Junivá! – mondtam japán üzleti partneremnek, akinek fogalma se volt miről beszélek, amikor válaszoltam neki, hogy merre jártam szabad napomon. Amiről szó van, az a Universal Studios Japan nevű témapark Oszakában. Nem igazán az a hely, ahova én magam visszatérnék (főleg nem a közel 8 ezer jenes belépő miatt, bár az éves bérlet ára alig több ennél), de egyszer mégiscsak látni kell, ráadásul családi programnak pont a megfelelő. Látogatásunkra ideális időpontnak az év utolsó tanítási napja mutatkozott, amely december 21-én volt Japánban. Mint az alábbi fotón látható, gyönyörű tiszta idő volt, ráadásul közel 20 fokkal – igaz a tél pár nappal később valóban megérkezett.

A munka- és tanítási nap ellenére is sokan voltak (elsősorban Kínából és Délkelet-Ázsiából), de a legtöbb attrakcióra kb. 20 perces várakozással be tudtunk jutni, ami nagyon gyorsnak számít. Így nyolc óra leforgása alatt kb. nyolc attrakciót tudtunk élvezni. Szerencsére az egy-másfél órás várakozási idő csak a hullámvasutakra vonatkozott, amelyek persze már túllépnek a klasszikus kereteken és fejlődési irányuknak láthatóan az a lényege, hogy a legdurvább űrhajóskiképzést is megszégyenítsék. Így nem képeztek túl nagy vonzerőt a számunkra.

A park kialakításában láthatóan szempont, hogy a különböző korosztályok megtalálják a maguk érdeklődési körét, így egy-két klasszikus akciófilmtől kezdve a Minyonoknak szentelt külön kisvárosig sok minden látható. Persze az attrakciók egy része időről-időre változik, a filmipar újabb dobásainak megfelelően.

Aki jót akar enni és nem méregdrágán az mindenképpen teli hassal érkezzen. Inkább: mindent a szemnek! A látványt némileg megdobta a karácsonyi tematika, valamint a hatalmas érdeklődést kiváltó koncerttel egybekötött fényfestés rögtön sötétedés után. Ez az esemény egyben megmagyarázta azt is, hogy délután 3 óra magasságában miért kezdtek el „kempingezni” tömegesen az aszfalt közepén a mindenre elszánt látogatók. Később reménytelen volt olyan helyet találni, ahol látszik is valami a fényorgiából.

A kedvencem a Pókember kaland volt, amely gyakorlatilag minden érzékszervünket megcélozta, de még az elviselhető határokon belül maradt. A Waterworld egész monumentális területen, gyakorlatilag egy valós filmforgatást reprodukál (vízi) színpadi showként - élő szereplőkkel, látványos esésekkel, tűzzel és az első sorokba ülők kifaroló jet-skikkel történő eláztatásával (amelyet természetesen japános pontossággal előre jeleztek).

 

A Harry Potter világot szintén nagy területen, láthatóan hosszú távra alakították ki, de igazából a high-tech módon animált festmények voltak az legeredetibb látványossága, míg a legtöbb dolog a kegytárgyak elég intenzív értékesítésének volt alárendelve. A filmbéli vár impozáns látványt nyújtott…

… és a műhó is rendben volt:

Kisebb látogatottságú, de jelentős pirotechnikai bemutatóval zárul a nosztalgiázásra is alkalmas Lánglovagok (1991-ben mutatták be) attrakció. Szimpatikus volt, hogy a kisebbekre is gondoltak, de a látogatók aktivitását is igénylő játék kevés van (tisztelet a kivételnek: George, a bajkeverő majom attrakció).

Aki egy filmforgatás kulisszatitkaira kíváncsi, az jobb, ha nem táplál illúziókat. A park elsősorban a látványról szól, a megelevenedett filmvászonról, a borzongásról. A 4D, 5D szintű szórakoztatás szerelmeseinek kötelező e program.

 

A fotók saját készítésűek.