Pálcika-etikett

Tavasszal kezdődik nálunk a salátaszezon, és ilyenkor napi szinten használatba vesszük az evőpálcikákat. Hogy a salátát kényelmesebb pálcikával (箸, hashi) enni mint villával, erre már több évtizede rájöttem, aztán tokiói életem során tovább bővítettem a listám, mi mindenre hasznosabb eszköz az evőpálcika mint a kés vagy akár a villa. A serpenyőben sülő húsok megfordítása során például sokkal kisebb az esélye annak, hogy a forró olaj rám fröccsen, ha villa vagy sütőlapát helyett az erre a célra szánt – az evőpálcikánál hosszabb, szintén fából készült – pálcikákat (菜箸, saibashi) használom, és ez az eszköz jó szolgálatot tesz akkor is, ha a pirítóból próbálom kiszedni az elkészült kenyereket. Ez utóbbi témában férjemmel éveken át eltérő álláspontot képviseltünk, ő a hegyes késre esküdött, mígnem egy szép napon a kenyérből a kés a pirító fűtőszálába nem szaladt. Szerencsére a fellépő zárlatot az életvédelmi relé is érzékelte, így az akciót megúsztuk egy kukába kerülő kenyérpirítóval, de azóta ő is inkább a pálcikák segítségével emeli ki a kenyereket. (Ma már készülnek saibashi-k fémből is, én most a fából készült, hagyományos változatot ajánlgatom!)

A hosszú pálcikákat kisfiunk is lelkesen használja, – az etikettbe nehezen illeszthető módon – rendszeresen piszkálja ki velük a kanapé alá begurult legódarabokat. Az étkezőasztalon felejtett evőpálcikákkal kardozik, hidat épít belőlük, dobol, és még sorolhatnám, milyen módon vét a pálcikahasználat szabályai ellen. Bevallom, nem szoktam ezért leszidni, bár igyekszem mielőbb biztonságba helyezni kedvenc darabjaimat, és néha megmutatom neki, hogy is lehet ezzel a „két rúddal” egyáltalán enni. Nem köti le, így a pálcika-etikett további szabályait nem is szoktam neki elmagyarázni.

Azt gondoltam azonban, hogy ez egy érdekes téma, amit szívesen megosztok azokkal, akik valóban kíváncsiak rá. Lássuk tehát a szabályokat:

Étkezéskor sose szúrjuk a pálcikákat az ételbe! A pálcikákat a japánok akkor állítják függőlegesen a rizsbe, amikor a halottaik számára ajánlják fel azt szerettük sírjánál vagy otthon, a buddhista házi-oltáron, ahol az elhunyt szellemének felkínált ételt a fényképe elé helyezik.

A japánok – buddhista szokás szerint – a holtak testét elhamvasztják, de csak annyira, hogy abból apró csontok még megmaradnak. A búcsúszertartás során a hozzátartozók és barátok pálcikából pálcikába adják tovább a megmaradt hamvakat, így helyezik az urnába, melyet végül eltemetnek. Mivel a temetésre emlékeztet, semmilyen ételt sem illik az étkezőasztalnál pálcikából pálcikába nyújtani. Ha valamilyen ételt át szeretnénk adni valaki másnak, akkor azt az etikett szerint egy köztes tányérra (取り皿, torizara) kell helyeznünk, s a fogadó fél onnan fogja átemelni. Az ételt, amit átadunk, jó esetben nem is a saját, hanem egy erre a célra szánt, senki által meg nem nyalt evőpálcikával foghatjuk meg. Ha ilyen pálcika nincs, a saját pálcikánk szánkkal nem érintett végét használhatjuk.

Mivel a halálra és a búcsúszertartásra emlékeztet, a pálcikák keresztbe rakását is kerülni érdemes! A pálcikák keresztezését még az étkezés közben, a pálcikákat a kezünkben tartva is illik elkerülni, bár a gyakorlatlan pálcikahasználók nehezen tudják betartani ezt a szabályt.

