Mióta először betettem a lábamat Japánba – s annak már sok éve – mindig irigyeltem a japánokat az építkezéseikért. Hatalmas munkahelyek, óriás daruk, teherautók tucatjai – s semmi por, sár, kosz!
Egyfajta kultúrsokkot jelentett az is, amikor a nagykövetséggel szomszédos telken megkezdődő építkezést jött bejelenteni a beruházó. Hónapokra előre napokra leosztott munkaterven mutatták be, hogy mikor, hány darab teherautó fog közlekedni, mikor fognak nagyobb zajjal vagy forgalommal járó műveletet végezni. Kérték, hogy bocsássuk meg nekik… Sok hajlongás, hatalmas doboz csokoládé…
S ami a legszebb volt: tényleg azokon a napokon dolgoztak, s ha például egy magas rangú delegáció érkezése, nagykövetségi fogadás miatt kértük, hogy rövid időre függesszék fel a zajosabb munkákat, akkor ezt mindig zokszó nélkül megtették.
S persze ez az építkezés testközeli élményt jelentett abból, amiről ez a bejegyzés szól: semmi por, semmi sár, semmi kosz…
Olyan alapelvárás ez a japán építkezéseknél, hogy egy kóbor (kelet-közép) európai utazó csodálkozását nem is értik. Az építkezéseket magas, elegáns panelekből álló fallal veszik körül, az állványokat minden esetben függönnyel takarják, semmit nem dobálnak, bontásnál locsolnak…
Az építkezéseket körülvevő panelokon egy darab graffiti sem található. (Megjegyzem, hogy a graffiti gyakorlatilag ismeretlen fogalom.) Nincs poszter, nincs maszek hirdetés sem. (Egyébként posztereket is kizárólag az arra kijelölt helyeken lehet látni, így pld. a villanyoszlopok sem szolgálnak reklámhordozónak.) De ami a legcsodálatosabb: az építkezésekről kihajtó járműveket a porta előtt elhelyezett rácsra állítva gondosan lemossák, így a munkaterületen sem keletkezik sár, de a munkaterületen kívülre egy gramm szennyezés sem kerül.
A szennyezés nélküli bontásnak kétségkívül leglátványosabb példáját a japánok az Akasaka Prince Hotel 40 emeletes, a 80-as évek elején épült épületének lebontásával produkálták. Sok magyarázat helyett ajánlom megnézni videón:
By loading the video, you agree to YouTube's privacy policy.
Learn more
Alulról, emeletenként bontották és engedték lejjebb az épületet, kifelé semmi por nem jutott, miközben a világon bárhol máshol ezt robbantással, az egész körzet kiürítésével, s hatalmas porfelhővel tudják csak megoldani (ld. az egykori Ipari Minisztérium épületének bontását a Margit körúton!).
Azóta már épül az új, luxusbérház az egykori szálloda helyén. A minap arra jártam. Amit láttam, az még az eddigi élményeimet is messze meghaladta. Íme:
Igen, igen!!! Az építkezést körülvevő magas panelfalakra zöldfalat erősítettek, s már éppen virágozni kezdtek az elültetett rózsák! A fényképen jól látható a panelfalak makulátlan tisztasága is. (Talán vakszolják, attól ilyen fényes?)
Azért persze Japánban sem minden fenékig tejfel. A költségvetési év március végén ér véget. A pénzmaradványok Japánban éppúgy veszélyesek, mint errefelé. Sürgősen el kell költeni. Ezért vannak a márciusi útfelbontások. A lakásunk előtt egyik márciusi este (az útfelbontással járó munkálatokat mindig éjjel végzik, úgy, hogy az igazán zajos műveleteket koraeste letudják, viszont a forgalmat így alig akadályozzák) felvonult egy brigád az ablakunk alá. Megszámoltam: tizennégyen voltak. Ebből hárman a nem létező forgalmat terelték világító kis gumibot szerű rudaikkal integetve. Többen fontoskodva járkáltak fel-alá. Egyvalaki a tervrajzot bújta. Nem folytatom a sort: ténylegesen szerszámot ketten vettek kezükbe… A japán pártokat is kell finanszírozni ….
Azért hogy mégis pozitív felütéssel zárjam: az éjjel felbontott szakaszt reggelre mindig helyreállították, a szerszámokat, anyagokat csinos kis kupacba összerakták, szinte észrevehetetlen volt napközben, hogy itt este ismét dolgozni fognak. Szóval lenne mit tanulni…
A bejegyzés képei saját forrásból származnak. A bejegyzésbe épített videó innen érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=8_4G_8gEjng
