Október eleje óta tanulmányi úton vagyok Japánban. Kettős életet élek, hol tanulok, hol dolgozok, az adott napszaknak megfelelően. Sokat gondolkoztam, hogy mit lenne érdemes bemutatni a kinti élményekből. Nagyon sok érdekes téma van. Elsőnek a leglátványosabb, leginkább szembe tűnő témát választottam.
Korábban is megtapasztaltam már a japánok rendszeretetét, s a szabályok végsőkig való betartására való törekvésüket. Ez az élmény most sem maradt el. Már-már nemzeti sportnak számít a sorban állás. Nem úgy, mint nálunk, hanem tényleg! Egyenesen, a sorrendet betartva, tolakodás nélkül.
Mindenki tudja, hogy a japán gyorsvasút (shinkansen) nem késik. Emellett mindig centire pontosan ugyanott áll meg, s a felszállóhelyek meg vannak jelölve a peronon. Így az utasok már rendezett sorokban várják a szerelvényt, hiszen rövid idejük van a felszállásra. Ez a reggeli csúcsforgalomban is így van.
Barátokkal elmentünk Enoshima-ba (江の島) megnézni az októberi tűzijátékot. Több tízezer ember vett részt ezen a rendezvényen. Késő este ért véget, s a rendezett tömeget rendőrök koordinálták a pályaudvar közelében. Az alábbi kép még délután készült, a sor eleje valahol a híd túloldalán a női WC előtt található. Láttam már kígyózó sorokat otthon is a női mosdók előtt, azonban ez túl tesz rajtuk. Meglepő módon nyugodtan, csöndben várták ki a sorukat. (Nálunk ez hogy nézne ki?)
A következő témához átvezető képként még egy sor. Az iskolába menet, e népszerű étterem előtt mindig több tíz méteres sor áll, ebédidőben. (Jó lehet a szakácsuk.)
Japánban minden kicsi, ez az éttermek alapterületére hatványozottan igaz. Az otthoni talponállók, kifőzdék világa itt is megtalálható. Nagyon sok Ramen – Tonkatsu (rántott hús) avagy Udon étterem van minden sarkon, ahol csak pár asztal fér el. Több hely annyira kicsi, hogy csak a pultnál lehet fogyasztani, rálátással a konyhára. Itt az éttermen belül is tovább folytatódik a sorban állás, a jobb helyeken, széken ülve várhatjuk ki, ahogy a pultnál evők befejezik az ebédjüket, s minket szólít a szakács. Az alábbi kép egy másik népszerű tésztás étteremben készült.
Ezek az egyszerűbb éttermek a lehető legkisebb személyzettel működnek. A rendelés és fizetés egy automatánál történik, így nincsen „kasszás”. Egy fővel kevesebb a személyzet. Az újabb gépek már érintőképernyősök, fényképpel és angol menüvel is el vannak látva.
Japánban az olcsó éttermek látogatása és az otthoni főzés között nincsen nagy árkülönbség, így sok embernek – állítólag – nincs is otthon „konyhája”. Alább pár fotót mellékelek az olcsóbb „talponálló” éttermekből. Érdemes mindegyiket kipróbálni, nekem nagyon ízlettek.
A fotókat én készítettem a vonatra várakozós kivételével, amely innen származik:
https://www.tofugu.com/japan/why-do-japanese-people-live-so-long/
