Ha Japánról van szó, klasszikusnak számít már a karoshi (過労死 = ’halálra dolgozás’, a karo a túlmunkát, a shi a halált jelenti) témája, amelyet a túlórák számlájára írnak. A japán kormány az elmúlt években tett néhány lépést a túlórák csökkentése érdekében. Ennél részletesebb információk nem nagyon keringenek e témában, ezért úgy gondoltam érdemes írni erről.
A karoshi esetekben jellemzően szívroham vagy stroke okozza a halált. Viszonylag sok eset van, amikor az áldozaton nem látni előre, hogy egészségügyi problémái vannak. A szokványos történet arról szól, hogy milyen sokat dolgoznak a japánok, milyen sok a túlóra. Ha kicsit belegondolunk ebbe, akkor azért ez nem tűnik kielégítő magyarázatnak. Egyrészt a túlórák jelentős részében nincs hatékony, kemény munkavégzés, a dolgozó csak azért marad bent tovább, hogy főnöke, kollégái lássák, hogy milyen sokat dolgozik. Másrészt, ha valaki szereti a munkáját vagy sikerélményei vannak, akkor mentálisan kevésbé megterhelő számára a túlóra. Mindenesetre nem annyira, hogy az súlyosan károsítaná a mentális állapotát.
A japán Egészségügyi, Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium 2016-os felmérése szerint a leginkább érintett ágazatokban a halálesetek legfontosabb oka a stressz volt, és csak második, harmadik helyen szerepelt a napi szintű vagy gyakori túlórázás. A stressz nyilván abból is fakadhat, hogy valaki olyan feladatot kapott, amelyet képtelenség napi 8 órában teljesíteni. Ha az adott cégnél nem szokás túlórázni, akkor éppen az okozza a stresszt, hogy 8 órában nem lehet elvégezni a munkát. A kimerüléshez az is hozzájárul, hogy a japánok nagyon ritkán vesznek ki évente két hétnél több szabadságot. Pedig évi három hét, nyugodt körülmények között eltöltött szabadság mindenképpen szükséges ahhoz, hogy az ember kipihenje magát. Nem véletlenül írtam „nyugodt körülményeket”: a karoshi okai közé sorolják azt, amikor valaki a szabadsága idején is munkát végez. Manapság a karoshi okai között említik a túl sok éjszakai munkavégzést, valamint azt is, hogy ha valaki a családjától távol végzi munkáját, ami egyébként nem ritka Japánban, mivel a dolgozókat előszeretettel helyezik át lakhelyüktől több száz kilométerre lévő városokba dolgozni.
Arra, hogy a japánok jelentős része miért hajlamos túlórázni, általában azt a magyarázatot hallhatjuk, hogy a feudális időszakból fennmaradt lojalitás a feljebbvalókhoz áttevődött a vállalatokra, sok mindenre hajlandók a dolgozók a saját cégükért. Ez azonban messze nem a teljes kép. Kicsit furán hat a fiatalabbak esetében mindent a szamuráj mentalitásra kenni az elmúlt pár évtizedben. Az első, elismerten a túlmunkának betudott eset 1969-ben történt. A gyors gazdasági növekedés csúcsán volt Japán, megjelent a munkaerőhiány, amit sokszor a túlmunkával „oldottak meg” a cégvezetők. Másrészt a közvélemény is érzékenyebbé vált a szociális és környezeti problémákra, nem lehetett már teljesen elhallgatni a karoshi problémáját sem. 1984-ig kellett várni arra, hogy kártérítést is kapjon a karoshi-ban elhunyt áldozat családja.
Az 1990-es évek elejével lelassult gazdasági növekedés nyomán elindultak az elbocsátások is, ami sok dolgozóban komoly stresszt váltott ki és könnyebben bírták őket túlmunkára, keményebb munkára. Ráadásul Japánban, ha nem is minden cégen belül, de hagyományosan jelen van, amit ők úgy neveznek, hogy pawa-hara (パワハラ ) , ami az angol power harrassment kifejezés japánosan rövidített fordítása. A pawa-hara azt jelenti, hogy a főnök különböző (sokszor mondvacsinált) indokokkal és elég kegyetlen lelki terrorral megalázza, lehetetlen helyzetbe hozza beosztottját. Amikor ez túlmunkával párosul, akkor nem ritkák az öngyilkosságok sem. A legelhíresültebb ilyen eset Takahashié, a Dentsu nevű nagy reklámügynökségnél dolgozó hölgyé volt 2015-ben. A pawa-hara gyakorlatát nehéz lesz felszámolni olyan országban, ahol a vállalatirányítás nemzetközi összehasonlításban még mindig elég hierarchikus, így könnyű visszaélni a beosztottak fölötti hatalommal.
Kawahito Hiroshi, a Karoshi Áldozatok Országos Védelmi Bizottságának főtitkára szerint egyébként a hivatalosan elismertnél (évi 2000 körüli számról van szó) kb. tízszer nagyobb a karoshi esetek száma. Az elismert eseteknek ma is csak kb. 30-40 %-a esetében kap kártérítést az áldozat családja. A japán rendőri szervek adatai szerint 2015-ben a közel 18000 öngyilkosságból, valamivel több mint 2000 esetet okozott munkahelyi probléma, ami figyelemre méltóan magas szám, hiszen nagyjából megegyezik a túlhajszoltság okozta természetes halálok számával. Ez egyébként valószínűsíti azt, hogy a karoshi okozta betegségben elhunytak száma lényegesen nagyobb évi kétezernél.
Felhasznált és javasolt további irodalmak a témában:
Yamauchi, T. et. al. (2017) Overwork-related disorders in Japan: recent trends and development of a national policy to promote preventive measures, In: Industrial Health, No. 55.
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/28154338
Asgari, B. – Pickar, P. – Garay, V. (2016) Karoshi and Karou-jisatsu in Japan: causes, statistics and prevention mechanisms, In: Asia Pacific Business and Economics Perspectives, Winter
https://www.researchgate.net/publication/321361699_Karoshi_and_Karou-jisatsu_in_Japan_causes_statistics_and_prevention_mechanisms
White Paper on Measures to Prevent Karoshi (Annual report for FY2016) Ministry of Health, Labour and Welfare
http://fpcj.jp/wp/wp-content/uploads/2017/11/8f513ff4e9662ac515de9e646f63d8b5.pdf
Der-Shin Ke (2012) Overwork, Stroke and Karoshi-death from Overwork, In: Acta Neurologica Taiwanica Vol 21 No 2 June
http://www.ant-tnsjournal.com/Mag_Files/21-2/002.pdf
Shibata, M. (2017) The Dark Side of Japanese Society, Karoshi, Overwork Death, Waseda Univerity, Japan
https://www.fortlewis.edu/Portals/139/Shibata.pdf
Tamura, K. – Kamesaka, A. (2017) Work Hours and Anxiety toward Karoshi, In: ESRI Discussion Paper Series No. 325.
http://www.esri.go.jp/jp/archive/e_dis/e_dis325/e_dis325-e.pdf
Hiroto, Ito (2018) Overwork-Related Disorders: Karoshi, Depression and Burnout, In: SMA News, May
https://www.sma.org.sg/UploadedImg/files/Publications%20-%20SMA%20News/5005/Insight%202.pdf
