Japánra vonatkozóan külön bakancslistát vezetek. Ha szerencsés évem van, - mint például tavaly, amikor hosszú idő után újra kint tölthettem pár hetet -, sikerül kipipálnom néhány sort a listámról. Közben azonban időről-időre újabb dolgokat fedezek fel, így a lista valójában csak bővül és bővül.
Nemrég, egy gyönyörű fotót látva elgondolkoztam azon, hogy ha Hokkaidón járnék, - ahova eddig csak egyszer jutottam el pár napra -, szívesen megnézném a Biei Kék-tavat, egy nagyon fiatal és ritka képződményt, ami az ember és a természet kölcsönhatásának szerencsés kimenetelű eredménye.
A Japán legészakibb főszigetén emelkedő Tokacsi vulkán (十勝岳 Tokachidake) 1988. decemberi kitörése után, hogy a vulkáni iszapfolyás ne érje el Biei (美瑛) városát, betongátakat építettek a Biei folyón. A gátépítés következtében több kis vízgyűjtő is kialakult, ezek egyike a mára Kék-tó (青い池, Aoi-ike) néven ismert tavacska. Különleges szépsége több tényező véletlen egybeesésének köszönhető.
Biei városában található a 30 méter magas Shirahige vízesés, mely a Tokacsi hegység sziklái közül tör elő. Az ilyen típusú vízesés, ahol nem egy felszíni folyó, hanem egy föld alatti, rejtett áramlás vize zubog a mélybe, még a rengeteg heggyel és hőforrással rendelkező Japánban is igen ritka. A hegy sziklái közül előbukkanó és a Biei folyóba zúduló víz látványa olyan, mint egy széles, fehér szakáll, a vízesés innen kapta hát a Fehérszakáll vízesés (白ひげの滝, Shirahige no taki) elnevezést. A sziklák közül előtörő víz sok alumínium-hidroxidot (Al (OH) 3) tartalmaz.
Mielőtt a Biei folyó elérné a Fehérszakáll vízesést, 3 másik folyó is táplálja vizével. Ezek egy része hőforrásokból ered. A vízesés vizével keveredve a Biei folyó vize, mely egyéb tulajdonságaiban nem különbözik a többi folyóvíztől, festői, kobaltkék színre vált. A tudósok még nem találtak pontos magyarázatot a jelenségre, a legvalószínűbb, hogy a sziklákról lezúduló vízben található alumínium-hidroxid a források sokféle szulfátot tartalmazó vízével keveredve egyfajta kolloidot képez. A vízre vetülő fényből a rövidebb hullámhosszú kék fényt a kolloid részecskék még jobban eltérítik, s ennek hatására ezt a vizet a szokásosnál is kékebbnek érzékeljük. A kékség napszakonként és évszakonként is változik, a víz egyszer valószínűtlenül kék, másszor fényes tükörként hordozza az eget.
A vízeséstől néhány kilométerre található Kék-tó vizét is a Biei folyó adja. A vulkán kitörése után megépített, a folyót keresztülszelő gát miatt a folyó egyik partján felgyűlt a víz, s a tavacska valószínűtlen kéksége még a Google légifelvételein is jól látható.
A kialakult tó elárasztott erdős területeket is. A víz alá került vörösfenyők és ezüst nyírek az évek során elhaltak, ma már csupán egyenes törzseik törnek az ég felé. A festői hátteret biztosító, életteli erdők előtt, a csodaszép, kék vízben álló élettelen fák megmutatják az élet és halál körforgását, a múlandóságban rejlő szépséget. Azt hiszem, ez az, ami engem is megragad, amit látni szeretnék. Érdekes a természet válasza a mesterséges építményre, de a wabi-szabi, a tökéletlenségben rejlő tökéletesség esztétikája (amiről korábban már itt írtam https://sudy.co.hu/korforgas/) számomra még izgalmasabb a Kék-tóban.
A Biei közelében fekvő Kamifurano városkában lakó fényképész, Takahashi Masafumi volt az, aki 1997-ben felfedezte a Kék-tó szépségét, melyet egy évvel később a „Kék folyó” című könyvében is bemutatott. Ezt követően a fotózás rajongói szájról szájra adták a hírt, s a tavacska népszerű fotótémává vált. A Canon Asia oldalán számos hasznos tanáccsal ellátnak, hogyan lehet jó képet készíteni a tóról és a fákról.
(https://snapshot.canon-asia.com/article/en/2-picturesque-winter-scenes-in-biei-hokkaido-with-composition-tips)
Az Apple Mac használói 2012-ben már képernyővédőnek választhatták az egyik itt készült, kékséges fotót. A szigetországban azonban csak 2014-ben, egy tévéműsor kapcsán vált széles körben ismertté, s ma már látogatók százezrei zarándokolnak el megcsodálni a hihetetlennek tűnő természeti szépséget, amit telente még ki is világítanak.
A díszkivilágítás, ami Japánban egyre gyakoribb, valóban meghosszabbítja a turista-idényt. Az októbertől áprilisig tartó havas időszakban, a Kék-tó partján tett kirándulás után jó érzés lehet megpihenni a Bieiben található melegvízű fürdők (onszenek) egyikében.
Ha egyszer valaha arra járok, én is szívesen pihenek itt egyet.
