Amae, a túl édes japán szeretet

Interkulturális tréningjeink során fontos téma az, hogy míg a nyugati emberekre az individualizmus jellemző, addig a japánoknál a legkisebb társadalmi egység nem az egyén, hanem a csoport. Ezért az egyén saját érzései és érdekei háttérbe szorulnak, hiszen minden helyzetben az számít, hogy milyen viselkedést vár el az egyéntől a családja, a munkahelye vagy éppen a hobbiklub, amelynek tagja. El szoktuk mondani, hogy a japánok születésüktől fogva arra vannak bátorítva, hogy ne lógjanak ki a sorból, legyenek együttműködők és szolidárisak azokkal, akik közel állnak hozzájuk vagy akikkel azonos csoportba tartoznak. Így hát a japánok társadalmi kapcsolatait egy életen át ez a kölcsönös kötődés és függőség határozza meg. Amikor ennek okait vizsgáljuk, előjönnek a földműves és a rizstermesztő társadalmak közti különbségek, az egy Dunántúlnyi területen összezsúfolódott 130 millió japán ember sikeres együttélésének titka és az érzelmek nyílt kifejezésének tilalma – különösen, ha negatívakról van szó. Most azt az érzelmet szeretném bemutatni, amely a fenti tények mögött húzódik és egyfajta kenőolajként lehetővé teszi a japán társadalom ilyenfajta működését.

Az amae egy japán kulturális kulcsszó, amelyet leginkább úgy lehet lefordítani, hogy „mások jóindulatától való függőség” (más kontextusban „édes”-et jelent). Az amae létfontosságú Japánban a másokkal való harmonikus kapcsolatok kialakításában és fenntartásában – legyen szó akár arról, hogy a gyerekek függenek a szüleiktől, a fiatalok az idősebbektől vagy a nagyszülők a felnőtt gyerekeiktől. A japán kifejezés leírja a gyerekek attitűdjét, amelyet anyjuk irányában mutatnak, feltételezve annak szeretetét, de két felnőtt kapcsolatát is jellemezheti, mint egymás jóindulatától való függőség. Utóbbira példa lehet a férj és feleség, tanár és diák, orvos és beteg, felettes és beosztott, tapasztaltabb és „alárendelt” (sempai-kohai) viszonya. Az amae fogalma a japánok életét teljesen áthatja, azért is mert kapcsolódik a japán gondolkodásmód többi jellegzetességéhez, mint például az enryo (önuralom), giri (társadalmi kötelezettség), tsumi (bűn), haji (szégyen).

Takeo Doi, a neves japán pszichoanalitikus szerint a japán kapcsolatokat három típusba lehet sorolni: belső kör (uchi), középső zóna és külső kör (soto). A belső körbe tartoznak a családtagok, akikkel nem szükséges az önuralom alkalmazása. Egy ehhez képest külső körbe tartozó kapcsolatokkal szemben viszont belép az önuralom és a társadalmi kötelezettség is. Ez viszont még mindig inkább egy belső kör a külvilághoz képest, amelynek tagjaihoz semmilyen kötődés nincs és ezért az önuralom sem lép működésbe. Leegyszerűsítve: a belső körben működik az amae, a középső zónában az önuralom plusz a társadalmi kötelezettségek és a külső körben egyik sem játszik szerepet. A japánok minden helyzetben különbséget tesznek a belső és a külső körök között és ennek megfelelő attitűdöket vesznek fel a kapcsolataikban. Például a japánok hajlamosak lekötelezve érezni magukat akkor, amikor olyan valaki kedves velük, aki felé önuralmat tanúsítanak. Ugyanakkor „amae-kapcsolataikban” kevésbé mutatnak hálát. Ha viszont az egyén cselekedetével a csoportja bizalmát teszi kockára, hatalmas bűntudatot érez. Ez a bűntudat azonban nem jelentkezik az „amae-kapcsolatokban”, mert az egyén annyira közel van a másikhoz, hogy biztos lehet abban, hogy bármilyen bűne megbocsátást nyer.

