Idő hiányában ritkán szoktam otthon rendet tenni, de múlt héten úgy gondoltam, ideje már egy nagy tavaszi takarításnak. Pakolás közben találtam pár régi fotót egy dobozban, melyen egy gimis barátnőmmel együtt vagyok. Kicsit rám tört a nosztalgia. A háttér alapján talán Shanghai-ban voltunk egy 火鍋- Hotpot étteremben.
Ekkor jutott eszembe, hogy barátnőmnek április végén volt a szülinapja. Talán nem véletlen, hogy pont most találtam meg a közös fotóinkat. 🙂
Így írtam is neki, felköszöntöttem, s kicsit leveleztünk, hogy mi is történt vele mostanában, hogyan is ünnepelte az 50. szülinapját. Először meglepődött, hogy megvan a fotó. Mesélte, hogy hegyet mászott, a Tsubakurodake-t, ami egy 2773 méter magas hegy a japán Nagano prefektúrában. (A lenti térképen a ③ szám jelöli)
Minden elismerésem, nagy kihívás lehetett.
Küldött pár fotót a kirándulásáról. Nagyon szép a táj, s gondoltam, megosztom most ezeket kedves Olvasóinkkal is. A fotó közepén áll a barátnőm piros ruhában.
Mesélte, hogy majd 6 órán keresztül másztak felfelé mászóbot segítségével. Közben volt ideje végiggondolni az életét, családi helyzetét. Egyedülállóként arra jött rá, hogy a következő 50 évben szeretne egy társat, akivel közösen éli át az utazásokat és élményeket, és birkóznak meg a nehézségekkel. Izgalmas és nem szokványos életet szeretne élni.
Fiatalabb korunkban sokat utaztunk együtt, elsősorban Japánban, de külföldön is, kirándultunk többek között Dél- Amerikában is 1 hónapot, és Kínában is. Őszintén remélem, hogy lesz még alkalmunk pár közös útra és élményszerzésre együtt.
Mindenesetre legyen végre vége ennek a koronavírus járványnak, hogy tudjunk személyesen is találkozni Oszakában.
