Ismerős az a helyzet, hogy szerelmesek vagytok és komolyan vesztek egy kapcsolatot, de a másik fél csak kalandot keres? Vagy pont ti vágytok laza szórakozásra, míg a partneretek elköteleződne? Igaz szerelem, naivitás az egyik oldalon és átkozott, csaló gazember a másikon. A baljós végkifejlet sejthető, árnyalatait a fájdalomtűrő-képesség határozza meg. Ki a hibás, kié a felelősség és hogyan megy az élet tovább?
Giacomo Puccini Pillangókisasszony című operája egy ilyen egyenlőtlen kapcsolat történetét mutatja be. Nagasakiban tett látogatásom (erről beszámolóm itt olvasható>>) adta az ötletet, hogy megnézzem az előadást, mert a 19. század végén játszódó események színhelye a japán – akkor még nem az atombomba támadásról elhíresült – kikötőváros, ahol Cho-cho san, a 15 éves kis japán gésa és az amerikai tengerészhadnagy, Pinkerton összeházasodnak. Cho-cho san, akinek neve japánul „pillangót” jelent, komolyan veszi Pinkertonnal való kapcsolatát, valódinak tekinti érzelmeiket és meg akar felelni a férfinak: felveszi a kereszténységet, amiért családja kiátkozza. Pinkertonnak azonban nincsenek hosszú távú tervei: tetszik neki a japán üzleti modell, miszerint a házát 999 évre vette bérbe, de ha úgy adódik, bármikor felmondhatja a szerződést. Cho-cho sannal való kapcsolatát is ilyen szemlélettel kezeli és a kis gésa így egy egzotikus lepke lesz a tengerészhadnagy gyűjteményében: szépsége vonzza a férfit, akit azonban a külsőségeken túl nem érdekel több. Bár ígéretet tesz, hogy hamarosan visszatér Japánba, három év telik el mire Pinkerton újra felbukkan – immár amerikai feleségével az oldalán. Az addig minden nehézség és észérv ellenére kitartó és hűséges Cho-cho san boldogan várja férjét, gyermeke apját és leírhatatlan a csalódás, amit átél. Fájdalmát fokozza, hogy Pinkerton el akarja vinni a fiát magával Amerikába. Miután elbúcsúzik gyermekétől, a kis gésa véget vet az életének, mert úgy dönt „becsülettel hal meg, ha becsülettel nem élhet tovább.”
Szívszorító volt átérezni a fájdalmat, amit Cho-cho san átélt és Puccini a zene nyelvén gyönyörűen megszólaltatott. A díszletek, a szereplők ruhái és a dallamok mind a Távol-Kelet titokzatos világát idézték. Puccini a műve megalkotásához felkutatott minden a 20. század elején elérhető információt Japánról. Ahogy az Egy kiállítás képei – Japán inspirációk c. írásomban>> bemutattam, Japán a 19. század második felében nyitotta meg kapuit a világ előtt és ekkor kezdtek el Európába áramlani a japán művészeti alkotások, felkeltve az érdeklődést a távoli, ismeretlen és misztikus ország iránt. Az igazi Pillangókisasszony történetét egy Japánban szolgáló amerikai misszionárius felesége osztotta meg testvérével, John Luther Longgal, aki 1898-ban novella formájában publikálta a sztorit. Ezt vitte színre David Belasco 1900-ban Londonban és ez az előadás érintette meg Puccinit annyira, hogy a zene nyelvén megszólaltassa a szerelmi drámát és ezáltal a messzi kelet hangzásvilágával is megismertesse a közönséget. Az akkor Rómában állomásozó japán nagykövet felesége, Mrs. Oyama volt Puccini legnagyobb segítsége az opera megalkotásában, mert az ő történetein és dalain keresztül nyert bepillantást a japán kultúrába. Ennek köszönhető, hogy a Pillangókisasszony zenei világában felfedezhető a japán himnusz – Kimi ga yo – és több népdal, köztük a Sakura, sakura is. A mű Puccini legnépszerűbb alkotása lett, immár több mint száz éve játsszák az operaházak.
By loading the video, you agree to YouTube's privacy policy.
Learn more
A Pillangókisasszony látvány- és hangzásvilága gyönyörű és japános, a története azonban univerzális. – Bizonyára ti is voltatok már reménytelenül szerelmesek vagy ragadtatok benne egy olyan kapcsolatban, ami több nyűglődéssel járt, mint örömmel. – Bár nem fedeztem fel interkulturális különbségeket a szereplők viselkedésében, a zene érzelemgazdagsága lehetővé tette, hogy szinte átéljem a helyzetüket: Cho-cho san-ét, aki szereti a férjét és erős próbál maradni akkor, amikor az távol van. Kötődik hozzá elhagyatottsága és minden érzelmi nélkülözése ellenére. Hiányt szenved figyelemből, empátiából és védelemből, mert Pinkerton három évig felé sem néz és nem is kommunikál vele. Elidegenedik a környezetétől, hiszen keresztény, amerikai feleségként tekint magára, aki felett ott lebeg a szégyen árnyéka, hogy valójában egy gyermekével együtt elhagyott, magányos japán nő csupán. Amikor pedig szembesül a kegyetlen valósággal, az olyan súllyal nehezedik rá, hogy nem bírja elviselni és a halált látja egyedüli kiútnak. Aki volt már szerelmes, tudja jól, hogy őt ezért senki nem ítélheti el. Ami Pinkertont illeti, el tudtam képzelni egy felelőtlen férfit, aki a hosszadalmas tengeri utazásai között nem tud ellenállni a női szépségnek. Nem éreztem, hogy pszichopata szándékai lennének hanem csak, hogy az adott pillanatban jó ötletnek tűnt egy japán feleségre szert tennie, majd új izgalmakat keresve továbblépett. Ennyire volt képes csupán és nem vette észre sem Cho-cho san szerelmét, sem azt az elviselhetetlen fájdalmat, amit ő okozott neki a viselkedésével. Ebben a történetben neki van még esélye élni és változni, azonban a tragédia talán örök nyomot hagy rajta.
A Pillangókisasszony a Magyar Állami Operaházban>> legközelebb 2017 februárjában lesz műsoron.
A fotók forrásai sorrendben: http://richmondcenterstage.com; http://therivardreport.com - Photo by Karen Almond for OPERA San Antonio; http://www.operanews.com
Borítókép: http://therivardreport.com - Photo by Karen Almond for OPERA San Antonio
