2012 tavaszán az egyik barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy kicsit kimozdulunk Tokióból a Golden Week (japán munkaszüneti hét, mely több, egymást követő nemzeti ünnepnapból áll) folyamán, s meglátogatjuk Japán kulturális központját, Kiotót.

Az ott töltött két nap alatt megnéztük a város nevezetességeit, ősi szentélyeit és múzeumait.  A helyet bejárja a régmúlt idők hangulata és varázsa.

Legnagyobb meglepetésünkre viszont az egyik legmeghatározóbb és legérdekesebb élményünk nem egy híres, turisták által gyakorta látogatott helyhez kötődik, hanem egy eldugott, pici kis szentélyhez, ahova véletlenül tértünk be, mert eltévedtünk.

Épp gyereknapot tartottak az ottani szerzetesek, s megannyi régi, ma már alig ismert szokást és játékot tanítottak a résztvevő szülőknek és porontyaiknak. Minket, két külföldi lányt, először meglepetéssel, majd a legnagyobb vendégszeretettel fogadtak.

Megengedték, hogy kipróbáljunk minden eszközt, s az egyik szerzetes, miután észrevette, hogy jól beszéltünk japánul, nagyon barátságosan és készségesen tanárunkká szegődött és betekintést engedett egy ősi, misztikus japán hagyományba.

Leültetett minket egy asztalhoz, ahol egy darab követ (talán fehér achát lehetett), egy filcet és egy darab csiszolópapírt nyomott a kezünkbe. Egy jing és jang szimbólum egyik felére hasonlító alakzatot kellett rajzolnunk, majd pedig formára csiszolnunk, végül vízbe áztatnunk, s el is készült a mágikus medalionunk, amit Japánban magatama-nak (勾玉), a lélek szimbólumának is neveznek.

Szerzetes tanárunkat rögtön elkezdtük faggatni eme furcsa, vesszőalakú kő eredetéről. Mint kiderült a magatama egyike a három ősi japán ereklyének (三種の神器 – sanshunojingi), mely egy tükörből, egy kardból és egy magatama ékszerből áll.

(A három ősi japán ereklyéről majd részletesebben a következő blogbejegyzésemben fogok írni.)

Az egyik japán legenda szerint a magatama ékszert Amaterasu napistennő az apjától, Izanagitól kapta ajándékba, és később a kard és a tükör mellett ezt is unokájának adta, aki a mennyekből szállt alá, hogy uralma alá hajtsa a szigetet. A három regálé közül biztosan csak ez maradt fent eredeti formájában, melyet ma a császári palota szentélyében őriznek.

A legfontosabb magatama neve yasakani no magatama, mely a királyi relikviák egyike. A hiedelem szerint egy ember lelke van a magatamába zárva, mely továbbörökíthető, vagyis az egyén ereje, hatalma és autoritása rászáll utódjára. Mivel a legelső magatamát Amaterasu napistennő kapta apjától, Izanagi főistentől, melybe a főisten saját lelkét zárta, az istennő pedig ráhagyományozta ezt unokájára, ki japán első császárának dédnagyapja lett, ezáltal a császárok hatalma isteni eredetűvé vált.

A magatama gyöngyök eredete a Jomon időszakig vezethető vissza (Kr.e. 14.000- Kr.e.400). Történészek több lehetséges eredetét tartják számon. Az egyik szerint vadászok viseltek először ilyen alakú nyakláncokat, melyek állati fogakból és csontokból készültek. Más magyarázatok szerint a növekvő félholdat vagy az emberi embriót ábrázolja.

Ősi időkben japán sámánisztikus szertartások fontos kelléke volt, amivel az istenek lelkeit hívták le a sámán testébe, aki közvetített az emberek és istenek világa között. Továbbá elhunyt hozzátartozók lelkeit is eme gyöngyökkel hívták vissza a túlvilágról.

Manapság a magatama medalionokat a gonosz elkerülésére használják, valamint a jószerencse és hosszú, boldog élet megőrzésére.

Kedves olvasóim, ha valamikor Japánban járnak, mindenképp érdemes beszerezni egy magatama talizmánt, hogy életüket szerencse, boldogság és jó egészség kísérje.

 

 

Referenciák
 
A szöveghez:
http://japanesereligions.blogspot.hu/2009/04/magatama-beads.html
http://www.magatama-sato.com
http://www.greenshinto.com/wp/2012/05/19/making-a-magatama
+ saját élmény 🙂
 
A képekhez:
6. kép : http://blog-imgs-61-origin.fc2.com
7. kép : http://www.kcpwindowonjapan.com
A többi fotó saját készítésű.