Minden országnak megvannak a hagyományos újévi fogásai. Magyarországon úgy tartjuk, a sertésből vagy lencséből készült ételek szerencsét és gazdagságot hoznak, sőt, balszerencsés ételek is léteznek babonáink szerint, mint például a baromfi, ugyanis „elkaparhatja a szerencsénket”. Az újévi japán ételeket megfigyelve többféle hagyományos fogással és a magyarnál valamivel bonyolultabb szimbolikával találkozhatunk. Mit is esznek a japánok újévkor?
Magyarországon az emberek nagy része azzal tölti az újév első napjának nagy részét, hogy megpróbálja kipihenni a szilveszteri buli fáradalmait. Viszont Japánban az új év kezdete sokkal inkább a családdal való időtöltésről szól, mert a japánoknál ez az évnek azon időszaka, amikor az emberek visszatérnek szülővárosukba, ellátogatnak a helyi szentélybe, és a család együtt fogyasztja el a hagyományos ünnepi ételeket.
A legjellemzőbb japán újévi étel pedig nem más, mint az "oszecsi rjóri". Amikor a vasoku (hagyományos japán étel) megkapta az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség státuszát, főként ezt a fogást írták körül úgy, mint a leghagyományosabb japán ételt.
Oszecsi
Az oszecsi egy újévi ételválaszték, amely sokféle „fogásból” áll és általában fekete bentódobozban tálalják. A régi időkben csupán főtt zöldségeket tartalmazott, szójaszósszal és cukorral ízesítve. Az ételt alkotó elemek választéka generációról generációra folyamatosan nőtt. Ma már az "oszecsi" kifejezés igazából bármire utalhat, amit kifejezetten újévre készítettek - sőt, gyakran találkozhatunk külföldi eredetű ételeket tartalmazó, nyugatiasított vagy koreai stílusú oszecsivel is.
Az oszecsi minden összetevőjének szimbolikus jelentése van. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül mutatnék be néhányat az oszecsiben leggyakrabban előforduló ételek közül a hozzájuk tartozó magyarázattal együtt.
- Fekete bab: Általában cukkorral ízesítik. Állítólag a kemény munka jelképe.
- Konbumaki: Japánban sokféle moszatot és hínárt fogyasztanak, az oszecsiben gyakran megtalálható fajtát konbunak hívják. A boldogság jelképe.
- Kazunoko: Heringikra, ami általában sós ízű és ropogós állagú. A termékenységet jelképezi.
- Gobo: Bojtorjángyökér, az erőt és a stabilitást képviseli.
Sok más egyéb összetevő is szerepel az oszecsiben, ami régiónként, sőt, háztartásonként is változó.
Az oszecsi hagyománya évszázadokkal ezelőttre nyúlik vissza, egészen a Heian-korig (794-1185). Maga a kifejezés az év egy jelentős időszakára utal. Az újév egyike volt a kiotói császári udvar öt szezonális ünnepének, amikor különleges ételeket kínáltak a különféle istenségeknek. Az udvar tagjai is fogyasztottak belőle. Az évszázadok során ezek a hagyományok átszivárogtak a társadalom többi rétegeibe is, végül az Edo-korszakban (1603-1868) már egész Japánban általánossá váltak.
Eredetileg az újév első három napján tabu volt a tűzhely használata és az ételek főzése, ezért az oszecsit az előző év utolsó napjaiban készítették elő. Két elmélet létezik, hogy mi lehetett az oka ennek.
Az egyik az, hogy az isteneket nem szabadott megzavarni kopácsoló, csilingelő hangokkal az év első napjaiban, ezért mindenféle munkát – beleértve a főzést is – kerülni kellett.
A másik pedig egyszerűen az, hogy az év eleje a pihenés ideje volt, amikor mindenki – különösen a háztartásbeli nők, akik akkoriban a legtöbb munkát végezték az otthon körül – a jól megérdemelt pihenést hivatott élvezni.
