Közeleg az év vége, ami számunkra, magyar emberek számára elsősorban a karácsonyi ünneplést jelenti. Gondolhatnánk akár azt is, hogy ez egyetemes dolog, de messze sincsen így. Kultúrák, népek, megannyi különböző szokást őriznek, s a hangsúly bizony jelentősen eltérő helyre kerülhet egyes esetekben.
Pár hete történt meg velem, hogy egy magyar üzleti partnerünk számára időpontot kértem megbeszélés céljából japáni partnerünktől. Mikor megkaptam a lehetséges időpontokat válasz e-mailben, bizony jó pár percig törhettem a fejemet. A két felkínált időpont egyike ugyanis dec. 24. délelőttjére esett. Gyorsan beláttam, hogy mivel információt nem ildomos visszatartani, viszont jelen esetben tényszerűen tálalni sem, így egy a japán kultúra idetartozó morzsájának ismertetésével érdemes majd felvezetnem mondanivalóm lényegét partnerünknek. Tervem bejött. No persze a másik alternatívát választottuk, megadva magunknak az esélyt a meghitt ünneplésre, de a tálalásnak és partnerünk megértő hozzáállásának köszönhetően a karácsonyi telefonkonferencia lehetősége nem felháborodást váltott ki, csupán fejbillentéssel párosuló mosolyt csalt arcunkra.
Hiszem, hogy a körítés (jelen esetben egy más nép kultúrájának, annak néhány részletének) ismeretében megértőbben és elnézőbben értelmezünk kéréseket, kérdéseket, utasításokat, mely hitemben ez a rövidke történet is megerősített.
De hogy mit is jelent a japán emberek számára az év végi ünneplés, s hogy milyen általunk kínált időpontra reagálnának ők enyhe fejbillentéssel?
A japán emberek bizonyos értelemben igazán sokszínűek. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az év végi szokásaik. Bár a sintó vallás az uralkodó vallás Japánban, a japán emberek döntő többsége a buddhizmus ÉS a sintó vallás szerint él annak ellenére, hogy nem vallja magát buddhistának, vagy sintóistának. Ha szigorúan a számokat nézzük, akkor a kereszténység aránya csupán 1%, mégis december második felében, egészen január első napjaiig bezárólag, e három vallás ünnepi szokásai más-más mértékben ugyan, de mind megjelennek. Nagyon leegyszerűsíti a dolgot, de érdemes megemlíteni a mondást, miszerint „Minden japán sintoistaként születik és buddhistaként hal meg”. Az örömteli pillanatokért - mint például a születés, a házasságkötés, az egészség, a sikerek elérése stb – ugyanis a sintóista szentélyekben adnak hálát, mondanak köszönete az emberek, vagy épp kérik ezek meglétét, megvalósulását, ugyanakkor buddhista templomba mennek amikor a betegség, az öregedés, a halál által jelentett szenvedésekből való kiutat keresik. Nem kell buddhistának lennie valakinek ahhoz, hogy élete nehéz pillanatiban, a helyes út keresésekor bemenjen egy buddhista templomba, s kereszténynek sem kell lennie ahhoz, hogy karácsonyfát állítson.
1% keresztény, mégis manapság már szinte minden japán állít karácsonyfát. Ettől persze nem lesz nemzeti ünnep a karácsony, így persze munkaszüneti nap sem. Sokan talán még a kis Jézus megszületését sem tudnák ehhez az ünnephez kötni, a fa mégis mindenhol ott áll és persze a csillogás és ajándékozás sem marad el.
Újévvel azonban már más a helyzet. Szívük, lelkük, házuk megtisztítása után az év utolsó napján buddhista templomokhoz mennek az emberek, hogy az éjfél előtti órákban 108-szor megkonduló harang valamely ütését saját kezükkel végezzék el, kivéve ezzel részüket a 108 emberi bűn eltűntetéséből. S még szinte zeng a harang, mikor elindulnak a tömegek a sintó szentélyek felé, hogy ott csupa jó dolgot kérjenek maguk, családjuk, szeretteik, de akár házi kedvenceik, vagy vállalkozásuk számára az elkövetkező esztendőre. Magától érthető, hogy az örömködés pillanatait igyekeznek a leghosszabban élvezni, így a szentélyek felkeresését nem szorítják 1-2 órába bele. Január első három napján, több alkalommal, több társasággal, akár több szentélybe is ellátogatnak családok, barátok, ismerősök. Vidám, mosolygós, örömteli együttlétek pillanatai ezek, melyek szólnak egy-egy kívánságról, fohászról, amulettekről, finom ételekről, teaszobákban elfogyasztott édességekről, teákról.
17 évesen, távol családomtól, buddhista pap fogadóapukám megértő és kedves gesztusával élve állítottam fel kis műfenyőmet karácsony napján a buddhista templom részét képező lakásunkban (persze csak miután hazaértem késő délután az iskolából). Pár nappal később aztán fogadócsaládom egy tagjaként vettem ki részemet az új évet megelőző buddhista szokásokból, segítettem szoroban-on számolni a 108 harangozást, s végül felkerestem városunk fő szentélyét barátaimmal, fogadótestvéreimmel, ismerőseimmel az év első napjaiban. Kezdő teásról lévén szó, tettem ez utóbbit kimonóba bújva, s koronáztam meg az évet indító napokat egy tea szolgálattal, ahol átélhettem milyen is a szépet, jót kívánó emberek számára még valami pluszt adni tradícióval, teaművészettel, a vendéglátás eme tiszta, nemes formájával.
Hát ezek voltak azok a napok és pillanatok, amikor jócskán félrebillentettem volna még én is a fejemet, ha bárki bármivel is megzavart volna.
Japánok így, mi koccintással, trombitaszóval ünnepelünk, de a lényeg ugyanaz: kívánjunk egymásnak Boldog, örömökben és sikerekben gazdag Új Esztendőt!
A fotók forrásai:
Christmas tree: http://ameblo.jp/masami-106/entry-11418535446.html
joyanogane, otera: http://matome.naver.jp/odai/2141823704659525501
shougatsu, jinja:
http://hibakama.seesaa.net/upload/detail/image/18G20131227DDD1900028G30000-thumbnail2.jpg.html
