A kenyér a Meiji korszakban Angliából került Japánba, ekkor még leginkább az ott élő külföldiek számára gyártották. Az 1918-as rizslázadás alatt a drága rizs helyett egyre többen voltak kénytelenek az olcsóbb kenyeret választani reggelire. A háború után, a megszálló amerikai csapatok igényeit kielégítendő, szögletes és előre szeletelt (8 szeletre) kenyeret kezdtek árulni. Az ezt követő években fokozatosan a japán emberek ízléséhez alakították a kenyér textúráját. A japán „kenyér” (shoku pan), kalácshoz hasonló, puha, ruganyos, foszlós, édeskés és finom. Leginkább a francia pain de mie-re, vagyis az édeskés toast kenyérre hasonlít.
Ma már a kenyér Japánban is alapélelmiszernek számít, a legtöbb élelmiszerboltban, éjjel-nappaliban kapható a 6 vagy 8 szeletre vágott kenyér. A 6 szeletes kenyér ára általában 80-150 (kb. 200-400 forint) jen között mozog.
Érdekesség, hogy a kenyeret nem kilóban, hanem egy régi japán mértékegységben, „kin”-ben mérik. Hagyományosan egy kin 600 gramm, de csak a kenyér esetében közmegegyezés alapján 340-500 gramm súlyú és 12,5 cm-es négyszögletes kenyeret hívják egy „kin”-nek.
(https://www.family.co.jp/goods/bread/1510249.html)
Az utóbbi években azonban egyre több „luxus pékség” jelent meg, ahol sokszor egyetlen terméket lehet kapni: kenyeret. Mégpedig különlegesen válogatott alapanyagokból készült kenyeret, amit jó marketinggel megtámogatva luxus áron kínálnak. Különösen Ginza és Setagaja negyedekben jelentek meg először a 800 jennél drágább kenyeret kínáló üzletek, majd gombamód terjedtek el ez egész országban. Van olyan üzlet is, ahol 1700 jenért kapunk egy kenyeret. Ezek általában nincsenek előre felszeletelve, 2 kin (átlagosan 750 g) méretűek, tehát kétszer akkorák, mint a fenti képen szereplő szeletelt kenyér.
Az oszakai központú „Nogami” nevű pékségnek 134 üzlete van az országban, naponta összesen több mint 55,000 darab kenyeret adnak el 864 jenes (kb. 2400 forint) áron. (Ebből ki lehet számolni, hogy egy-egy üzletnek kb. 25 millió forintnak megfelelő havi forgalma van.) A kenyér nagy része már hetekre előre le van foglalva, az utcáról betévedve szinte lehetetlen hozzájutni.
Az elmúlt évben két ilyen kenyeres is nyílt lakóhelyünk közelében, az egyik éppen a Nogami. Először az tűnt fel, hogy reggelente 30-40 ember állt sorba egy pici üzlet lehúzott rolója előtt, de kora délután már csak a lehúzott roló maradt. Később tudtam csak meg, hogy a napi adag kenyér pár óra alatt elfogy, ezután az üzlet egyszerűen bezár a másnap reggeli nyitásig. Később, egy szombati napon reggel fél tízkor éppen a közelben jártam és meglepődtem, hogy a szokásos 40 ember helyett, csak egy tucat áll sorba, sőt az volt kiírva egy táblára: foglalás nélkül is kapható, a készlet erejéig. Na, gondoltam, most vagy soha, itt az alkalom, soha nem lesznek ilyen kevesen, fél órát sorba állok, otthon majd örülnek a kenyérnek. Egy biztonsági őr haladt végig a sor mellett, jó reggelt kívánt mindenkinek. Megkérte a sorból picit kilógó embereket, hogy szépen sorakozzanak, mert különben a biciklik nem férnek majd el mellettünk. Lassan elérkezett a 10 óra, de még semmi mozgolódást nem látszott. 5 perc múlva már kezdett gyanús lenni a dolog. Közben a sor egyre csak dagadt mögöttem. Egy fiatal pár kempingszékkel érkezett. Végül valaki a sorban nem bírta tovább a feszültséget és megkérdezte: mi a probléma, miért nem nyitnak már?
A biztonsági őr kedves mosollyal közölte, hogy az üzlet csak 11 órakor nyit és mintha csak erre várt volna, eleredt az eső is. Szóval így történt, hogy közel másfél órát álltam sorba, esőben, 2400 forintos kenyérért.
Természetesen maga a vásárlás is kész élmény volt. Kezdve azzal, hogy az említett biztonsági őr előhozott több tucat esernyőt és osztogatni kezdte azoknak, akiknél éppen nem volt. Maga az üzlet bár pici, olyan makulátlanul tiszta és dizájnos mint bármelyik luxusmárka üzlete a plázában. És hát a kenyér, elegáns papír zacskóba, dizájnosan becsomagolva. Foglalás nélkül vásárolható kenyérből összesen öt darab volt. Azt már csak mellékesen jegyezném csak meg, hogy a kenyér finom volt, és otthon is örültek neki.
Jellemző, hogy Japánban egy ilyen egyszerű dolgot, mint a kenyér, képesek a végsőkig tökéletesíteni, luxuscikkeknek kijáró kiszolgálást csatolni hozzá és hatékony marketing segítségével elérni, hogy a magas ár ellenére is siker legyen a termékből.
Néhány kép a kenyérről, a csomagolásról, a mellékelt pamfletekből:
Forrás:
https://gendai.ismedia.jp
