Búcsú a fegyverektől – avagy a japán fegyverviselés története – 1. rész

E heti blogomra eredetileg egy teljesen más témát terveztem, de a pár nappal ezelőtt történt japán incidens miatt azt gondoltam, aktuálisabb téma lehet a fegyverviselés történetét bemutatnom a szigetországban.

Bizonyára sokan hallottak arról, hogy merényletet követtek el Abe Shinzo, volt japán miniszterelnök ellen az egyik politikai kampánybeszéde alatt. A 67 éves politikust kritikus állapotban szállították kórházba, ahol már sajnos nem tudták megmenteni az életét.

Az események sokkolták a lakosságot. Egyrészt maga a gyilkosság ténye miatt, másrészt pedig azért, mert Japánban vannak a világ legszigorúbb fegyverviselési törvényei. Az igazsághoz ugyan hozzátartozik, hogy az elkövető, mint kiderült, a Japán Tengerészeti Véderő (Jieitai) leszerelt katonája volt, s állítólag házi készítésű puskát használt a támadáskor.

Ahhoz, hogy valaki legálisan tarthasson fegyvert, egy egynapos kurzuson kell részt venni, megfelelő szinten teljesíteni egy írásbeli teszten, valamint legalább 95%-os pontossággal célba lőni a lőtéren. Ezeket követi egy mentális-egészségügyi értékelés, amelyre egy kórházban kerül sor, és egy alapos háttérvizsgálat, amelynek során a kormány megvizsgálja a bűnügyi nyilvántartást, és interjúkat készít a jelölt barátaival és családtagjaival. Továbbá, civilek csak sörétes puskát és légpuskát vásárolhatnak – kézifegyvert nem –, és háromévente újra részt kell venniük a korábban említett kurzuson és vizsgán.

A fegyverviselési engedély megszerzésénél kizáró ok lehet az „agresszív” politikai vagy aktivista csoportokhoz való tagság. A rendőrség korlátlan mérlegelési jogkörrel rendelkezik, így bármikor, bármilyen magyarázat nélkül, megtagadhatja az engedélyt minden olyan személytől, akiről „alapos okkal feltételezhető, hogy veszélyes lehet mások életére, vagyonára vagy a köznyugalomra”.

A fegyvertulajdonosok kötelesek fegyvereiket egy zárható szekrényben tartani, valamint a rendőrségnek átadni egy olyan térképet a lakásukról, amelyen ennek a bizonyos szekrénynek a helye látható. A lőszert külön zárható széfben kell tárolni. Az engedély azt is lehetővé teszi, hogy birtokosa néhány ezer lőszert vásároljon, minden egyes tranzakció nyilvántartásba vétele mellett, de új tölténytárra csak az üres tárak leadásával tehet szert. Ha pedig a fegyvertulajdonos meghal, a hozzátartozóinak le kell adniuk az elhunyt lőfegyvereit.

Japán fegyverviselés

S bár az engedély nélküli lőfegyvertartásért nincs kötelezően kiszabandó minimális büntetés, az illegális lőfegyver- vagy kardbirtoklásért az ítéletek 81 százaléka egy év vagy annál is tovább terjedő szabadságvesztést mond ki – talán azért, mert a legtöbb fegyveres bűncselekményt hivatásos bűnözők követik el. A maximális büntetés tíz év börtön és egymillió jen pénzbírság.

Természetesen létezik fegyveres bűnözés Japánban is, de alacsony számban. 2019-ben mindössze 3 fegyverhez köthető haláleset történt. Mivel Japánban nincs legális polgári kézifegyverviselés, egy év alatt átlagosan kevesebb mint 200 erőszakos bűncselekményt követnek el ezekkel, amelyek közül szinte mindegyiket valamelyik szervezett bűnözői csoport követi el.

Japán fegyverviselés - Fegyverrel kapcsolatos halálesetek száma Japánban

Fegyverrel kapcsolatos halálesetek száma Japánban

A legtöbb fegyveres bűncselekmény csak engedély nélküli birtoklást foglal magába, más bűncselekmény elkövetését nem. A második világháború utáni években a volt japán katonák rendszeresen jelentették az illegális fegyverek fő forrását. Manapság a jogellenes fegyvereket általában a tengerentúlról (különösen a Fülöp-szigetekről és az Egyesült Államokból) csempészik be szervezett bűnözői csoportok, amelyek pornográfiát, kábítószert és illegális bevándorlókat is visznek Japánba.

Még ha csak csekély számban is, a fegyveres bűnözés napjainkban is létezik, ezért a rendőrség igyekszik egyre nehezebbé tenni a fegyvertartási engedély megszerzését. A vizsgát és az egész napos kurzust havonta csak egyszer tartják meg. Az előadás szinte mindig megköveteli, hogy a résztvevő egy teljes nap szabadságot vegyen ki – ezt a japán munkaadók pedig nem szeretik. Ezen felül a rendőröknek alkalmas időpontban, évente egyszer fegyvervizsgálat is van, ami szintén megköveteli, hogy a fegyvertartó szabadságot kérjen a munkahelyén. A jogosítványokat háromévente kell megújítani, ami újabb fegyverbiztonsági előadásokkal és vizsgával jár a rendőrkapitányságon.

Mindezeknek köszönhetően Tokió a világ legbiztonságosabb nagyvárosa. A rablás majdnem olyan ritka, mint a gyilkosság – sőt valójában a fegyveres rablás is és a gyilkosság is olyannyira elhanyagolható számban fordul elő, hogy általában bekerülnek az országos hírekbe függetlenül attól, hogy hol történtek az országban.

Azt, hogy hogyan is kerültek a fegyverek a szigetországba, s hogyan alakult a szabályozásuk az elmúlt évszázadok alatt, a következő blogcikkemből tudhatják meg.

Sajnos ezen szigorú törvények sem tudták megakadályozni a múlt heti tragédiát.
Kívánom, hogy Abe Shinzo, volt japán miniszterelnök úr nyugodjék békében!

 

Források

Képek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.