A japán jogosítvány magyar szemmel – 1. rész

Még néhány éve egyik japán üzleti utam előtt kiváltottam a nemzetközi jogosítványomat, hogy majd ha kijövök, és lesz egy kis szabadidőm, tudjak bérelni egy autót, és könnyebben tudjak mozogni vidéken is. Azóta már kiköltöztem Japánba a családommal, és kiérkezésünk után már el is telt fél év. A napokban jutott eszembe, hogy hamarosan lejár a nemzetközi jogosítványom Japánban való elfogadásának ideje, ezért nekiálltam utánaolvasni, hogy mit is kell tennem, ha Japánban szeretnék hosszútávon autót vezetni.

A japán vezetői engedély

Első dolog, ami kiderült, hogy Japánban nem is érvényes a magyar nemzetközi jogosítvány. (Vigyázat, sok netes forráson ez rosszul szerepel!) És bár van jogosítvány-elfogadási egyezményünk Japánnal, ez nagyon is egyoldalúan működik. A magyar fél elfogadja a Japánban kiállított jogsit 100%-ban, de a japánok a mienket nem. A magyar autóvezetőknek bizonyítaniuk kell: vagyis írásbeli és gyakorlati (rutin) vizsgát kell tenniük mielőtt itt honosítanák a vezetői engedélyüket. Volt alkalmam beszélgetni erről a konzulasszonyunkkal, aki azt mondta, hogy ennek az az oka, hogy odahaza még mindig nagyon magas a közúti balesetek és halálesetek száma, ami miatt a japán hatóság nem akarja elfogadni a magyar jogosítványt itteni vizsga nélkül. (Bezzeg az osztrákok vagy más szomszédos EU-s ország lakosainak jogosítványát nem kérdőjelezik meg…  🙁  )

No így esett, hogy elmentem Japánban jogosítványt csináltatni. Előzetes guglizás eredményeképp megtudtam, hogy Tokióban két rendőrségi központ van, ahol a jogosítvánnyal kapcsolatos ügyekkel foglalkoznak. Azt is megtudtam, hogy az első alkalommal csak az írásbeli vizsgát lehet letenni, egy külön alkalomra lehet a rutinvizsgát kérni. Más hasonló cipőben járó külföldiek írásait olvasva megnyugodtam, mert mind azt írták, hogy az írásbeli vizsga egy vicc. Bízva igazukban, nem tettem különösebb lépéseket a japán KRESZ-ben való elmélyedésben, csak néhány kérdéses pontnak jártam utána (pl. Hogy itt balkéz-szabály van, meg a sokféle és sokszínű záróvonal titkára voltam még kíváncsi).

Előzetes előkészületként annyit kellett tennem, hogy a magyar jogsim hivatalos japán fordítását megcsináltattam a követségen. Ezért 5500 JPY-t kellett fizetnem (kb. 12e HUF).

Eljött a nagy nap, reggel felkeltem, összekészültem, kicsíptem magam, hiszen az új jogsihoz új igazolványkép is kell. Mivel tudtam, hogy a helyszínen van igazolványkészítő automata, nem mentem el külön fotóshoz. A jogsiközpont két állomásra volt tőlünk.

A samezui jogsiközpont

Ahogy leszálltam a vonatról, már az állomáson ki volt írva, hogy merre kell elindulni. Pici utcákon kanyarogtam, ahol minden sarkon volt egy eligazító tábla. Az utcák tele voltak igazolványkép-készítő üzletekkel, de egyiknél sem éreztem kedvet, hogy betérjek. Körülbelül 10 perc séta után megérkeztem az 5 szintes komplexumba. A földszinten az információs pultnál elmondták, hogy milyen papírokkal kell a 3. szinten a megfelelő ablakhoz fáradnom. A fotóautomata rögtön mellette volt, és hála istennek nem volt sorban állás. Beültem, és az utasítás szerint beállítottam a magasságomat, és fél perc múlva egy kedves, mosolygós fotó jött ki a megfelelő nyílásból. Megörültem neki, mert már rég volt ilyen „jó” igazolványképem, az eddigiekről mindig egy börtön ült középkorú nő köszönt vissza nekem.

NG desu. (Ez a kép NG, vagyis not good- mondja a japán.)

Tévedtem. A 3.-on közölték, hogy bár végtelenül kedves és szép a mosolyom, a fotót vigyem vissza a földszinti büfébe, ahol visszaadják a fénykép árát, mert ez nem fogadható el. Csakis pókerarcot fogadnak el Japánban igazolványképnek. Már itt sejtettem, hogy nem lesz egyszerű ez a jogosítvány-ügy… 🙂

Beadtam az ablakon a szükséges iratokat, és lementem egy újabb fotót csinálni. Ez már „jobban” sikerült.

Guddo desu. (Jó lesz – az angol good japános kiejtésével.)

Kb. 1 óra múlva visszahívtak az ablakhoz, hogy a vizsgálódásaik során nem találtak semmi indokot arra, hogy ne lehessen japán jogosítványom. Még egy óra türelmet kértek a papírok előkészítéséhez. Egy órával később leküldtek a földszinti „szemvizsgálóba”. Négy kis szobában végeznek szemvizsgálatot, ahol 3 kérdésre kellett helyes választ adni. Ha bármelyikre is rosszat válaszolt az ember, akkor búcsút inthetett aznap az írásbeli vizsgától. Szerencsémre mindent jól láttam, és már csak percek választottak el az írásbelitől.

Az írásbeli abból állt, hogy egy számítógéphez hívtak, ahol angol nyelven 10 igaz-hamis kérdést tettek fel az érintőképernyős monitoron. (Előtte gondosan elvették tőlem a mobilomat.)

Ilyen kérdések voltak:

  • Ha Önnek üzleti tárgyalása van, és késésben van, egy picit megnyomhatja a gázt, és túllépheti a megengedett sebességhatárt.
  • Ha csak kevés alkoholt fogyasztott, és jónak érzi a reflexeit, hazavezethet egy buli után.
  • A piros lámpánál meg kell állni.

Kb. 1 perc alatt meg is válaszoltam a kérdéseket, és jöhetett a kiértékelés. Nagy meglepetésemre átmentem a vizsgán 🙂

Gratulált a felügyelő rendőrtiszt, és elküldött a 2. szintre, ahol a rutinvizsgának az időpontját kellett lefixálnom. Sajnos időpontot több mint 1 hónap múlvára kaptam, így a rutinvizsgáról még nem tudok beszámolni. Folytatás következik!

 

Képek forrásai:

http://portal.nifty.com/kiji/130916161790_1.htm

https://www.google.co.jp/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjo66H8irfSAhWEUbwKHUAgDGkQjRwIBw&url=http%3A%2F%2Fmainitinetatyou.blog.so-net.ne.jp%2F2014-02-28-1&psig=AFQjCNGwzempf7b27mT5VsGaz42ojetgGA&ust=1488518789373324

https://www.tofugu.com

saját képek

 

Related Posts
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.