Bármerre járok Európában, érdeklődéssel figyelem a japánok nyomait és gyakran keresnem sem kell őket, megtalálnak maguktól. Így volt ez idén a francia Riviérán is, amikor a Monte Carlo-i kaszinótól nem messze, a tragikus sorsú Grace Kellyről elnevezett sugárút elején egy hatalmas táblán, fekete-fehér fotó hívta fel a figyelmet egy 1969-es eseményre: Monaco hercegnéje éppen azokat a cseresznyefákat ülteti, amelyeket a miniállam a Japán Mezőgazdasági Minisztériumtól kapott ajándékba. Pár lépésnyire pedig Monaco japánkertjének kapuja rejtőzött a zöldben. Szeretem a hagyományos japánkertek hangulatát, esztétikájukat, különleges növényeiket és a tavaikat, felettük a jellegzetes kis híddal, a vízben koi halakkal és part közeli kőlámpásokkal. Jó érzés felidézni azokat a gyönyörű kerteket, ahol Japánban jártam Kanazawától Kiotóig és a hosszú séták pihentető, megnyugtató hatását. Így hát kihasználtuk az alkalmat, hogy a monaco-i turistaforgatag elől eltűnjünk és relaxáljunk egy kicsit a III. Rainier herceg megbízásából egy díjnyertes japán tájépítész, Yasuo Beppu által 1994-ben alkotott, közel 7000 m2-es kertben. - Monaco uralkodója felesége emlékének szánta a japánkertet. Grace Kelly különös érdeklődést mutatott a japán kultúra iránt és férjével, valamint lányukkal, Stephanie-val 1981-ben jártak is a távol-keleti országban. A monaco-i japánkert létrehozása már a hercegné terveiben is szerepelt, azonban 1982-ben bekövetkezett váratlan halála miatt sokáig nem valósult meg.
Tetszett, ahogy a bejárathoz közeli sziklakert gondosan gereblyézett, apró kavicsok közt rendszertelenül elhelyezett nagyobb szikláival a kiotói Ryoanji zen kertet idézte. A tó viszont csalódás volt, mert az aranyszínű koi halak sivár betonlapok és fémcsövek felett úszkáltak és a vízen átívelő piros híd nem tűnt autentikusnak, hanem inkább giccsesnek. Az egy pózna tetején ülő, a kertet őrző műbagolyról nem is beszélve, amit a teaházból nézelődve vettem észre. A teaházban kialakított pihenő egyik sarkában szamuráj öltözéket és kardokat lehet megcsodálni, a másikban pedig japán babákat. Sétánk során elsősorban ázsiai turistákkal futottunk össze. Egy japán lányokból álló csapat fényképet készíteni készült az egyik kis hídon, amikor egy döglött egér látványa menekülésre kényszerítette őket. Mi is továbbmentünk és a nap folyamán már csak egyszer tűnt fel újra Japán: amikor az Oceanográfiai Múzeum akváriumában a gömbhalakat tanulmányoztuk. A japán konyhaművészet egyik kultikus alapanyaga, a fugu is a gömbhalfélék családjába tartozik. Ilyen halat enni valóságos orosz rulett: a fugu szervezetében több tucat ember elpusztításához elegendő méreganyag található és ha a hal nincs megfelelően feldolgozva, az áldozat – miközben tudata tiszta marad - fokozatosan megbénul és megfullad. De pont ez a halállal való játék jelenti fogyasztói számára az igazi élvezetet.
Másnap, bár az útikönyvben olvastam a Rothschild család Saint-Jean-Cap-Ferrat-i japánkertjéről, a hőségben mégsem vállalkoztunk az odavezető gyalogtúrára. Annál vonzóbb volt a kora reggeli, viszonylag hűs időben Nizzából elhajózni az „És Isten megteremté a nőt“ c. filmtörténeti klasszikusból és Louis de Funès csendőrfilmjeiből ismert, valamint az Aerosmith és a Pink Floyd által is megénekelt Saint-Tropez-ba. Az egykori halászfalu egy Néró által lefejeztetett mártírról kapta a nevét. A legenda szerint itt vetette partra a tenger a csónakot, amelyben Saint Torpes fej nélküli holttestét egy kakas és egy kutya társaságában találták meg. Ahogy felmásztunk a Citadellához, az egész tájat betöltő kabócazene szólt és már ez Japánra emlékeztetett. De a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor azt olvastam, hogy Saint-Tropez-ban lépett partra az első japán, aki eljutott Franciaország területére! 1615-ben a diplomáciai missziót vezető Hasekura Tsunenaga Róma felé tartva az időjárási körülmények miatt Saint-Tropez-ban volt kénytelen megszakítani az útját.
