Az öregedő társadalom egyik kézzelfogható jele Japánban a munkaerőhiány. Jó pár éve nincs elég hazai munkaerő az IT-ban, az idősgondozásban, a betegápolásban és a kiskereskedelemben sem. Jelen cikkem a kiskereskedelmi vetületet veszi górcső alá.
A japán kiskereskedelemben az elmúlt évekre az volt a jellemző, hogy egyre több külföldit (leginkább kelet-ázsiaiakat) kezdtek el alkalmazni a boltokban, akik alig beszéltek japánul. Számtalanszor kellett visszakérdeznem, hogy mit mondtak, mert többségüknek felismerhetetlen a japán kiejtése… A külföldi munkaerő alkalmazása mellett is sok bolt kénytelen volt rövidített nyitvatartást bevezetni. A japánszerte bőséges kínálatáról híres convenience store-ok (éjjel-nappalik) vidéki üzleteinél sorra jelentették be, hogy az éjszakai órák egy részére bezárnak, ezzel szembemenve ezen franchize-ok alappolitikájával, hogy mindig nyitva állnak a vevők előtt.
A koronavírus is jócskán megreformálta a japán kiskereskedelmet. Bár Japán a készpénz országa volt a járvány előtti időkig, a vírus elindította az „érintésmentes” forradalmat. Ez kiterjedt a fizetési módozatokra (mobilfizetési szolgáltatások garmada árasztotta el a piacot) és az ügyfélkiszolgálásra is.
Amíg korábban elképzelhetetlen volt, hogy a vevőt ne a személyzet lássa el szemtől szemben, lesve minden apró kívánságát, ma már a boltok többsége önkiszolgáló kasszákat üzemeltet, ahol nincs semmiféle érintkezés vagy kommunikáció az eladó és a vevő között. A convenience store-okban a következő kasszagépek terjedtek el (hasonlóan a magyar kiskereskedelemhez):
Annak, aki nem ismerné a rendszert: először a vevő leolvassa magának a gép segítségével a megvásárolni kívánt termékek vonalkódját, majd valamilyen (többnyire érintésmentes vagy bankkártyás) módszerrel kifizeti a termékek ellenértékét. Jómagam már az éjjel-nappalikban biztosan ezt az opciót választom, mert gyorsabb, nem tukmálnak rám felesleges pálcikákat és kanalakat az ételekhez, valamint nem kell a dél-kelet-ázsiai eladók akcentusával sem bajlódnom. Az ilyen gépek egyedüli hátránya, hogy a vonalkódok megtalálása és azok leolvasása időt vesz igénybe. (Persze a fiam nagy élvezettel vállalkozik a feladatra… )
A japán ruhaipari óriás, a Uniqlo az imént említett hátrányt is sikeresen leküzdötte a szabadalmaztatott önműködő kasszáival, ami az RFID technológián alapul. A minap, a hirosimai boltjukban járva azt tapasztaltuk, hogy már nincsenek is náluk bolti eladók által működtetett tradicionális kasszák, minden az önkiszolgáló rendszerre van bízva.
Hogy miben más ez a fentiekben ismertetett technológiához képest? A legfontosabb különbség, hogy a vevőnek még a vonalkódleolvasással sem kell bajlódnia: csak beleönti egy nagy „kádba” a megvásárolni kívánt termékeket (akár kosarastul is be lehet őket helyezni a leírás szerint), mire pár másodpercen belül a képernyő kijelzi a végösszeget, és máris fizethetünk.
Így néz ki ez a modern kassza, jobbra a káddal:
A kád, benne a termékekkel:
Ez pedig a képernyő, ami pár másodperc után jelzi, hogy hány terméket (és pontosan miket) helyeztünk a kádba:
Ezt követően már a megszokott érintésmentes (vagy akár készpénzes) automata fizetés következik.
A Uniqlonak sikerült ezzel a technológiával töredékére csökkenteni a kasszánál töltött időt. Körülbelül 30 másodpercünkbe telt megvásárolni a kiválasztott ruhákat, ami minden eddigi kasszás élményt felülmúlt. Nincs sorbaállás, mert több tíz kassza áll a vevők rendelkezésére. Hála az alaposan átgondolt rendszernek, a termékek kiválasztása után eddig még soha nem tapasztalt sebességgel sikerült magunk mögött hagynunk a boltot.
Kíváncsian várom, hogy a népességcsökkenés és a munkaerőhiány még milyen más ötletes és kényelmes megoldásokat hoz a japán mindennapokba. Bízom benne, hogy hamarosan újabb érdekességről számolhatok be!
Fotók forrása:
https://toyokeizai.net/articles/-/243112
https://mynavi-agent.jp/dainishinsotsu/canvas/2020/01/post-278.html
