A kislányunk nemrég száz napos lett. Ez Japánban azt jelenti, hogy eljött az ideje az Okuizome ceremóniának, ahol a szülők (illetve nagyszülők) eljátsszák, hogy végigetetnek egy tradicionális menüt a csecsemővel.
A századik nap környékén sok esetben már megjelennek az első tejfogak is, a hagyomány szerint egyrészt ezek megerősítését szolgálja az okuizome, másrészt biztosítja, hogy bőséges élelemmel legyen ellátva az előtte álló életben a kisgyermek.
A Heian korból (794-1185) eredő szokás most is nagy népszerűségnek örvend, eredetileg a családi házban tartották, de mostanában több étterem is vállalja a ceremónia megszervezését. Haladva a „divattal”, mi is egy közeli étteremben foglaltunk időpontot. Különlegesség volt, hogy az étterem rákhúsra specializálódott, így a hagyományos okuizome menü is rákhússal volt megbolondítva.
A japánok a télből tavaszba fordulást február 3-án ünneplik. (Ez a szokás bizonyára nem Észak-Japánból terjedt el...) A régi hiedelmek szerint ilyenkor a szellemek világa közel kerül a való világhoz, s fennáll a veszély, hogy kóbor szellemek betévednek a házakba. Az ünnep, a Setsubun („évszakválasztó”) a tél utolsó napja. Ilyenkor úgy lehet gondoskodni a rossz szellemek távoltartásától, no meg a következő évi jószerencséről, hogy „kifelé az ördöggel, befelé a szerencsével” (Oni va szoto, fuku va naka!) kiáltással pirított szójababot szórnak ki az ajtón, majd becsapják azt. Ezt a szertartást a családnak az a férfitagja végzi, aki a keleti állatöv szerint a mostanival azonos évben (azaz idén a majom évében) született, azaz pl. 12, 24, 36, 48, 60, 72 éves férfiak). Ezt a férfit hívják „Toshiotoko”-nak, az év férfijának. Ilyen hiányában a család legidősebb férfitagjára hárult az „ördögűzés”, a „mamemaki” (babszórás) nemes feladata. (tovább…)
