Június elején szárazkerttel (kareszanszui 枯山水) bővült a szentendrei japánkert. A szárazkert tervezője a kiotói Niwatsune kertépítő- és karbantartó cég vezetője Hiraoka úr, aki két munkatársával, és a japánkertet építő Dani Zoltánnal és munkatársaival közösen egy hét megfeszített munkával építette meg a szárazkertet. Nagy élmény volt tolmácsolni a japán és magyar kertépítők között, ilyenkor sokat tanul az ember – érdekes azt is látni, hogy a japánok miként állnak hozzá a fizikai munkához, milyen trükkökkel és kitartással mozgatnak meg, állítanak pontos helyükre egy tonnás sziklát is akár. A rendelkezésre álló sziklák alakja, mozgathatósága, a gépek mérete, kapacitása is befolyásolja, hogy milyen szárazkertet építhetünk. A fotón az előtérben Hiraoka mester látható.

Az izzasztó munka befejeztével az odalátogatóknak csak annyi dolga van, hogy leüljenek a közelben és szemlélődjenek. Ilyenkor persze felmerül az is, hogy mit is szimbolizál a kareszanszui, ami mellett leültünk.

A kareszanszuit zen-kertként is emlegetik, de igazából ez pontatlan elnevezés, hiszen nem feltétlenül kötődik egy kareszanszui a zen-buddhizmushoz vagy más valláshoz. Valószínűleg azért hívják mégis így sok helyen a világban, mert a leghíresebb kareszanszui, a Rjóandzsi zen kertnek épült.

A legjellemzőbb megközelítés szerint a kareszanszuiban a kis, gereblyézett kavicsok a vizet képezik, a belőle kiálló sziklák pedig szigeteket. A wikipédia szerint eredetileg a sziklák kínai hegyeket jelképeztek. A kiotói Rjóandzsi esetében több magyarázat is van arra, hogy mit jelképez a szárazkert.

Hiraoka mester azt mondta nekem, hogy mindenki szabadon eldöntheti maga, hogy mit lát bele a szentendrei kareszanszuiba. A víz nem feltétlenül tenger vagy más állóvíz. Lehet az a közeli Duna is! De senkire nem akarok ráerőltetni magyarázatokat. Inkább látogasson el mindenki oda!

 

A képek sajátok!