A Josai sztori…

Romantikus regények és drámai filmek kedvelt témája a véletlen, mely hősöket vagy éppen áldozatokat teremt. Mindenki életét befolyásolják a fatális véletlenek, s néha elgondolkodunk azon, mi lett volna, ha… Én sem vagyok kivétel, de szívesebben emlékszem szerencsés fordulatokra, amelyek jó irányba terelték akár az én életem, akár másokét.

Egy ilyen meghatározó esemény, melyre büszkén emlékszem, úgy indult, hogy a londoni Sakura, majd egy bankegyesülés után Sumitomo Mitsui Bank fiókjánál vezető pozícióban dolgozó ismerősömmel egy váratlan programmódosítás miatt felszabadult este, hosszú idő óta először, sikerült újra találkoznom. Bankja a Dzsószai (Josai) Egyetem rektorasszonya mellé rendelte, amolyan „jobbkéznek”. Hogy mi köze van egy nagybanknak (ahogy Japánban emlegetni szokták: „megabanknak”) egy magánegyetemhez? Az egyetemet 1965-ben (azaz éppen 50 évvel ezelőtt) Mizuta Mikio alapította. Mizuta 1946-tól 30 éven át képviselte a Liberális Demokrata Pártot a parlamentben, s gazdasági, majd pénzügyminiszterként egyik meghatározó alakja volt annak a  gazdaságpolitikának, amely Japánt a dinamikus fejlődés útjára állította. Volt pénzügyminiszterként is megőrizte nagy tekintélyét, befolyását a japán bankok világában, s ennek következményeként mind a mai napig a japán pénzügyi világ kitüntetetten jó kapcsolatokat ápol ezzel az egyetemmel. A mostani rektorasszony, pontosabban a Josai Egyetemből, a Josai International University-ből, a Josai Főiskolából álló szervezet elnök-asszonya, Mizuta Noriko az alapító kisebbik leánya.

Kicsit előreszaladva a történetben, rögtön be kell vallanom, hogy a fentiek tudatában kellő előítélettel vártam első találkozásomat Mizuta asszonnyal. Hiszen pénzzel annyi mindent meg lehet vásárolni! S találkoztam már japán zseni hatalmas vagyont öröklő, s fájától tekintélyes távolságra elgurult almát képviselő fiával… Nos, Mizuta asszony keményen rácáfolt előítéleteimre: nemcsak valódi tudós, kutató, oktató saját jogán, hanem imponálóan okos, intelligens, gyors észjárású, határozott vezető, olyan, akire nem csak beosztottai, hanem a magamfajta független szemlélők is csak felnézni tudnak.

2006 májusi utam során ismerősöm felkérésére nyilvános előadást tartottam az egyetemen. Az előadást követően a modern politikai tudományok kar koncentrált vizsgakurzus tartására kért a nyilvános előadásom tárgyában (a magyarországi rendszerváltozás háttere és következményei), részletesebben kibontva azt. Egyúttal bemutattak Mizuta asszonynak, aki megkért: segítsek új turisztikai karuk számára olyan magyar partnerintézményt találni, amelynek komoly tapasztalatai vannak a turizmus oktatása terén.

S innen elindult a hólabda!

Megkeresésem alapján júliusban a Budapesti Gazdasági Főiskola dékánja, Dr. Hidasi Judit tárgyalt Mizuta asszonnyal, januárra megszületett, s aláírásra került a két intézmény közötti együttműködési megállapodás. Újabb kérésre a Szent István Egyetemmel, a SOTE gyógyszerészeti karával hoztam össze a japán egyetemet, amely azóta már összesen legalább nyolc magyar egyetemmel, főiskolával kötött ilyen szerződést. S a szerződéseknek hamar tartalma is lett: tanulmányutak, ösztöndíjak, konkrét csereprogramok…

A hazánkkal való kapcsolatok fejlesztése jegyében magyar művészek kiállításainak, koncerteknek, s számos más kulturális programnak is helyet adott az egyetem.

Úgy gondolom, hogy a kapcsolatfejlesztéshez való hozzájárulásom is szerepet játszott abban, hogy – nagy megtiszteltetésként – 2010-ben a Josai Egyetem díszdoktorává avattak.

josai1

2008-ban megindult a magyar nyelv oktatása a japán egyetemen. Igaz, nem magyar nyelvtanárokat, filológusokat képeznek, hanem csak fakultatív tárgyként oktatják nyelvünket, de még így is hihetetlen: több, mint kétezren vették fel ezt a kurzust. Ők már biztosan nem fogják Budapestet Bukaresttel összekeverni!

josai2

Ezek után nem csoda, hogy a magyar kormányzat kilátogató képviselői is felkeresik az egyetemet, bármilyen sűrű és rövid is tokiói látogatásuk programja. Sólyom László 2009-es látogatása alkalmából az egyetem rektorasszonya ösztöndíjprogramot jelentett be, s ennek következményeként körülbelül 15 magyar diák tanul évente náluk. Jó érzés volt a tanároktól hallani: a magyar diákok húzó hatást gyakorolnak japán társaikra, hozzájárulnak az egyetem színvonalának további emeléséhez. S ez a képzés a magyar hallgatók számára is értékes: olyan vezető japán cégeknél sikerült már elhelyezkedniük végzés után, mint az All Nippon Airways vagy a Seven-Eleven, de került onnan diák magyar diplomáciai pályára is.

Orbán Viktor 2013-as látogatásához pedig újabb bejelentés kötődik: az egyetem létrehozta a Közép-európai Kutató Központot, a magyar kormány pedig két magyar kutató delegálását jelentette be (a magyar fél költségére). Ez a Központ a magyar-Josai kapcsolatok intézményesülésének újabb állomása, egyben a kapcsolatok hosszú távú fejlesztése melletti elkötelezettség bizonyítéka is.

Mizuta asszony kijelentette: azt szeretné, hogy a „Magyarország” szó hallatán a legtöbb japán rögtön a Josai Egyetemre (is) asszociáljon! Így legyen!

Mi lett volna, ha bankár ismerősömmel nem találkozom, ha nem nevezik ki, ha nem kérnek fel, ha… De szerencsére nem így volt.

 

 

A fényképek saját készítésűek.
 
 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.