A fogszabályozási kezelés Japánban a világon az egyik legdrágább, kinti életem során nem is találkoztam túl sok fiatallal, akik állandó fogszabályzó készüléket hordtak volna. De nem csak a kezelés borsos ára a visszatartó. Japánban ugyanis a szép, szabályos fogsor egyáltalán nem olyan népszerű, mint Amerikában, vagy a nyugati világban. A szép, szabályos fogsorral rendelkező nő veszélyes, a kusza fogú vonzóbb.
Természetesen, ha egy fogorvost megkérdeznénk, biztosan hosszan sorolná a szabályos fogsor hosszútávú előnyeit, amelyek között nem elhanyagolható, hogy a megfelelő rendben álló, s így megfelelő érintkezési pontokkal rendelkező fogak általában sokkal tovább megmaradnak és a későbbi fogpótlás is egyszerűbben megoldható. Emiatt aztán, hiába népszerűbb a kuszaság vagy szabálytalanság, egyetlen japán fogorvos sem vállalná a még szabálytalanabb fogsor „előállítását”. Lehet azonban csalni. Egyre népszerűbb az úgynevezett yaeba (八重歯, やえば), amit „2 sor fog”-ként lehetne fordítani. Ez a második fog műanyagból készül és a rendes fogra ragasztják, leginkább a szemfogakra. Sztárok készíttetnek maguknak ilyen fogsorokat, mely tovább növeli a yaeba népszerűségét.
Nyugaton a fogfehérítés is jelentős bevételi forrást jelent a fogorvosoknak. Japánban ez is kevésbé népszerű. 150 évvel ezelőttig, a Meiji időszak végéig majd 1500 éven át a fekete fogsor számított szépnek, az arisztokráciához tartozó érett nők (és időnként férfiak) előszeretettel festették a fogukat feketére. Ez a festés állítólag a fogszuvasodás ellen is védte a fogakat, mivel a festéshez használt, gubacsokból vagy teaporból kivont növényi csersavakkal elkevert vas-acetát oldat vízhatlan bevonatot képzett a fogakon. (Ez a számunkra furcsa szokás egyébként Délkelet-Ázsia több országában is divatos volt.)
Kinti életem során feketére festett fogsorokat én csak színházban láttam, de manapság vannak olyan sztárok, akik ismét népszerűsítik ezt a szokást, melynek elnevezése Ohaguro. Az ohaguro hangalakot (おはぐろ) kétféleképp lehet írni. Az arisztokratikus változat az お歯黒 (fekete fog), míg a népiesebb a 鉄漿 (vas ital).
Az ohaguro a Genji no monogatari (magyarul Gendzsi szerelmei vagy Gendzsi regénye) című klasszikus, 11. századi regényben is megjelenik, de már a Kofun időszak (Kr. u. 250-538) sírjaiból is kerültek elő fekete fogú emberek maradványai, illetve fekete fogú hanivák (terrakotta agyagszobrok).
A fogak befestése meglehetősen időigényes folyamat és jellegzetes illata is van, így a földművelő lakosság inkább csak fesztiválok idején, esküvő vagy temetés alkalmából festette feketére a fogait. A kormány 1870-ben betiltotta az ohaguro gyakorlását, emiatt a hétköznapi életben szinte teljesen megszűnt a használata.
Számunkra, nyugati emberek számára az ohaguro inkább tűnik visszataszítónak, mint vonzónak. Pedig nem azt a célt szolgálta, hogy viselőjét elcsúfítsa, inkább annak érettségét fejezte ki. Az ohaguro engem is kicsit viszolyogtat, azonban a fényes feketére lakkozott edények és tálak szépségére is emlékeztethetne…
A képek forrásai:
http://www.cvltnation.com/wp-content/uploads/2014/09/yaeba3.jpg
http://www.cvltnation.com/wp-content/uploads/2014/09/Twilight-L.jpg
https://i.pinimg.com/originals/d6/93/cd/d693cd47c87e00926b37fd421a00b869.jpg
http://www.cvltnation.com/wp-content/uploads/2014/09/ogahuru2.jpg
