Fél évig éltem Tokióban és tanultam az ISI nyelviskolájában és Business School-jában. Érdekes volt felnőttként visszaülni az iskolapadba. A nyelviskola Takadanobaba állomásnál, a Business School pedig Ikebukuro-ban volt. Ezek egymástól - budapesti hasonlatban - két 4-6-os megállónyira voltak.
Az iskola egy szintfelmérő teszttel kezdődött, ami japán tudás alapján osztotta be a diákokat különböző erősségű csoportokba. Szóbeli beszélgetésen és írásbeli teszten alapult. A diákok fele kínai volt, így a kétnapos teszt első napja csak nekik szólt. A 9 szintből a 7.-be soroltak be. Ez volt a 3. legerősebb szint. Egy 15 fős csoportba soroltak be, egyedüli fehérként. A többiek kínaiak, koreaiak, tajvaniak és vietnamiak voltak. A kezdő csoportokban sokkal több nyugati diák volt.
A kínaiak általában már otthon készültek, illetve az írásjegyek területén előnyük van, így többnyire magasabb osztályban kezdtek. A csoportomban az első nyelv volt a japán, második pedig a kínai. Én egy koreai sráccal és egy tajvani lánnyal töltöttem több időt, a padtársam pedig egy tajvani srác volt.
A tanórák délelőtt vagy délután voltak, erősség szerint bontva. Én a reggeli csoportba jártam. Az iskola több szervezett programmal készült. Az első napokban volt egy welcome party. Meglepett, ahogy körbe vezettek minket a környéken, megmutatva a jó éttermeket, boltokat. A kedvenc indiai curry-s helyemet is ekkor ismertem meg.
A másik kedvenc helyem egy apró ramen étterem volt. Annyira pici volt, hogy az utcán kellett egy automatában előre fizetni, majd sorban állni, hogy bejusson az ember a helyre. Talán 10-12 szék volt. Az állomás mellett volt, így nagy népszerűségnek örvendett.
A tanmenet egy szint fölött már flexibilis. Hasonlít az itthoni egyetemi rendszerre. A kötelező alapórák mellett vannak szabadon választható órák, mint pl. nyelvvizsgára felkészítés / beszélgetős / szókincsfejlesztő (kanji) órák. Én a nyelvvizsga-felkészítést választottam. Az alapórák három részre voltak bontva. Olvasás / szövegértés, kanjik / új szavak és nyelvtan. Kéthetente voltak tesztek.
Egy-egy szint 3 hónapig tartott. A végén volt egy nagyobb teszt, ami döntött, illetve az addigi teljesítmény. Ezek alapján határozták meg, hogy a következő osztályba mehet-e az ember. Senki se akart megbukni, hiszen ugyanazt kellett volna még egyszer végigjárni, illetve új osztálytársak lettek volna.
Több szállásfajta közül lehet választani. Az iskola felajánlja, hogy keres home stay jelleggel japán családot, akiknél lehet lakni. Vannak saját kollégiumai, apartmanjai. Én a kollégiumot választottam, jobban motivál, amikor másokkal együtt tudok tanulni. A kis szobákban szimpla vagy emeletes ágyak voltak. A szokványos japán szigor volt a jellemző, külön fiú-lány emelet.
Hangulatos volt a nagy konyha és étkező-nappalis kialakítás. A lenti képen a piros kockában volt a konyha, a kék padlószőnyeges rész pedig a nappali.
Az iskola megadja a lehetőséget, hogy fejlesszük a japán tudásunkat. Jó kapcsolataik vannak, s szívesen segítenek a kinti munkakeresésben, vagy felkészülni az egyetemi felvételire. Így akár kezdő japán tudással kiutazva, egy-két év után felsőfokú tudás birtokában leszünk. Amivel a kezünkben már csak rajtunk áll, hogy mihez kezdünk. Japánban vagy máshol találjuk meg álmaink munkáját.
Aki nem szeretne ilyen sok időre kimenni, annak érdekes lehet a nyári iskola. Ez egy rövidebb, egy hónapos program, ahol nagy hangsúlyt kap a japán kultúra megismerése, illetve több szervezett kiránduláson vehetünk részt.
További információkért nézzétek meg az ISI honlapját!
