Ningjócsóról kapta a nevét a “ningjójaki”, a formára (nem feltétlenül a nevének megfelelően “babaformára”) készített édesség. A kívánt mintát kiadó öntöttvas edényben sütött, lisztből, tojásból és cukorból készített, többnyire édes babbal töltött süteményről van szó.
A ningjócsói látogatásról szuvenírrel hazatérők szinte “kötelező penzuma” a ningjójaki beszerzés. Ennek megfelelően – főleg hétvégeken – gyakran sorok állnak az erre szakosodott boltok előtt.
A japán édességek – ha már itt tartunk – egy külön kategóriája a “csa-gasi”, a zöld teához felszolgált édesség. A cukor nélkül készített, különösen a teaszertartás során felszolgált igazi zöld teát a teaivás előtt fogyasztott “csa-gasi” utóíze édesíti meg. Csa-gasiból rengeteg fajta készül, annál is inkább, mert az édesítés mellett még (legalább) egy fontos funkciója van: jelzi az évszakot, mert minden évszaknak megvannak a sajátos, csak abban az időszakban felszolgálható édességei. S természetesen csa-gasi szakbolt is található Ningjócsóban!
De azért az átlag japánnak az első (ehető) dolog, ami Ningjócsó kapcsán eszébe jut, az kétséget kizáróan a Ningjócsó Imahan. Egész Japán egyik, ha nem a leghíresebb marhahús boltjáról, étterméről van szó. Pontosabban boltjairól és éttermeiről, mert a “Ningjócsó Imahan” ma már olyan márka, amelyet vétek lenne csak Ningjócsóban kihasználni. Mi persze maradjunk itt helyben, a “gyökereknél”!
Bár az Imahan tekintélyes múlttal rendelkezik, az “ősiséget” illetően nem versenyezhet a ningjójakival vagy a csa-gasival. A japánok ugyanis csak a 19.század végén kezdtek el marhahúst fogyasztani, s a “szukijaki”-t kínáló Imahant így “csak” 1895-ben alapították.
Természetesen az Imahan japán marhahúst, „vagjú”-t forgalmaz. A márványos, elkészítve omlósan puha, zamatos japán marha húsát persze nem mérik olcsón az Imahanban sem. A fényképen alul balról a harmadik hús árcédulája 3240 jent mutat, azaz kb. 8000 forintot. De ez nem egy kilóra, hanem tíz dekányi húsra vonatkozik! Így hát erősen takarékoskodjon az, aki Japánban járva autentikus vagjút, annak is a javát szeretné kóstolni! Európába egyelőre csak helyi vagy ausztrál vagjú-utánzatok jutottak, az eredeti vagjú importját – a korábbi kergemarhakór előfordulások miatt – csak a múlt évtől engedélyezte az Európai Unió. Talán egyszer hozzánk is eljut...
Természetesen számos más finomság is kapható a környéken. S persze nem csak a tradicionális japán konyha kínálata! S ahogy Japánban jól megfér egymás mellett a sintó és a buddhista vallás, így a japán „fast food” sikercég, a Yoshinoya boltja is a McDonald's mellett!
A Yoshinoya egyébként a szerte Japánban kedvelt „gjúdon”-ra specializálódott. Macuda Eikicsi 1899-ben a közelben nyitotta meg első üzletét, ahol a vékonyra szelt marhahúst kissé édeskés, hagymás szósszal egy tálka rizs tetején tálalják. (S minő meglepetés: még magyar nyelvű gjúdon recept is van az interneten!) A 2000-es évek elején a 300 jen alatti áron kínált gjúdonnal a Yoshinoya komoly kihívás elé állította az amerikai burger-láncokat, mindenekelőtt a Japánban is legelterjedtebb McDonald's-ot. Akkor gomba módra nőttek ki a Yoshinoya üzletek szerte az országban. Ma már 1191 üzletük van Japánban, több mint 600 külföldön, főleg Ázsiában, de 103 üzletük már az Egyesült Államokban is van. (Európában még nincsen.) 185 milliárd jenre (kb. 470 milliárd forintra) rúgó árbevételükből sok mindenre futja, bár ők is megérzik a munkaerőhiányt, ami miatt már számos, egyébként sikeres üzlet kénytelen volt lehúzni a rolót.
S gasztronómiai túránkat a Ningjócsóban nem zárhatjuk le némi innivaló nélkül. Bár egyik sikeres japán ital sem származik innen, s az 1600-nál is több szaké (rizsbor) gyártóból sem jutott ide, a fogyasztásban azért errefelé is jeleskednek.
Legközelebb a kézműiparral folytatom...
