Ikigai, avagy az élet értelme japán módra

Nagy hatással volt rám egy videofelvétel, amelyen Viktor Frankl, a világhírű osztrák pszichiáter, a logoterápia atyja arról beszélt, hogy a második világháború végén szembesült azzal, hogy a családjából egyedül ő élte túl a koncentrációs tábort. Úgy érezte, hogy két út közül választhat: felakasztja magát, vagy kezd valami értelmeset az életével. Az utóbbi alternatívát választotta, mert a saját és mások szenvedéseinek elemzése során arra jutott, hogy a legreménytelenebb helyzetben is van az életnek – és ezáltal a szenvedésnek is – egy lehetséges értelme. Frankl úgy látta, hogy mindent elveszíthetünk az életben, de mindig szabadok maradunk arra, hogy megválasszuk az attitűdünket, amellyel egy adott helyzethez viszonyulunk.

Viktor Frankl 1945-ben          

Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor a kezembe került a japán tudós és TED előadó Ken Mogi ikigai-ról szóló könyvének angol nyelvű kiadása. Az ikigai egy japán fogalom, amely „a létezés értelmét” jelenti. Arra utal, hogy az életnek van egy iránya vagy célja, amely értelmet ad az egyén életének. Az egyén spontán és tudatos lépésekkel is törekszik ezen cél felé. A folyamat pedig elégedettséggel tölti el, valamint azt az érzést adja neki, hogy értelme van az életének. A könyv magyarul is elérhető! Azonban az angol címben a cél, a magyarban pedig az öröm megtalálását hangsúlyozzák: The Little Book of Ikigai: The Essential Japanese Way to Finding Your Purpose in Life (QUERCUS, London, 2017) Az ​ikigai kis könyve Az örömteli élet titka (Central Médiacsoport, Budapest, 2018)

Ken Mogi könyvének hátulján azt ígéri a leírás, hogy a művet olvasva olyan gondolkodásmódot lehet megismerni, amely radikális változásokat hozhat az olvasó életébe: lesz oka reggel felkelni, megtudhatja a japánok hosszú életének titkát és Mogi tanácsainak, bölcsességének és az általa ajánlott eszközöknek köszönhetően a lehető legtöbbet hozhatja majd ki a mindennapokból, legyen szó akár munkáról, akár magánéletről. Csalódni fog, aki ezek alapján arra számít, hogy kézhez kapja a boldogság receptjét! Azonban a japán kultúra iránt érdeklődők sok információt megtudhatnak a távol-keleti országról és népéről. Többek közt megismerhetnek olyan japánokat, akiknek az életéből inspirációt meríthetnek, de akik egyben intő példaként is szolgálhatnak.

Ilyen például a szusimester Jiro Ono, akinek a munkája a szenvedélye. Megszállottan törekszik arra, hogy csúcsminőséget produkáljon és még ezen túl is lépéseket tegyen a tökéletesség megközelítése érdekében. A róla készült Sushiálmok című 2011-es dokumentumfilmből még többet megtudhattok a munkához való hozzáállásáról. Ken Mogi pedig részletesen foglalkozik egy japán kulturális kulcsszó, a kodawari (a tökéletesség rendíthetetlen hajszolása) magyarázatával. Azt vonzónak találom, hogy Jiro Ono azt csinálja, amit szeret, ráadásul az ő szusija számít a világon a legjobbnak. Azonban a saját magának felállított könyörtelen mércéi megijesztenek. Ő mindenesetre így elégedett és úgy van vele, hogy nincs olyan, hogy legjobb szusi, csak jobb szusi mint a tegnapi.

A szusimester mellett Ken Mogi könyvéből megismerhettek egy halkereskedőt a híres Tsukiji piacról, egy porcelán készítő mestert – akinek családja több mint tíz generáción keresztül adta tovább a mesterség fortélyait – és számos szumó versenyzőt. Közös jellemzőjük a tökéletességre való törekvés, önmaguk legyőzésének igénye és a nehézségek ellenére való kitartás. De az átlag japánról is sokat megtudhattok. Például azt, hogy a legtöbben a nyugdíjazásuk után is keresnek maguknak munkát, elfoglaltságot. Sőt, még az okinawai százéveseknek is van életcéljuk, legyen az a horgászat vagy az ükunoka kényeztetése. Ken Mogi sok adattal is szolgál nektek a japán történelemről, vallásról. A japánok legendás tűrőképességét és kitartását a Japánban gyakran előforduló természeti katasztrófákkal és az ezekből való talpra állással kapcsolja össze. Elmagyaráz olyan jelenségeket, mint a rádióból sugárzott reggeli torna (radio taiso), amit az iskolás gyerekektől kezdve az alkalmazottakon át az öregek is végeznek vagy az Ise Nagyszentély, egy japán nemzeti kincs húszévente való újjáépítése a 3. századtól kezdődően.

Tánccsoport a Kohama szigeten, Okinawa közelében       

Összességében Ken Mogi könyve a japán kultúrát népszerűsíti. Lehet belőle ihletet meríteni, azonban azt gondolom, hogy a japán és az európai értékrendek eltérései miatt a japán hozzáállás igen nehezen átültethető a mi életünkbe. Másrészt Viktor Frankl arról beszél, hogy szabadon megválaszthatjuk, hogy hogyan viszonyulunk egy helyzethez. A japánok esetében pedig úgy látom, hogy a társadalmi elvárások, a vallás és az életfilozófia nem igazán hagynak választási lehetőséget. Akinek van kedve, további információkért nézze meg Kurosawa 1952-ben készült örök érvényű alkotását, az Ikiru (Élni) című filmet! (Magyarul is megjelent DVD-n!) A mű főhőse – az átlag japán embert megszemélyesítő Watanabe – szembesül közelgő halálával és ezért a létezés értelmét kezdi keresni. Be akarja bizonyítani, hogy nem volt hiábavaló az élete. Érdemes összevetni Watanabe világát azzal a képpel, amit Ken Mogi könyve alapján kaptunk Japánról és elgondolkodnunk saját életcéljainkon.

 

 

Képek forrásai: https://www.beaconbroadside.com; https://www.exlibris.ch; https://www.insider.com Toru Yamanaka/AFP via Getty Images

Borítókép: https://www.insider.com Toru Yamanaka/AFP via Getty Images

 

Kapcsolódó bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.