Az elmúlt hetek nálunk a baglyokról szóltak, mivel kisfiam osztálya bagoly-projektet tartott. Ennek keretében sok baglyot alkottunk, rengeteg színes előadásra került sor, s a tanítónő – megtudván, hogy Japánban bagoly-kávézók is működnek - felkért, hogy meséljek a gyerekeknek arról, milyen szerepet is tölt be a bagoly a japán kultúrában.
Japánban úton-útfélen találkoztam baglyos dekorációval, melyet mindig is a sajátos kultúra részének tekintettem, azonban csak most kezdtem el végiggondolni, mennyire mást jelképeznek a baglyok nálunk, illetve a felkelő nap hazájában.
Míg nekünk a bagolyról elsőként a bölcsesség és tudás jut eszünkbe, esetleg halálmadárként tekintünk rá, Japánban a bagoly a szerencse szimbóluma. A mi kultúránkban a bagoly bajt hoz, a japánok hiedelme szerint szerencsét, s megvéd a nehézségektől.
A bagoly japánul fukuró (フクロウ (梟)), amit többféle változatban is leírhatunk. A fu-ku-ró hangalak a szerencse fuku (福), az eljön ku (来), illetve a férfinevek végén gyakori ró (郎 ) kombinációjából is összerakható, de a fukuró magában foglalja a nehézségektől való védelmet is, mivel a fu (不), mint valami hiánya kombinálódik a nehézséggel kuró (苦労 ).
Nem csoda hát, hogy a bagoly Japánban egyfajta kabalafigurává (engimono 縁起物) vált, és annyi mindent díszítenek vele. Készülnek bagoly mintás textilek, ruhák, edények, képeslapok, mobiltelefonokra akasztható, kisméretű szerencsehozó medálok (ezek különösen népszerűek). Se szeri se száma a különféle felhasználási módoknak.
Japán őslakosai, az ainuk istenei (kamui) között is különleges szerepet tölt be a bagoly. Az ainu mitológia szerint Chikap-kamui, akit gyakran bagoly képében ábrázolnak, a baglyok és a föld istene. A magasból figyeli az emberek és istenek (kamui-k) viselkedését, s időnként arany és ezüst könnyeket hullat.
Chikap-kamui az, aki megmentette a földet az éhínségtől. Küldönce révén sikerült megtudnia, hogy a halak és vadak istene haragudott meg az emberekre, mivel úgy érezte, nem tisztelik megfelelő módon. Chikap-kamui ezután megtanította az embereket a megfelelő rituálékra, melyekkel elkerülhetik az istenség haragját.
Japánban a leginkább elterjedt bagolyfajta a jellegzetesen piros vagy sárga szeméről felismerhető, kistermetű (kb 25 cm magas) Japán füleskuvik (Otus semitorques). Bár Kelet-Ázsia más országaiban is megtalálható, nevét mégis Japánról kapta.
Annak ellenére, hogy a baglyoknak milyen fontos szerepet tulajdonítanak, a szigetország állatvédelmi törvényei sajnos nem különösebben védik őket. (Sok kritika éri Japánt, mivel az állatvédelmi törvényei messze elmaradnak a nemzetközi elvárásoktól.) Míg nálunk a baglyok védett madarak és különleges szaktudás, illetve engedély nélkül senki sem tarthatja házikedvencként őket, Japánban bárki nevelhet otthon baglyot, akár egy macskát, aranyhalat, esetleg hörcsögöt.
S mivel a házikedvencekre szakosodott kávézók az elmúlt 15 évben gombamód megszaporodtak Japánban, bagoly-kávézóból is találunk legalább egy tucatot. A bagoly-kávézók üzemeltetése jó üzlet, rengeteg turista látogatja őket, azonban ellenzői is szép számmal akadnak. Az üzemeltetők ugyanis figyelmen kívül hagyják a baglyok természetes bioritmusát és életmódját. A vendégek nappali nyitvatartási időben simogatják a megszeppent, fáradt, megláncolt madarakat, akik többsége az átélt stressz hatására sokkal hamarabb elpusztul, mint szabadban élő társaik.
Hogy a 2020-as Tokiói Olimpia szerencsét hoz-e a baglyoknak, nem tudom. Sokan reménykednek abban, hogy a nagy nemzetközi figyelem (és esetleges nyomás) hatására az Olimpia évében Japán szigorít a jelenlegi állatvédelmi törvényein. Kívánom, hogy így legyen!
