A minap az óvodától kaptam egy tájékoztatót, miszerint hamarosan szülői napot szerveznek. Gyerekkorom tapasztalataiból kiindulva egy olyan kép lebegett a szemem előtt, hogy az összes szülőt becsődítik a terembe, ahol a gyerekek játszanak/tanulnak, és a szülők a hátsó sorokban ülve/állva nézhetik azt, hogy hogyan is telik gyermekük „átlagos” napja.
Nem is voltam túl lelkes a cetli kezembe vételekor, mert nem hiszem, hogy ezek a napok valóban egy átlagos napot tükröznek, minden pici megzavarodik (legalább egy kicsit), ha ennyi felnőtt nézi őket, hogy éppen mit csinálnak. De ez a papír teljesen váratlan fordulatot hozott az elképzeltekhez képest.
A cetlin az állt, hogy minden szülőnek jut egy külön nap, és választani kell, hogy ki mikor tudna egy fél napot áldozni az életéből egy óvodalátogatásra. Ez már egy kicsit felkeltette az érdeklődésemet. Tovább olvasva kiderült, hogy ráadásul a szülői nap valójában egy álruhába beöltözős nap, amikor a szülő titkon meglesheti, hogy mit csinálnak a gyerekek az ő „távollétében”. Sőt, ami még jobban tetszett, az az volt, hogy a szülő nem csak a leselkedő szerepét tölti be, hanem különféle hasznos feladatokat is kap! Több se kellett, tudtam, hogy ez lesz a legközelebbi blogom témája 😀
A következő volt a tervezett program, ami a cetlin állt:
- reggel, a szokásos időben elvinni a gyereket az óvodába
- egy fél órával később, csengetés nélkül, besurranni a hátsó szobába, majd átöltözni az ott kapott álruhába
- az ajtó résén át kukucskálni, hogy mit csinálnak a gyerekek a délelőtti foglalkozás során
- a délelőtti sétára elmenni velük (ti. sok tokiói óvodának nincs saját kertje, és a gyerekeket minden nap egy közeli parkba viszik játszani), de úgy, hogy a sétálók mögött menni 50 m-rel, hogy ne vegyenek észre (természetesen maszkban, napszemüvegben, álruhában)
- a parkban szemetet szedni, miközben a gyerekek játszanak
- visszamenni az óvodába a gyerekek mögött haladva 50 m-rel
- megnézni, hogy hogyan telik az ebédidő, és közben az óvodai játékokat fertőtleníteni a kisszobában
- ebéd után visszaöltözni a saját ruhába, és hazamenni
- a szokásos délutáni időben a gyerekért menni
Miután elvittem a gyerkőcöt az oviba, megittam egy kávét a közeli kávézóban, és visszasurrantam az oviba. A hátsó szobában átöltöztem, és meglestem, hogy miképp telik a délelőtti foglalkozás. Jó volt látni, hogy milyen önfeledten, boldogan játszanak, tanulnak a gyerekek. Viszont sajnos a 4. pontnál elvéreztem ???? A szemfüles gyerekek hamar kiszúrták, hogy nem fekete a hajam (de kár, hogy nem vittem fekete parókát vagy sapkát magammal!), és hogy egészen hasonlítok a kisfiam édesanyjára! Lebuktam! Így hát a nap többi részét a gyerekekkel együtt töltöttem, kisfiam hatalmas örömére. Együtt játszottunk a parkban és együtt ettünk ebédet.
A kudarc ellenére mégis úgy érzem, hogy nagyon jó volt ez a nap. Kisfiam azóta is emlegeti, hogy milyen szuper volt, hogy velük voltam, többet kéne járnom az óvodába munka helyett. ????
Források:
https://ja.m.wikipedia.org/wiki/%E3%83%95%E3%82%A1%E3%82%A4%E3%83%AB:Parents%27_day_001.jpg
saját kép
