A koronavírus okozta bezártság belőlem leginkább a sok-sok korábbi jó emléket hozza elő. Milyen jó volt utazni, milyen jó volt éttermekbe járni, milyen jó volt találkozni a barátokkal… a mai blogomban egy ilyen nosztalgiautazásra kalauzolom el az olvasókat, bízva abban, hogy hamarosan mindenki számára ismét megnyílhat az út az újabb élmények és maradandó emlékek előtt.
Japánban él egy híres szakács, akit Narisawa Yoshihironak (ejtsd: Nariszava Josihiro) hívnak. Arról híres, hogy miután elsajátította a francia konyha csínját-bínját az európai nagymesterektől (úgy mint Joel Robuchon vagy Paul Bocuse), hazatért Japánba, és megalkotta a saját művészetét, a franciásan kinéző, ám mégis japán tradíciókra épülő fúziós konyháját. Az ő gasztrofilozófiája az, hogy megpróbálja a japán természetet (az erdő, a tenger és a rizsföldek harmóniáját) megjeleníteni az ízek, illatok és látvány világában. Az ő filozófiájára még külön kifejezés is született: „Innovative Satoyama Cuisine”, amit úgy lehetne lefordítani magyarra, mint az innovatív, japán vidéket szimbolizáló konyhaművészet.
Az általa 2003-ban alapított étterem neve „Narisawa alkotásai”, melyet a világ 50 legjobb étterme közé sorolnak. Összesen 8 asztal várja a vendégeket. Ehhez képest a pincérek és a kiszolgáló személyzet száma meglehetősen sok, minden asztalra jut legalább 1-2 fő.
Az étterem belső tereinek megvilágítása egyedülálló. Spotlámpák világítják meg az asztalokon az ételek helyét, minden más sötétségbe burkolódzik. Az étterem belső kialakítása egyszerű, nincsenek se képek, se színes minták, semmi, ami a figyelmet elterelhetné a lényegről. Minden fókusz az ízeken, illatokon és a látványon van.
És hogy mit lehet itt enni? A leginkább ismertté vált előétel az „erdő esszenciája” nevet viseli, ami így néz ki. Különlegessége, hogy minden apró része ehető, és egy erdei séta illatait hozza elő a kóstoló személy emlékeiben:
Az előétel után az ember szeme láttára, egy aprócska hordozható kemencében megsütött kenyérhez járó vaj pedig egy darab mohával benőtt kődarabnak néz ki:
Az egyik főétel, a nyers halból készült „halköltemény” pedig így nézett ki, a hulló cseresznyevirág-szirmokat jelképezve:
Az étteremben egy adott napon csak egy adott menüsor kapható, amit előre nem is lehet tudni, hogy mi lesz. Aznap dől el az alapanyagok függvényében, hogy a szakács úr mit készít. Egy menüsor tíz fogásból áll, ami tartalmaz előételeket, főételeket és desszertet is.
Az ételekhez szaké- vagy teapárosítás is jár. Mi a teákat kóstoltuk végig. Volt köztük tradicionális zöldtea, jázmintea, fakéregtea, egyszóval minden, amit Japánban termesztett vagy természetesen megtalálható növényekből ki lehet nyerni.
Még egy különlegesség: az utolsó főételt maga a szakács úr szolgálja fel minden kedves vendégének, néhány jó szó kíséretében. Ez alatt a pár szó alatt egy nagyon kedves, szerény, visszafogott úriembert ismertünk meg Narisawa úrban.
Melegen ajánlom, hogy ha egyszer Japánban járnak, térjenek be Narisawa úrhoz. Garantált, hogy ebben a tíz fogásban benne lesz minden, ami Japán. Azért halkan megsúgom: egy vastag pénztárca nem fog ártani az élményhez…
Az étteremről bővebben még itt olvashatnak (angolul)>>
Források:
https://www.tableall.com/restaurant/217
https://cdn.asiatatler.com/asiatatler/i/sg/2019/07/01113331-yoshihiro-narisawa-profile_cover_1999x1332.jpg
https://media-cdn.tripadvisor.com/media/photo-s/0c/dc/d7/ce/butter.jpg
saját fotók
