Pár hete a 8. kerületi Gólyában láttam Bogdán Árpád Gettó Balboa című dokumentumfilmjét, amelyet a környéken forgattak és amelyben a bokszedzőm, Vona János (Jani bá) is szerepel. A film egy mélyszegénységből jövő fiatal roma srác, Szabó Zoltán – vagy ahogy a filmben mindenki hívja, Zolika – útját mutatja be a gettóból a profi boksz világáig.
Ezen az úton Zolikát sokak támogatják: első edzője, Misi bácsi – egy egykori alvilági figura, aki megtért miután túlélte, hogy lelőtték egy vita során –; bokszklubok edzői – köztük Jani bá –, majd a profi boksz promóciós cég, a Toto Box tulajdonosai is. Ugyanakkor, ahogy a film megmutatja, vagy éppen csak sejteti, Zolikának meg kell küzdenie számos visszahúzó erővel is. Ezek közé tartoznak a családtagjai sportélettel összeegyeztethetetlen elvárásai, de legfőképpen az, hogy sokáig nem tud az éjszakai élet és a drogozás csábításának ellenállni. Tanúi vagyunk a küzdelmének, az edzéseinek, látjuk a verítékét és a könnyeit is. Zolika azóta a kisváltósúly magyar bajnoka és külföldön is szerzett már bajnoki öveket. A film után arról beszélgettünk, hogy miféleképpen alakulhat egy bokszoló jövője a bokszolói pályafutása befejezése után. Ekkor jutott eszembe a japán sztárépítész, Tadao Ando története.
Tadao Ando 1941-ben született Oszakában, szegény családba. Ikertestvérét a szülei, őt a nagyanyja nevelte fel. Állítólag nem volt különösebben jó tanuló és a családja anyagi helyzete miatt nem is reménykedhetett abban, hogy egyetemre mehet. Asztalosnak készült. A középiskolai évei alatt kezdett bokszolni és bekerült a profi ökölvívók közé. Ez kitörési lehetőséget jelentett számára abban az értelemben is, hogy eljutott külföldi versenyekre is és volt alkalma világot látni. A ringben ő volt a „Great Ando”. 23 meccsből 13-at megnyert, 3-at veszített és 7-et fejezett be döntetlenre.
Az építészet eleve tetszett neki, de az utazásai alkalmával látott épületek ihlették meg őt különösen. Bejárta Ázsiát, Európát és Amerikát. Megismerte Frank Lloyd Wright, Le Corbusier, Louis Kahn és számos más építész alkotásait. Úgy döntött, hogy abbahagyja a profi ökölvívást az építészet kedvéért. A szakmát autodidakta módon sajátította el: egy év alatt áttanulmányozta az építészhallgatóknak szóló tankönyveket (amiket azok több év alatt vettek végig az egyetemen), rajz órákat vett és belső építészeti levelező kurzusokat végzett. 1968-ban megnyitotta saját építészirodáját szülővárosában, Oszakában. Első nagy sikerét az 1976-ban épített Azuma-házzal érte el és külföldön is ekkor kezdtek felfigyelni rá. További híres alkotásai közé tartoznak a Rokko lakóházak (Kobe), a Fény temploma (Ibaraki) és a Himeji Irodalmi Múzeum (Himeji). Tadao Ando munkásságát 1995-ben Pritzker-díjjal ismerték el. Ez olyan elismerés, mintha Nobel-díjat kapott volna!
Tadao Ando két alkotását volt alkalmam személyesen is látni: a Tokió Shibuya kerületében, a Meiji-szentély felé vezető és luxus divatüzleteiről híres Omotesando sugárúton álló Omotesando Hills bevásárlóközpontot és Bázelben a Novartis gyógyszergyár kampuszának egyik épületét. (Mint sok más tehetős cég az egész világon, presztízsokokból a svájci Novartis is előszeretettel tervezteti meg az épületeit sztárépítészekkel. A Novartis Campus-on Tadao Ando alkotásán kívül többek közt Herzog & de Meuron, Alvaro Siza, Frank Gehry és a SANAA által tervezett épületek találhatóak.)
Ami az építészeti stílusát illeti, Tadao Ando a kritikai regionalizmus képviselője. Ezen irányzat követői egyrészt ellensúlyozni akarják a nemzetközi stílus identitáshiányát, másrészt viszont elutasítják a posztmodern építészet individualizmusát és díszítettségét. A modern építészetet földrajzi és kulturális kontextushoz kötik. Tadao Ando művészetét a japán kultúra, vallás és életstílus is nagyban befolyásolta. Alkotásai a haiku-kra emlékeztetnek, mert az egyszerűség szépségét hirdetik, de ugyanakkor mégis összetettek. Ez az igazán nehéz munka: a zen filozófiának megfelelően egyszerűt alkotni, ahol nem a külső megjelenésen van a hangsúly, hanem legbelül. Ezért Tadao Ando legtöbbször betonnal dolgozik, mert bár egyszerű és nehéz anyag, mégis tisztaság és súlytalanság érzést kelt.
Egy japán mondás szerint a kiálló szöget be kell verni. Ez azt jelenti, hogy a rendkívül hierarchikus japán társadalom megköveteli, hogy mindenki betartsa a szabályokat és ne lógjon ki a sorból. Tadao Ando ellenpéldája ennek! Makacs és kitartó ember. A második világháború utáni évek szegénységéből tört ki a sporton keresztül. Mert kiálló szög lenni és az oktatási rendszeren kívül, autodidakta módon tanulni. Nyitott volt a világra és egyedi látásmódját megőrizte. Elegáns beton alkotásai a zen egyszerűségét és harmóniáját tükrözik. Ugyanakkor Tadao Ando agresszív személyiség, akinek éles a nyelve és sajátos a humora. Ezért „Szamuráj Építésznek” is nevezik. 2015-ben azonos című dokumentumfilmet is készítettek róla, amit itthon az idei Budapesti Építészeti Filmnapokon lehetett megnézni. A film nyitójelenetében látni, hogy Tadao Ando a kreativitása megőrzése érdekében gondoskodik a mindennapi testedzésről is, mert úgy van vele, hogy „Minden nap egy harc!”
By loading the video, you agree to YouTube's privacy policy.
Learn more