Az evőpálcikák helyes lerakási módja az, amikor a két pálcika egymással párhuzamosan fekszik az erre a célra készített pálcikatartón (箸置き, hashi-oki). Ha nincs ilyen pálcikatartó, az egyszer használatos, széttörhető fapálcák (割り箸, waribashi) esetében a pálcika papírtokjából magunk is hajtogathatunk egyet, de kreatívan használhatunk erre a célra akár egy még hámozatlan földimogyorót is.

Egyetlen pálcikát használni szabálytalan, és ugyanígy kerülendő az össze nem illő, azaz fél pár pálcikák önkényes párosítása is.  Ez a szabály is a temetési szertartás egyik rítusából ered.

Sose tartsuk a pálcikákat a szájunkban úgy, hogy közben valamit csinálunk a kezünkkel, például felemeljük a rizsestányérunkat! A tányér felemelése úgy szabályos, ha előtte a pálcikákat már az asztalra helyeztük!

Ennek van egy nagyon szép, egyszerű módja, bár a gyorsan étkezők nemigen kedvelik. Ha a tányért az üres kezeinkkel már felemeltük és kelyhet formázó egyik kezünkbe helyeztük, a tányért tartó ujjak közül a középső ujjat bátran eltávolíthatjuk, a tányér így is biztonságosan megtartható. A pálcikákat ekkor fektetve behelyezhetjük az eltávolított középső ujjunk elé, s ezt követően a középső ujjal könnyedén tartott pálcikákat már egyszerűen meg is tudjuk fogni a másik kezünkkel. Ugyanezen az úton visszafelé haladva tudjuk majd visszahelyezni a tányért az asztalra. A pálcikákat először a középső ujjunk ölelésével megtartjuk, majd onnan helyezzük a pálcikatartóra, végül a tányért is az asztalra tesszük. (Jaj, ezt mennyit gyakoroltam a homestay családomnál! A papám, Ishibashi san nagyon büszke volt rám, hogy ezt sikerült elsajátítanom. Persze én is magamra!)

Talán már mondanom sem kell, hogy a pálcikát ne használjuk keverőkanálként, nyársként, se önmagában, se párosan, és az ételt fogjuk meg vele, ne pedig lapátként használva kotorjuk a szájunkba. A japánok által főzött rizs tapadós, kis gombócokba áll össze, így pálcikával – némi gyakorlás után – könnyen megfogható. A mi pergőszemű rizsünk nem alkalmas az ilyen típusú étkezésre, pláne ha előtte olajon is megfuttattuk, bár gyerekkoromban én pont ilyen rizzsel gyakoroltam. Nem is értettem, hogyan lehet egy rizses vacsorát néhány órán belül befejezni.

Végezetül a kreatív, farsangi jelmezt készítő anyukák figyelmét szeretném felhívni arra, hogy tévedés az evőpálcikákat hajdísznek használni. Kétségtelen, hogy a kimonókhoz párosított hajviseletek némely dísze emlékeztet az evőpálcikára, de a valóságban ezek a díszek nem evőpálcikák, hanem a kanzashi (簪) nevezetű hajdíszek. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy gyermekünket a farsangon japánnak öltöztessük és nincs kéznél kanzashink, legalább ne bombázzuk japán ismerőseinket az evőpálcikával megtűzdelt hajú lurkó cuki képeivel!

 

 

Képek forrásai:

1. http://hungrydowntown.com/japanese-chopstick-etiquette/

2. https://it.wikipedia.org/wiki/Saibashi#/media/File:Saibashi_with_normal_hashi.jpg

3., 4., 5., 7. http://wandco.com/2005/05/chopsticks-ohashi-etiquette/

6. https://theculturetrip.com/asia/japan/articles/11-etiquette-rules-you-should-know-before-traveling-to-japan/

7. https://hu.pinterest.com

Related Posts

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.