A kislányunk nemrég száz napos lett. Ez Japánban azt jelenti, hogy eljött az ideje az Okuizome ceremóniának, ahol a szülők (illetve nagyszülők) eljátsszák, hogy végigetetnek egy tradicionális menüt a csecsemővel.
A századik nap környékén sok esetben már megjelennek az első tejfogak is, a hagyomány szerint egyrészt ezek megerősítését szolgálja az okuizome, másrészt biztosítja, hogy bőséges élelemmel legyen ellátva az előtte álló életben a kisgyermek.
A Heian korból (794-1185) eredő szokás most is nagy népszerűségnek örvend, eredetileg a családi házban tartották, de mostanában több étterem is vállalja a ceremónia megszervezését. Haladva a „divattal”, mi is egy közeli étteremben foglaltunk időpontot. Különlegesség volt, hogy az étterem rákhúsra specializálódott, így a hagyományos okuizome menü is rákhússal volt megbolondítva.
Tradicionálisan az alábbi öt fogásból áll az okuizome menü:
- Tengeri keszeg (tai), aminek nem csak vöröses színe jelent jószerencsét, de japánul „tai”-nak hívják, ami emlékeztet a „medetai” (kedvező, sikeres) szóra is. A japán kultúrába való mély beágyazódását mutatja az is, hogy ezt a halat fogja kezében a legtöbb ábrázoláson a hét szerencseisten egyike, Ebisu, a halászat és kereskedők istene is.
- Adzuki-babos rizs (szekihan), illetve adzuki bab, aminek az ördögöt és a rossz szellemeket elűző képességet tulajdonítanak.
- Leves (oszuimono): szintén nyelvi játék, a „sui” rész „szívni”-t jelent, azt jelképezi, hogy a kisgyermek jó szívóerővel rendelkezzen az anyatej cumizásához.
- Főtt zöldség, sokszor teknős páncéljának az alakjára vágva, ami a hosszú életet jelképezi.
- Savanyúság és aszalt szilva (umebosi), arra utalva, hogy olyan sokáig éljen a gyermek, amíg ráncos arca az aszalt szilvára nem hasonlít majd.
A jeles napon a személyzet vezényelte a ceremónia menetét. Japánban az ünneplés rituáléjához hozzátartozik a szeszes ital, így az okuizome is koccintással kezdődik.
Alapszabály szerint ezután a fiúk az apai nagypapa bal térdére, a lányok pedig az anyai nagymama jobb térdére ülnek. A nagyszülők ezután rizs – leves – rizs – hal – rizs – leves sorrendben eljátsszák, hogy megetetik a gyereket. (Evőpálcikával egy darabka ételt megfognak és azt hozzáérintik a kicsi szájához.)
Végezetül pedig a hagatame nevű kőhöz érintik az evőpálcát, és az ily módon a kő erejével felruházott evőpálcikával megérintik a kisgyermek ínyét, hogy majd erős fogai nőjenek. (Eredeti szokás szerint a követ közvetlenül érintették hozzá a gyermek szájához, de attól tartva, hogy a mohóbb gyerekek lenyelhetik a követ, ezt a legtöbb étterem nem engedélyezi.)
A szertartás végeztével az okuizome menüt is természetesen mi, felnőttek fogyasztottuk el, pluszban rendelt ételek mellé. Számunkra jó élmény volt és sokat segített a személyzet iránymutatása, de Japánban is sokan otthon tartják az okuizomét. Ha van a családban száz napos gyermek, akkor a japán szokásokat kedvelőknek csak ajánlani tudom ennek a megünneplését.
A fotók sajátok!
