Megússzuk a bajt?

Ahogyan közeledik a tokiói olimpia, úgy szaporodnak az előkészületekkel kapcsolatos híradások. Rio de Janeiro után ismét a nyílt vízi úszó események kapcsán merültek fel aggodalmak, hasonlóképpen a víz szennyezettsége okozhat problémákat.

Fotó: Ronny Siegel – Own work, CC BY 4.0, https://commons.wikimedia.org

A „kompakt” olimpiára törekvő szervezők a nyílt vízi úszószámok és a triatlon úszó eleme megrendezésére a fő olimpiai helyszínek közvetlen szomszédságában, a Tokiói-öbölben találtak alkalmasnak látszó helyet. A sekély vizű öbölből az évszázadok során egyre nagyobb szeleteket hódított meg, töltött fel, épített be a város. A nyílt vízi versenyeknek helyet adó Odaiba környékét 1853-tól az 1960-as évek elejéig 7 szakaszban töltötték fel, de csak az utóbbi néhány évtizedben kezdték a raktárakat, üzemeket színvonalas, vonzó, modern épületek felváltani. A Rainbow (Szivárvány-) híd megépülése, a Yurikamome, majd az Oedo és Rinkai vonalak megnyitása a város közúti- (autópálya) és vasúti (metró) hálózatába történő szerves beépülést jelentette a városrész számára. A Tokió egyik nevezetességévé vált híd tövében építettek ki egy „plázs”-t, igazi(nak látszó) strandot, fehér homokkal. A környék népszerű korzózó, pihenő hely lett. S itt tervezik megtartani az olimpiai versenyeket.

Fotó: http://i.imgur.com

Azonban a tavaly július és szeptember között 26 alkalommal vett vízminták közül csak 10 olyan nap volt, amikor a víz minősége a Nemzetközi Úszószövetség által meghatározott határértékeken belül maradt. Különösen az E.coli baktériumok száma aggasztó, s egyértelműen szennyvízzel történő szennyezést mutat.

Mint kiderült: a szennyezettség mértéke a jelentős mennyiségű eső esetén növekedett meg. Ennek történelmi oka van: a tokiói szennyvízhálózat kiépítésekor (miként egyébként London vagy éppen Budapesten is történt) egyetlen csatornába vezették a csapadékvizet és a szennyvizet. Ezt a vizet vezették később a szennyvíztisztítókba, amelyeket azonban nem terveztek akkorára, hogy a nagyobb és tartósabb esőzések során jelentkező extra terhelést elbírja. A szennyvíztisztítók üzemeltetői ilyenkor kénytelenek a szennyvízzel kevert esővíz egy részét tisztítatlanul továbbengedni. A 20 tisztító üzemben 5 és fél millió köbmétert dolgoznak fel naponta, de néha ez a kapacitás sem elég. Tokió 16 ezer kilométeres(!) szennyvízvezeték hálózatának cseréje (az esővíz és a szennyvíz teljes szétválasztása) pedig reménytelenül nagy feladat. (A vezetékrendszer 80%-a még mindig vegyes, azaz esővizet is szállít.)

Tavaly augusztusban három héten át minden nap esett az eső, nem is kevés. Így aztán a leendő olimpiai helyszín vízébe is bőven keveredhetett a szennyvízből is.

A japánok azonban nem riadnak vissza lehetetlennek látszó feladatoktól sem. Az öböl vízébe egy narancssárga színű „úszó gátat” helyeztek el, amelynek finom hálója a szennyezés mellett a mérgező rájákat is távol tartja.

A víz tisztaságának demonstrálására július 31-e és augusztus 5-e között megnyitották az „Odaiba Plázs”-t a fürdőzni vágyóknak. (Egyébként a strandon nemhogy fürödni, de még lábfürdőzni is tilos!).

A gát hatékonyságát bizonyító mérési adatokra még néhány napig várni kell, de az olimpiai szervezők optimisták.

S mielőtt lebecsülnénk az erőfeszítést, tegyük hozzá, hogy kb. 120 folyó talál magának utat a Tokiói-öbölbe, köztük olyan jelentősek is, mint a Tama-, vagy a Szumida-folyó. A 60-as évek végére, 70-es évek elejére gyakorlatilag ezekben a vízfolyásokban nem maradt élet. Bűzösek voltak, s ránézésre is inkább kőolajra, mint vízre emlékeztettek, tele szeméttel. Ennek megfelelően a tokiói vízpartoktól mindenki igyekezett távol tartani magát. Épeszű ember el nem tudta képzelni, hogy ez a tragikus folyamat visszafordítható.

Mára a partokról vagy a hidakról lenézve a folyókra másfél-két méteres mélységbe is tisztán le lehet látni, s egyes folyókban már a lazacok is megjelentek. A partokon sétányok, parkok épültek, a közeli (például a Rainbow-hídra néző) házakban a lakások prémium áron kelnek el.

Ebből kiindulva meg vagyok győződve, hogy annak is megtalálják a módját (ha nem úszó gáttal, akkor másként), hogy az Odaiba-i vizet megtapasztaló olimpikonok ugyanolyan egészségesen térjenek haza az olimpia után, mint bármelyik más, szárazföldi sportot űző társuk.

A párás hőséget azért még a japánok sem tudják elhárítani….

 

Borítókép: Tim Hornyak, https://www.japantimes.co.jp/life/2018/09/15/lifestyle/ensuring-tokyo-bay-fit-swimming-ahead-2020-olympics/#.W5-LwS2B29Y

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.