Az előző bejegyzésem folytatásaként, amelyben a japán zsebkönyvekről írtam, most az úgynevezett shinsho-kat, azaz az „új könyveket” szeretném bemutatni. Az elnevezés kissé félrevezető, hiszen szó szerinti fordításban a shinsho kifejezés annyit jelent, hogy „új könyv”. Azonban ez inkább egy kategória, és nem feltétlenül csak a könyvre vagy annak tartalmának frissességére utal.
A shinsho-t a könyv mérete alapján lehet beazonosítani. Igazából ezek szintén zsebkönyvek, mint az előző cikkben bemutatott bunkobon-ok, csak egy kicsit eltér az alakjuk. Míg a bunkobon egységesen A6-os méret (148 x 105 mm), a shinsho B40-es (173 x 105 mm). Aki nem nyomdai szakember, az bizonyára nem tudja ezen kategóriák alapján elképzelni a különbséget, ezért inkább mondjuk úgy, hogy a shinsho pár centivel magasabb, és általában vékonyabb, mint egy bunkobon. A különbséget az alábbi összehasonlító fénykép szemlélteti:
A shinsho kategória a bunkobon-nak nevezett zsebkönyvekhez hasonlóan az Iwanami kiadó jóvoltából jött létre, pontosan 1938-ban, Dugald Christie skót misszionárius orvos könyvének megjelenésével. Akkoriban még nem volt meghatározott formai követelmény a shinsho-khoz, egyszerűen csak a tartalmilag az Iwanami Bunko sorozatba nem illő – nem kifejezetten szépirodalmi műnek számító – könyveket adták ki shinsho elnevezéssel. Az Iwanami shinsho sorozat kezdeti elhatározásában fontos volt, hogy teret biztosítson a gondolatok szabad kifejezéséhez, amely kifejezetten rendszerellenes tett volt a harmincas évek imperialista – a szabad gondolkodást nem támogató – Japánjában.
A bunkobon-ok esetében is a művek elképesztő repertoárja érhető el, de ez talán még inkább igaz a shinsho-kra. A különbség abban rejlik, hogy míg a bunkobon jellemzően valamilyen irodalmi mű, azaz fikció, a shinsho-k szinte kivétel nélkül a non-fiction, az esszé vagy a tanulmány műfaját képviselő műveknek adnak otthont. Gyakori a friss társadalmi, politikai eseményeket taglaló könyv is, ami részben magyarázza a kategória elnevezését, a shinsho-t, azaz az „új könyvet”.
A shinsho egy nagyon változatos kategória. A komoly tudományos munkáktól, az éppen aktuális pletykákat, politikai eseményeket meglovagoló publicisztikáig nagyon széles a művek skálája. Ez igaz volt a korai shinsho-kra is. Habár a kezdeti elhatározás a szabad gondolkodás támogatása volt, a második japán-kínai háború, majd a második világháború idején számos hazafias témában jelent meg shinsho. Ilyen téma például, hogy „hogyan élnek a kínaiak a japán uralom alatt” vagy hogy „milyen hatással van az időjárás a háborúra”. Gondolom ezekben főleg a japánok számára pozitív szemszögből vizsgálták az eseményeket.
Pár tudományosabb jellegű kiadványt leszámítva, nagy arányban igaz a shinsho-kra, hogy könnyed olvasmányok, amiket buszon, vonaton és egyéb üres időkben lehet olvasni. Különösen a 2000-es évektől indult a shinsho „magazinszerűvé” válása, a tartalom minőségének romlásával, és a kiadványok mennyiségének növekedésével. Kutatások szerint egészen az utóbbi évekig havonta 150 körüli új shinsho jelent meg Japánban.
Shinsho kategóriában is természetesen szinte minden japán kiadó jelen van. Például a sorozatot a harmincas években elindító Iwanaminak még mindig megvan a shinsho üzletága. Az Iwanami az elmúlt években - habár nem csak klasszikus írásokat publikál - az imázsának megőrzése érdekében továbbra is fokozottan figyel a tartalom minőségére. Az Iwanami shinsho-k között nemigazán találunk alacsony színvonalú, akár erkölcsileg, politikailag megkérdőjelezhető műveket. A kiadó célja a kritikus és gondolkodás és az alapvető emberi értékek terjesztése, megismertetése az emberekkel.
Más kiadóknál természetesen vannak alacsony minőségű könyvek is, amelyek bulvár vagy nyíltan politikai témában íródnak. Az utóbbira példa a „miért Japán és a japánok a legjobbak a világon” jellegű erősen szubjektív esszék, vagy rosszabb esetben azok, amelyek a környező országokat – jellemzően Koreát vagy Kínát – ekézik. Például a közelmúltban a „Korea-gyűlölő” (igen, van ilyen kategória!) könyvek többsége is shinsho-ként jelent meg.
Ezzel szemben a minőségi tartalom terén gyakoriak a „bevezető kötetek”, amelyek egy-egy író, költő, tudós, filozófus, vagy tudományterület történetét mutatják be az átlagember számára is közérthető módon. Ezek nagyon hasznosak tudnak lenni, ha akár egyetemi tanulás, vagy csak egyéni érdeklődés miatt meg akarjuk ismerni egy híres személyiség munkásságát, és nem tudjuk melyik művénél kezdjük. Ráadásul nem igaz, hogy ezek a bevezetők felületesen, túl leegyszerűsítve mutatnák be a témákat. Ezek nagyrészt komoly művek.
A shinsho meghatározó része a japán könyvpiacnak. Egyrészt kielégíti a könnyed, politikai jellegű olvasmányok iránti igényt, másrészt olvasmányt biztosít az igényesebb közönség számára is. A shinsho-k hátránya azonban, hogy kiadók profit-hajhászása miatt teret ad a jól fogyó, ám kevésbé minőségi műveknek is. De hát valamit valamiért. Ha tíz populáris műnek köszönhetően megjelenhet egy igazán értékes mű, szerintem már megérte.
A sorozat következő részében a japán régi antikvár könyvekről, és az ezekhez kapcsolódó kultúráról lesz szó.
A fotók sajátok!