Bár az oszecsit hagyományosan otthon készítették, ma már szaküzletekben készen is árulják, illetve az élelmiszerboltok és éjjel-nappalik polcain is bőséges a választék.
Tosikosi szoba
Azokban a háztartásokban, ahol még mindig házilag készítik az oszecsit, gyakori a tosikosi szoba előfordulása is. A neve szó szerint azt jelenti, hogy „új évbe lépő tészta”.
A tosikosi szobát hagyományosan az előző év utolsó estéjén fogyasztják. Maga az étel tulajdonképpen egy leves, ami hajdina tésztából és különféle feltétekből áll.
Gyakran csak zöldhagymával díszítik, de régiónként egyéb feltétek is előfordulnak. Ennek egyik oka, hogy a zöldhagymára használt japán szó, a “negi” kis szójátékkal hasonlit a „negu”, azaz “védelemért imádkozni” igére. A másik, gyakran előforduló feltét a garnélarák, amelynek alakja egy olyan ember hosszú szakállát és hajlott derekát jelképezi, aki elég szerencsés volt ahhoz, hogy megérje az öregkort.
A Japánban gyakran fogyasztott ramenhez és más egyéb tésztákhoz képest a szoba meglehetősen kemény és evés közben könnyen eltörik, így az óév „letörését”, végét szimbolizálja. Vékony, hosszú formája ugyanakkor a hosszú és egészséges életre is utal.
Van olyan elmélet, miszerint fogyasztásának inkább gyakorlati okai vannak: az újév előtt napokkal korábban összeállítandó, hagyományos oszecsi mellé a háziasszonyoknak egyszerűbb volt ezt a tésztát gyorsan előkészíteni az ünnepre.
A szimbolikán túl más okot is feltételeznek a történészek arra, hogy miért lett a hosszú élet jelképe ez az étel az Edo-korszakban. Ezekben az időkben a tehetősebb rétegek kizárólag hántolt rizs alapú étrendet követtek, ami érzékenyebbé tette őket a beriberi nevű betegségre, amelyről ma már tudjuk, hogy a B1-vitamin hiánya okozza. Azok, akik ettek a B1-vitaminban gazdag szobából, megmenekültek a kórtól.
Érdekesség, hogy bár szó szerint „új évbe lépő tésztának” hívják, a tosikosi szoba éjfélkor történő elfogyasztása valójában balszerencsét jelent, mint ahogy az is, ha maradékot hagyunk belőle a tányérunkon.
Ozóni
Az "ozóni" vagy "zóni" egy levesétel, amelyet hagyományosan újév napján fogyasztanak. Bár sok változata létezik, az étel általában csirkéből és különféle zöldségekből áll, és jellegzetessége, hogy rizssüteményt, "mocsit" is tesznek bele.
A zóni történelme a szamurájok konyhájában gyökerezik, ugyanis a csatamezőkön táborozó szamurájok készítették szárított zöldségekből és mocsiból. Az újév napján történő fogyasztás hagyománya a Muromacsi-kor (1336–1573) végére nyúlik vissza: az ekkori szokások szerint szertartás keretében kínálták fel az ozónit az isteneknek.
Mivel a mocsi tésztája nyújtható és hosszúra széthúzható, ezért a hosszú életet jelképezi. A különböző helyi alapanyagok feltétként való hozzáadásával pedig a bőséges termést remélik az új évben. A csirke (japánul tori, de ejtsd: "natori") a sikerek elérését, mások megelőzését, a javak megszerzését szimbolizálja.
Az oszecsi kivételével a bejegyzésünkben bemutatott többi újévi japán ételhez könnyedén hozzá lehet jutni az év bármely más napján is, így a (jelenleg hatályban lévő beutazási tilalom feloldása után) Japánba látogatóknak mindenképpen ajánlom, kóstolják meg őket.
Források:
https://www.tokyoweekender.com/2020/12/meaning-osechi-ryori-japan-traditional-new-year-food/
https://ja.wikipedia.org/wiki/%E5%BE%A1%E7%AF%80%E6%96%99%E7%90%86
