Nemrég láttam moziban a Bolti tolvajok című filmet, amelyet Koreeda Hirokazu filmrendező és forgatókönyvíró készített 2018-ban. A film a Cannes-i filmfesztivál fődíját, az Arany Pálmát is elnyerte.
Meglehet, egy ilyen nagy presztízsű díj elnyerésének köszönhető, hogy most Magyarországon is meg lehet nézni a filmet. A filmrendező egyik fő témája hosszú éveken keresztül az volt, hogy ha nincs vér szerinti kapcsolat a szülők és a gyerekek között, lehetséges-e igazi családként funkcionálniuk? Mit jelent a család? Ez a téma előkerül a korábban készült filmjeiben is, pl. A fiam családja című alkotásban is. A történet arról szólt, hogy véletlenül kicseréltek 2 újszülöttet a kórházban és csak 6 év után derült ki a tévedés.
A Bolti tolvajok tele van aktuális problémákkal, amelyekkel szinte mindennap találkozhatunk a mai japán társadalomban. A mesterséges családot egy házaspár, akinek sötét múltja van (a feleség előző férjét megölte a mostani férje), egy fiú (akit egy pachinko játékterem parkolójából hoztak el, mert a igazi szülei játékgép megszállottak voltak, s egyáltalán nem foglalkoztak vele), egy kislány (akit a szülei elhanyagoltak és bántalmaztak), egy tinédzserkorú lány (aki megszökött otthonról) és egy idős néni alkotja. A mesterséges család a néni nyugdíjából, a házaspár fizetéséből, valamint bolti lopásokból élt.
VIGYÁZAT! SPOILER! Aki még nem látta a filmet és megnézné, ne olvasson tovább most. Először nézze meg a filmet és utána térjen vissza ide!
A néni halála után a "szülők" megpróbálják a tényt eltitkolni a hatóságok elől, hogy tovább kaphassák a nyugdíját. A szeretett „nagyi” halála után a fiú gondolkodása kezd egyre jobban megváltozni, máshogy kezdi szemlélni szedett-vetett kis családját. Úgy láttam, szép lassan kezdi megtanulni saját magától, hogy mi a jó és mi a rossz, mit szabad csinálni és mit nem.
Észreveszi, hogy a "szülők" mennyire örülnek annak a kis talált dugipénznek, amit a néni gyűjtögetett sok-sok évig. Az egyik bolt tulajdonosa, ahonnan rendszeresen lopkod a fiú, egyszer odasúgja neki, hogy ne tanítsa meg a „húgának” a lopást, jelezve ezzel, hogy bár tudja, mit csinálnak, szemet huny felette. Az „apa” annak idején azt tanította a kisfiúnak, hogy a boltban lévő termékek még senkié, így nyugodtan haza lehet azokat vinni.
Egyik nap az „apa” sétált a fiúval, s betöri az egyik parkolóban álló kocsi ablakát és kilopja a benne levő táskát. A kisfiú szól neki, hogy de hát ez valakié, s nem akart segíteni neki.
Egyik nap kiderül, hogy a bolti tulajdonos, aki egyszer kedvesen figyelmeztette, hogy ne tanítsa meg a kislánynak a lopás tudományát, meghalt. A bolt örökre bezár.
A fiú a gyámhatóság felügyelet alá kerül. A gyerek fontos szerepet játszik a filmben, reményt adva a nézőnek, hogy fiatal kora ellenére is elég erős, s képes magától megtanulni, mi a helyes cselekedet és mi nem, és jó felé megy tovább a szülő nélkül is.
SPOILER VÉGE
Sajnos, egyre több hírt olvasok Japánból is gyerekbántalmazásokról, ami van, hogy halállal végződik. Továbbá komoly társadalmi probléma, hogy emberek nem jelentik be szüleik halálát, csak hogy minél tovább kapják a nyugdíjukat.
A filmrendező ezen problémákat feszegette filmjében, s elgondolkodtatja a nézőket, hogy hogyan is nézzünk szembe ezekkel a bajokkal, továbbá azzal, hogy mik lehetnek a kiváltó okok.
A filmet egyedi és páratlan színészek fényesítik és gazdagítják, köztük Kiki Kirin, Lily Franky, Ando Sakura. Fantasztikus színészek, imádom mindegyiket.
Különösen nagyon örültem annak, hogy Kiki Kirint is láthattam szerepelni, aki a hosszú éveken keresztül rákban szenvedett és sajnos tavaly halt meg a szövődményekben. Számára ez volt az egyik utolsó szereplés a mozivásznon.
Képek forrásai:
https://realsound.jp; https://www.fashion-press.net; https://www.burgkino.at
