A „slow food” mozgalom híveként ismertem meg azt az olasz alapítványt, mely a slow food népszerűsítésével küzd a biodiverzitás megőrzéséért (Slow Food Foundation for Biodiversity). Rajtuk keresztül találkoztam először a zazamushi-val (ザザムシ), az ehető kérész-lárvákkal, melyek fogyasztásáról – Japán esetében legalábbis - sosem hallottam korábban.
Mint megtudtam, a Japán Kereskedelmi és Mezőgazdasági Minisztérium száz évvel ezelőtti kimutatása szerint a szigetországban Nagano prefektúrában volt a legmagasabb az ehető rovarfajok száma. Nagano prefektúra Japán legnagyobb szigetének (Honshu) közepén helyezkedik el, s azon kevés prefektúrák egyike, amelyeknek nincs közvetlen tengerparti területük. Emiatt az itt élők a régi időkben nehezen jutottak ehető tengeri élőlényekhez. Friss vizű folyókból azonban sok található errefelé, így számukra a legfontosabb fehérjeforrást valaha a folyami halak, illetve az ehető rovarok jelentették.
A rovarok számunkra furcsa tápláléknak tűnnek, de amikor lárva formájában elfogyasztják őket, akkor képletesen mondva két legyet ütnek egy csapásra; egyrészt fontos tápanyagokhoz (fehérjék, illetve aminosavak) jutnak, másrészt még időben megszabadulnak a kártevőktől, melyek kikelve a rizst vagy egyéb terményeiket, esetleg az emberéletet is veszélyeztetik. (A zazamushinál ismertebb csemege a hachinoko, (ejtsd hacsinoko, 蜂の子), ami például a suzumebachi (ejtsd szuzumebacsi, スズメバチ), azaz a sokak számára halálos csípésű japán óriásdarázs lárvájából készül. A következő kép a hachinoko-t mutatja.)
A zazamushit, amely elnevezés több kérészfaj lárváját is magában foglalja, a Középső- és Déli-Alpokot (japánul Kiso és Akaishi hegyeket) elválasztó Tenryu folyó felső szakaszán halásszák. (A zaza a folyó hangjából jön, míg a mushi rovart jelent.) A körülbelül 2 centis lárvák a vízfelszín alatti kövek alatt élnek, és amikor beköszönt a hideg, és a sebes folyású vizek vízállása csökken, egy speciális, bambuszvázra erősített, úgynevezett Yotsude hálóval fogják ki őket. Fogyasztásának a december-februári időszakban van a fő szezonja, ekkor a legmagasabb ugyanis a lárvák zsírtartalma.
A zsákmányt ezt követően meleg vízben megmossák, hogy eltávolítsák róla a homokot, majd magas lángon sütve, szójaszósszal és cukorral ízesítve fogyasztják.
A zazamushi halászatához, mivel megfelelő technikai tudás kell hozzá, illetve a lárvák mennyisége évről-évre változik, évente megújítandó speciális engedélyre van szükség. 1994-ben 78-an rendelkeztek ilyen engedéllyel, a tavalyi szezonban összesen 10 engedélyt igényeltek a halászok, akiknek életkora 69 és 85 év között mozgott. (Az alábbi képen látszik, hogy a halász rendelkezik a szükséges engedéllyel.)
A rovarok hétköznapi fogyasztása ma már nem jellemző Japánban. Inkább csemegeként, esetleg helyi specialitásként eszik. A zazamushi is olyan táplálék, mellyel a Nagano megyén kívüli japán emberek ritkán találkoznak.
A klímakatasztrófa elkerülése érdekében egyre fontosabb lenne, hogy minél inkább helyi alapanyagokból készült ételeket fogyasszunk. A Tenryu folyó partján fekvő Ina város, illetve Nagano prefektúra vezetése arra készül, hogy népszerűsítse a naganoi termékek, s így a zazamushi fogyasztását. Ennek érdekében egyrészt a helyi mezőgazdasági iskolák diákjait ismertetik meg a zazamushi halászattal, másrészt a jövőben Tokióban is zazamushi kóstolókat szeretnének tartani. (Dizájnos díszcsomagolásban az Amazonon is kapható.)
A világ egyre növekvő népességének élelmezésére különféle tervek születnek, s ezek egyik, komoly tanulmányokkal is alátámasztott iránya az ehető rovarok fogyasztásának növelése. Ázsiában sok országban mindennapos a rovarok fogyasztása, (Japánban nem így van!), s nyugaton is egyre több cég alakul, mely táplálkozási célú rovartenyésztésre specializálódik.
Az alábbi képet egy lengyel oldalon találtam. Feltehetőleg egy kreatív, nyugati továbbgondolása a japán sushi- és rovarfogyasztásnak. Modern, fúziós alkotás, mely az én ideg- és emésztési rendszeremet is erősen megmozgatta. Lehetséges, hogy az ilyen gasztro-kombinációk hatására egyes, eddig idegenkedő fogyasztók számára mégis vonzóvá tud válni ez az egyébként egészséges étel?
