), annyi különbséggel, hogy – főtt étel lévén – a bento-nál dobozba kerül az étek.
Azért választom a bento bemutatását, mert azon túl, hogy jellegzetes japán ebédszállítási mód, jól mutatja a csomagolási technikákat és a kinézet, csomagolás fontosságát is, ami a japán mindennapok egyéb mozzanataiban is – legalább is külföldi szemnek – nagyon feltűnő. Lehet vitatkozni vele, de szerintem az étel ízénél fontosabb az, hogy hogyan helyezkedik el és milyen formára vágott a sok apró alkotóelem a meglepően kicsi dobozban.
A porcelánkészítés Kínában már a az első évezred előtt ismert volt, és a selyemútnak köszönhetően Ázsia, Afrika és Európa számos országában keresett, nagy értékű áru volt. Kínából Koreába is átterjedt a porcelán előállításának módszere, s amikor Japán nagy hatalmú hadvezére, Toyotomi Hideyoshi 1592-ben Korea, s azon keresztül Kína meghódításának tervével hadjáratot indított, bár messzire nem jutott a szárazföld belsejébe, s eredeti hódító elképzeléseiből jócskán le kellett mondania, hadizsákmányként koreai kézműveseket hozott a szigetországba. (tovább…)
Sokszor látni különböző fórumokon valamilyen idilli kép alá írva, hogy nem a cél, hanem az odavezető út a fontos. Ha vannak nemzetek, ahol ez nem leginkább csak szófordulat, hanem egy ország, egy nemzet kultúrájának szerves része, akkor a japánok biztosan közéjük tartoznak. (tovább…)
