Japánban évtől és időjárástól függően március végén - április elején virágzik a cseresznye. Ez az esemény emberek millióit csalogatja ki a cseresznyefákról híres parkokba, ahol a japánok meglehetősen nagy népsűrűségben szoktak enni-inni-mulatni.

A kormány március végén arra kérte a lakosságot, hogy idén a saját egészségük védelmében hagyják ki ezt a szórakozást. „Jövőre is biztosan virágzik majd a cseresznye!” - mondta Tokió prefektúravezetője, Koike Juriko, ezzel biztatva honfitársait az otthonmaradásra. Szomorúan, de tudomásul vettük, és mi például a tavalyi képekből merítettünk erőt idén.

(tovább…)

Alig egy éve írtam itt a blogon>> a japán Henn na hotelekről, ahol a személyzet nagyobbik része robotokból áll. Akkor megfogadtam, hogy ha egyszer ismét Japánban járok, feltétlenül ellátogatok az egyik ilyen hotelbe.

Novemberben pár napot Tokióban tölthettem. Fontolgattam, hogy egyetlen éjszakára megszálljak egy Henn na hotelben, azonban végül egy konyhával is felszerelt apartman mellett döntöttem. Az egyik esti programomba azonban beillesztettem a Henn na Hotel Tokyo Ginza meglátogatását. Mivel a Ginza egy közismert szórakozónegyed is, azt képzeltem, hogy a robotokkal én is egy kicsit elszórakoztatom magam. Csacsogok a recepciós robotokkal, majd iszom valamit a bárban, ahol talán lesz néhány érdekesebb robot-figura is.

(tovább…)

Az elmúlt napokban bizonyára sokan tudták felhasználni otthoni idejüket olvasásra. Előkerült egy-egy félbehagyott könyv, vagy végre sikerült elkezdeni az egyik korábban megvásárolt, vagy ajándékba kapott könyvet.

Az olvasást általában egy funkcionális tevékenységnek tekintjük, amit azért csinálunk, hogy információk birtokába jussunk. Ez részben igaz, de szerintem egy ennél sokrétűbb cselekvésről van szó. Egy sajátos lelkiállapotnak is mondhatnánk, amelyben nem csak a nyomtatott betűk jelentése, hanem a szövegkép, a könyv papírjának a tapintása, a borító keménysége, a könyv szaga, súlya és az olvasó testtartása mind-mind sokat számítanak. Több múlik magán a fizikai, papír könyvön, mint gondolnánk. Ennek szellemében szeretnék ezen írásomban a japán könyvvel, mint különleges nyomdai termékkel foglalkozni. (tovább…)

Mai blogcikkem Japánt, valamint a japán embereket ért nukleáris támadások és tesztek következményeiről szóló trilógia második része. Ebben a három részes sorozatban olyan történelmi eseteket mesélek el, amik kevésbé ismertek a nyugati világban.

Az első fejezet a hiroshimai árvákkal és amerikai erkölcsi nevelőszüleikkel foglalkozott, amit itt tudnak elolvasni.

A mostani történet pedig az atomtámadásokban megsérült, összeégett fiatal lányok egy csoportjának történetét meséli el, akik a már korábbi cikkben megismert két fantasztikus embernek köszönhetően új esélyt kaptak egy szebb életre. (tovább…)

Egy új vírus megjelenése mennyire megváltoztatta a világot és a mi mindennapi életünket is. Számomra az elmúlt 10 nap igazi rémálom volt. A legrosszabb pedig, hogy nem tudom, meddig fog még tartani ez az állapot!

Őszintén szólva, március 13-án este 21:15-ig elég lazán vettem az egészet. Ami Japánban és Ázsiában folyik, iskolabezárás, pánikhangulat és vásárlási láz a WC papírért, valamint maszkért, a minden nap növekvő fertőzöttek száma, nem gondoltam volna, hogy eléri Európát. Hittem, hogy meg lehet fékezni és kordában lehet tartani a vírust. Sajnos, tévedtem. Senki nem tudja leállítani az emberek és a betegség mozgását. Bár sejtettem azt is, hogy ha átterjed Európába, akkor előbb-utóbb itt is hasonló helyzet fog kialakulni.

(tovább…)

Japán messze földön híres a hosszú munkaórákról és a csapatszellemről. Úgy tartják a japán cégek, a munka csak a munkahelyen történhet. Amikor valaki nincs az irodában, azt sokszor nem is tekintik munkának. A hosszú munkanapok után közösen mennek tovább a kollégákkal iszogatni és beszélgetni (飲み会-Nomikai), ahonnan gyakran csak az utolsó vonattal vagy busszal mennek haza. A távmunka, ismertebb nevén a home office nehezen elképzelhető jelenség volt a japán üzleti életben.

(tovább…)

Pontosan 9 évvel ezelőtt a mai napon, helyi idő szerint délután 2 óra 46 perckor a Richter-skála szerinti 9,0-s erősségű földrengés rázta meg Japán északi részét, nem messze Szendai városától.

A japán meteorológiai intézet szerint ez volt a Japánban valaha bekövetkezett legnagyobb földrengés. Mivel Japánban történik a 6-os vagy annál nagyobb erősségű földrengések 20 százaléka és a japán épületek nagy része földrengésbiztosra van tervezve, a földrengés maga nem okozott akkora pusztítást, mint gondolnánk.

A rengést azonban cunami követte, több mint 10 méteres hullámokkal, ami több mint százezer házat mosott el a föld színéről sok esetben a bent tartózkodókkal együtt. A hivatalos adatok szerint a katasztrófa 19,689 áldozatot követelt, további 2,563 embert jelenleg is eltűntként tartanak nyilván. A földrengés következtében megsérült Fukusima Daiicsi atomerőmű balesetéhez köthető elhalálozások száma is meghaladja az 1500 főt, a reaktorok hűtésére használt radioaktív víz tárolása mai napig megoldatlan probléma. (tovább…)

Óriási múltja, hagyományai vannak Japánban a kerámia-készítésnek. Számos városnak, vidéknek van a másokétól jól megkülönböztethető, sajátos stílusjegyeket mutató kerámia-hagyománya. A teaszertartás elterjedése, népszerűvé válása a 16. század végétől tovább növelte a kerámia presztízsét. Egy-egy híres-nevezetes csészéért akár hadat is viseltek egymással a főurak.

(tovább…)

Japánnal kapcsolatos blogban illendő megemlékezni a közel 10 éve elhunyt Chalmers Johnsonról, a politikatudományok amerikai professzoráról, hiszen nézetei jó ideig jelentősen befolyásolták a japán gazdaságról alkotott képet a világ számos országában.

(tovább…)