Az első francia 1619-ben jutott el Japánba. Mivel ott javában zajlott a keresztényüldözés és ennek francia áldozata is lett Nagaszakiban, közel 150 évig nem merészkedtek franciák a távol-keleti szigetországba. A kereskedelmi kapcsolatok kialakításához a Tokugawa sógunátusnak el kellett jutni odáig, hogy az amerikaiak nyomásának engedve 1854 tavaszán megnyissák Japán kapuit a világ előtt. A 19. század második felében a franciákra is erősen hatott a japán művészet, virágkorát élte a japonizmus. A japánok pedig a Meiji restauráció során nagyrészt a francia jogszabályokra építették jogrendjüket. Ugyanakkor kezdték megismerni a francia kultúrát: lefordították japánra Jules Verne, Alexandre Dumas és Émile Zola műveit, a művészeti iskolákban bevezették a nyugati stílusú festészet és szobrászat oktatását, a zenében pedig Debussy alkotásai varázsolták el őket. Napjainkban Japán Franciaország harmadik legnagyobb ázsiai kereskedelmi partnere és legfontosabb távol-keleti befektetője. A kétoldalú kereskedelmi forgalom értéke 15,6 milliárd euró volt 2016-ban. Jelentősek az autóipari, nukleáris és repülőipari kapcsolataik. A japán külügyminisztérium adatai szerint 490 japán cég működik Franciaországban és közel 74000 embernek adnak munkát. A Franciaországban élő japánok száma meghaladja a 40000 főt és körülbelül 12000 francia állampolgár él Japánban. Franciaország és Japán jövőre ünnepli diplomáciai kapcsolatuk felvételének 160. évfordulóját.
Pár nappal később Marseille-be utaztunk. Az első japános téma, ami beugrott az az, hogy Franciaország második legnagyobb városában játszódnak Luc Besson Taxi-filmjei és a mozi második részében az odalátogató japán védelmi miniszter körül forognak az események. Íme egy részlet arról, ahogy a helyi rendőrség a japán köszönést gyakorolja:
By loading the video, you agree to YouTube's privacy policy.
Learn more
A filmben feltűnik az akkori francia köztársasági elnök, Jacques Chirac alakja is. Chirac rajong Japánért, igazi szakértője a japán kultúrának. Hivatali ideje (1995-2007) alatt több mint 40 alkalommal kereste fel a távol-keleti országot. A nevéhez fűződnek francia-japán export promóciós- és diákcsereprogramok, valamint a „Japán-év” megszervezése is. Az 1997 áprilisától 1998 márciusáig tartó rendezvénysorozat a japán kultúra népszerűsítését és az előítéletek eloszlatását tűzte ki célul. (Viszonzásképpen 1998 áprilisától Japán tartott „Francia-évet”.) Ugyancsak 1997-ben nyitotta meg kapuit a Maison de la culture du Japon à Paris, azaz a Japán Kultúra Háza Párizsban. Az intézmény a hagyományos és kortárs japán művészeteket hozza közelebb az érdeklődőkhöz kiállításokon, konferenciákon vagy éppen tea ceremónia és ikebana (virágrendezés) kurzusokon keresztül.
Második marseille-i japános élményem a 2018 tavaszán megnyílt új Toyoko Inn szálloda felkeresése volt. - Az elnevezését a Tokyo és Yokohama városok nevéből összekombináló japán hotellánc üzletemberek és turisták számára kínál kicsi, funkcionális szállást olcsó áron, jellemzően közlekedési csomópontok közelében. Épületeik és szobáik dizájnja standardizált és a költségeik további csökkentése érdekében szolgáltatásaik száma minimális, de ugyanakkor tisztaság és kényelem jellemzi őket. Közel 250 szállodájuk van Japánban, de jelen vannak Koreában és Kambodzsában is. Első európai hotelük tavaly tavasszal nyílt meg Frankfurtban. Terveik között szerepel a további terjeszkedés és Budapesten is fognak hotelt építeni! A cég irányelve, hogy elsősorban nőket alkalmaz menedzsment pozíciókban. Ezzel egyedülálló a hagyományosan férfi-dominanciájú japán üzleti világban. – Egyébként a marseille-i központi pályaudvartól (Saint-Charles) 5-10 perc sétára elhelyezkedő épület dizájnja egyáltalán nem emlékeztetett azokra a kocka- vagy akár panelházszerű Toyoko Inn szállodákra, ahol Japánban szálltam meg. Itt egy kortárs építészeti alkotással találtam magam szembe, ami számomra leginkább a bécsi Modern Művészetek Múzeumát (MUMOK) idézi. A Toyoko Inn telekkel szomszédos építkezések alapján úgy néz ki, hogy egy egész új városrészt fejlesztenek a környéken, amelynek épületei nagyon el fognak ütni a hagyományos és jellegzetes francia házak stílusától.
A fotókat én készítettem!
Források:
https://www.diplomatie.gouv.fr/en/country-files/japan/france-and-japan/
https://www.mofa.go.jp/region/europe/france/data.html
http://www.ndl.go.jp/france/en/part2/s2_3.html
