Hokkaido kb. Magyarországnyi területén 6 nemzeti park van, mindegyik a vulkanikus eredetű hegységek és a köztük megcsillanó tavak szépségéről híres. A fenyőkkel és lombhullató fákkal vegyesen borított vegetáció az év minden szakában vonzza a turistákat, s egyre több külföldi keresi fel télen a porhóval borított sípályákat, nyáron az erdőket, egész évben a hőforrásokat. A nyári szezon legelején kirándultunk a Daisetsuzan Nemzeti Parkban, amely a legnagyobb Japánban, és itt található az északi sziget legmagasabb, 2290 m magas csúcsa, az Asahidake.
A hegyre egy kötélpálya visz fel kb. 1400 m magasságig, onnan turista ösvényeken lehet barangolni, hegyet mászni. Először is a turista-információs központba látogattunk, hogy tájékozódjunk.
Az épületben bárki által, a fáradt, vagy zord időben ide menekülő kirándulók számára szabadon használható, tatamival (gyékényszőnyeggel) borított pihenő helyiséget találtunk. A falakon, hirdetőtáblákon pedig hasznos olvasnivaló, térkép segít a környék látványosságai, domborzata, időjárása felől tájékozódni. Volt több olyan kézzel rajzolt és írt tábla, amin láthatóan folyamatosan frissítették az információt, időjárásról, hóviszonyokról, a turista ösvények helyzetéről.
Megtudtuk, hogy a felvonó végállomásánál a mélyedésekben megmaradt hófoltok várnak ránk, és erős szél. A csúcsra nem ajánlották a felmenetelt, legfeljebb a kétharmadáig, a zord időjárás miatt. Innen lefelé is vezetnek ösvények, ám ezek még nem biztonságosak: az olvadó hó miatt csúszósak, nedvesek, a jelzéseket még nem frissítették - mondták.
A felvonón, aminek kapacitása kb. 100 fő lehet, rajtunk kívül még 6 fő utazott, ebből négy külföldi. Alattunk a fenyőkkel vegyes, rügyeit éppen bontogató lombhullató fák erdeje nyújtózkodott a hófoltokkal tarkított tájon. Fölöttünk a felhőbe burkolózott hegy hívogatott.
Amint kiszálltunk, a nemzeti park egyenruhájába öltözött őrétől kaptunk eligazítást. Mellette a park fenntartására szánt jókora adománygyűjtő doboz állt. Egy szép példája az egyén társadalmi felelősségvállalásának.
A külföldiekről angol írásos tájékoztatással gondoskodtak.
Japánban a turista-ösvények bejáratánál egy látogató-könyvet kell kitölteni, névvel, elérhetőséggel, indulási- majd érkezési idővel. Mi is betartottuk a szabályt, és kihasználva a soha vissza nem térő alkalmat, nekivágtunk a hegynek, jutunk, ameddig tudunk.
Az út elején puha, nedves hóba szúrt pálcák jelezték a menetirányt, amely a hegy oldalában gőzölgő vulkánhoz vezetett, feljebb a sziklákra festett sárga jelzéseket követtük.
A hófoltok aztán elfogytak, majd maradt az élettelen salak.
Szépnek egyáltalán nem mondható, ami a lábunk alatt volt, ám ha felemeltük a fejünket, és körülnéztünk, a világ tetején érezhettük magunkat. Hiszen Hokkaido legmagasabb csúcsán, az Asahidake-n voltunk, és az időjárás kegyessége folytán a távoli hegyek látványában gyönyörködhettünk 360 fokban.
Sikerélménytől ittasan érkeztünk vissza a lifthez és a parkolóba, ahol megjutalmaztuk magunkat egy tál forró „szoba” levessel, és sült csirkével.
Kis pihenő után a közeli mocsár fölött kiépített stégen tettünk egy levezető sétát. A vidék híres növényei, a fehér lápbuzogány, a bársonyvirág mocsári változata és még sok más növény éppen virágba borult szőnyeget terített a lábunk elé.
A nemzeti park nevezetességei között van egy, amellyel a találkozást mindenképpen szerettük volna elkerülni. A 2 m-es, 300 kg-os méretet is elérő barnamedve sűrű populációja él a szigeten, s jelenlétükre a turista utaknál kihelyezett táblákon is figyelmeztetnek. Ennek ellenére és a turista szezon legelejét is figyelembe véve, a vártnál több turistával találkoztunk az ösvényeken, akiknek közeledtét a csengettyű hangja jó előre jelezte. A csengő ugyanis a minimális elővigyázatosság eszköze a medve elriasztására. Mivel e blog megszületett, bizonyíték, hogy mi is sikerrel vetettük be ezt az ellenszert.
Nem lenne teljes az élmény, ha kihagytuk volna a híres japán meleg vizes fürdőt, az „onsen”t, amelyből Hokkaido is bővelkedik. Útban hazafelé a Yukomanso fogadó 40 fokos medencéjében lazítottuk fáradt izmainkat és gondolatban újra átéltük a nap gazdag élményeit.
A fotók sajátok!