Doi 1981-es Anatomy of Dependence (A függőség anatómiája) c. könyvével tette széles körben ismertté az amae fogalmát. Szerinte az amae prototípusa az anya-gyerek kapcsolat, ahol a gyermek anyja közelségére vágyik és arra, hogy passzív módon szeretve legyen. Ebből a meleg anyaölből nem szeretne a gyermek elszakadni és a való világ realitásaival szembenézni. Ez a vágy a gyakorlatban megakadályozza azt, hogy érzelmileg érett felnőtté váljon, aki képes önállóan megállni a helyét és megküzdeni az élet kihívásaival. Ugyanez az érzés jelenik meg később két felnőtt kapcsolatában is, házastársak között vagy elöljárók és tapasztalatlanabb kollégáik viszonyában. A japán pszichológus teóriája szerint bár az anya-gyermek kapcsolat világszerte hasonló sajátosságokat mutat, az amae típusú kötődés japán specialitás. Ennek oka, hogy a szigetország népe számára ősidőktől fogva hangsúlyos a csoport egysége és a tagok közti szolidaritás. Ez abban is megmutatkozik, hogy a japánok nehezen mondanak „nem”-et, hiszen félnek attól, hogy visszautasításuk megszakítja az amae kötelékét a kapcsolataikban. Másfelől, ha egy japán közel akar kerülni valakihez, akkor ajándékot visz és ezáltal a másik fél lekötelezetté válik. Onnantól az amae „szabályai” szerint működik a kapcsolatuk és mindkét fél viszi a rá szabott szerepet.

Az amae egyfelől elősegíti 130 millió japán konfliktusmentes, biztonságos együttélését, azonban társadalmi devianciákat is okoz. Összefüggésbe hozható azzal, hogy kisiskolások félelmeik miatt nem hajlandók többet iskolába menni (futoko) és fiatal felnőttek a szobájukba visszahúzódva, fóbiáik rabságában élnek le hosszú éveket (hikikomori). Utóbbi jelenségről kolléganőm írt korábban részletesen: https://sudy.co.hu/hikikomori-a-negy-fal-fogsagaban/ A munka világában az életen át tartó foglalkoztatás és a nem az érdemeknek megfelelő előléptetés rendszerében jelenik meg az amae. A felnőttek körében megfigyelhető deviancia a parazita szingliség, amikor a 20-as, 30-as de akár 40-es éveikben járó nőknek és férfiaknak nincs bátorságuk önálló életet kezdeni és párt találni. Ebben a partnerrel szemben támasztott magas és irreális elvárásaik is akadályozzák őket. Így hát a munkájukra koncentrálnak, közben az anyjukkal élnek, aki kiszolgálja őket és magukra – luxuscikkekre, utazásokra – költik a fizetésüket. Úgy vannak vele, hogy annyi szükségük van a másik nemre, mint a halaknak biciklire! A parazita szingliségnek lehetnek párhuzamai a nyugati világban is ismert „mama-hotel” jelenséggel. Azonban különbséget kell tenni aközött, hogy a gazdasági realitások által keltett nehézségek miatt reked meg valaki vagy valójában Pán Péterként örök gyerekkorra és semmilyen felelősségre nem vágyik.

Források:

http://imago.mtapi.hu/a_folyoirat/e_szovegek/pdf/(15)2004_2/003-25_Fulop.pdf

https://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/15209/indries-krisztian-phd-2016.pdf?sequence=1&isAllowed=y

https://www.interculturallab.com/2997612360-amae.html

https://www.origo.hu/tudomany/20040625parazita.html?pIdx=1

https://mindsetpszichologia.hu/sosem-novok-fel-a-modern-kori-pan-peterekrol

The Japanese Mind - Understanding Contemporary Japanese Culture,
Edited by Roger J. Davies & Osamu Ikeno
Tuttle Publishing, Japan, 2002
ISBN-13: 978-0804832953

Képek: 

https://slideplayer.com/slide/4209457/

https://www.hiclipart.com/free-transparent-background-png-clipart-jtdwk