Japán a múltat a jelennel összekötő ország, ahol a régi hagyományok egyedülállóan keverednek a modern irányzatokkal.
Ennek egyik legjobb példája a Yosakoi táncfesztivál, melyet minden évben hagyományosan nyáron rendeznek meg Kochi városában, Shikoku szigetén. Az évek során nagy népszerűségre tett szert, s ennek köszönhetően országszerte is elterjedt.
A yosakoi (よさこい) egy különleges japán táncforma, amelyben a japán tradicionális táncelemeket kombinálják modern zenével, így rendkívül energikus és látványos. A koreográfiákat gyakran nagyobb csoportokban adják elő. A fesztivál nem korlátozódik csak felnőtt résztvevőkre, általános-, alsó- és felső középiskolai tánccsapatok is lelkes tagjai a fesztiváloknak.
Tokióban az augusztus kemény megpróbáltatást jelent, hacsak nem légkondicionált lakásból, légkondicionált autóba száll az ember, hogy légkondicionált munkahelyére megérkezzen. (Ez a forgatókönyv amúgy is borzasztóan ritkán működik Tokióban, ahol jelentős cégek magas rangú vezetői is tömegközlekedést használnak.) A folyamatosan 35 fok körüli, s éjszakára is legfeljebb 26-28 fokra hűlő városban csak este szántuk rá magunkat, hogy mozgásigényünket a környéken tett sétával elégítsük ki. A jellemzően kétszintes családi házakkal beépített környéken, a keskeny utcákon sétálva ritmusos zene hangjait hallottuk meg. Miután különösebben meghatározott iránya, célja sétánknak a mozgáson túl nem volt, úgy döntöttünk, hogy megnézzük, honnan jönnek a hangok. Így találtunk rá egy vidáman, önfeledten táncoló, mulatozó sokaságra. A táncosoknak feltűnt a két külföldi (akkoriban még Tokióban sem volt túl gyakori látvány), s hamar be is hívtak bennünket a körtánc forgatagába. Bár valamivel komplikáltabb volt a dolog, mint a magyar bulik „vonatozása”, hamar ráéreztünk a ritmusra, s az esti laza sétából egy igencsak izzasztó „testedzés” kerekedett. (tovább…)
Nemsokára kezdődik az Obon ünnepe Japánban.
Mi japánok hisszük, hogy az augusztus közepén tartandó Obon időszakában elhunyt szeretteink lelkei visszatérnek hozzánk az Anoyo-ból. Az Anoyo a másvilágot jelenti, ahová halálunk után kerülünk.
Obonkor a hozzátartozók összegyűlnek, ünnepi lakomát tartanak, valamint meglátogatják halottaik ohakáit (sírjait), s visznek ki nekik kedvenc ételeikből és italaikból.
Van olyan régió, ahol Sóreimát (Tündér lovat és tehenet) is készítenek padlizsánból és uborkából. A hiedelem szerint a ló gyorsan hazahozza a halottak lelkeit, a tehén viszont lassan viszi vissza.
Minden évben Obon idején a család és rokonok mindig apukám szülőházánál gyűltek össze, ami Oszakától Kagoshimáig egy 1 órás repülőutat, vagy egy jó 1 napos autós utazás jelentett. Jómagam oszakai születésűként mindig különösen nagy izgalommal vártam ezt az ünnepet. Eme időszak a családról, a családi összetartásról és közös, izgalmas programokról, valamint elődeinkről való megemlékezésről és az ősök tiszteletéről szól.
Rengeteg szép gyerekkori emlékem maradt meg az Obon ünnepi napjairól. (tovább…)
Amikor 8 éve Tokióban voltam ösztöndíjas, a Halloween kultusz már betette a lábát Japánba, októberben számtalan üzletben díszelgett faragott töklámpás, boszorkányok és szellemek integettek a kirakatokból. Látni lehetett a Halloween közeledtének jeleit, ám ez nem terjedt túl a dekoráción és a sütőtökre vagy boszorkányra formázott ételek kínálatán. Az elmúlt néhány évben azonban robbanásszerűen nő a Halloween népszerűsége, októberben egyre több étterem és szórakozóhely tart speciális Halloween partikat és a 18 éve indult, de korábban nem túl népes Kawasaki Halloween Fesztivál jelmezes résztvevőinek száma is ugrásszerűen növekszik.
Meglehetősen morbid téma egy szórakoztatónak (is) szánt blogba! Ugyanakkor e téma kapcsán olyan kulturális különbségekkel találtam magam szemben Japánban, amelyeknek ismerete nélkül könnyen zavarba jöhet a külföldi halandó… (tovább…)
