Az utóbbi néhány évtizedben egyre többen ismerik Magyarországon is a japán rajzfilmeket. Sok-sok rajongója akad a Dragon Ballnak, a Sailor Moonnak, a Doraemonnak vagy más világszerte ismert rajzfilmsorozatoknak. Az elmúlt években pedig egyre több hazai moziban lehet látni a Ghibli Stúdió (és főként Miyazaki Hayao) remekműveit is, melyek nem csak a fiatalokat, de a felnőtteket is megcélozzák mély gondolataikkal, mondandóikkal. A Chihiro szellemországban és A vándorló palota talán a legismertebbek ezek közül.
Talán mindannyian meglepődnek, ha azt mondom, hogy Japánban az Anpanman című rajzfilmsorozat tudhatja magának a legtöbb rajongót a szigetországban. Az Anpanman egy 1988-ban született, 3-5 éves korú kisgyerekeknek (és poénokat illetően felnőtteknek is!) szóló rajzfilmsorozat, melynek főhőse egy édesbabbal töltött péksütemény. Ő:
A fogszabályozási kezelés Japánban a világon az egyik legdrágább, kinti életem során nem is találkoztam túl sok fiatallal, akik állandó fogszabályzó készüléket hordtak volna. De nem csak a kezelés borsos ára a visszatartó. Japánban ugyanis a szép, szabályos fogsor egyáltalán nem olyan népszerű, mint Amerikában, vagy a nyugati világban. A szép, szabályos fogsorral rendelkező nő veszélyes, a kusza fogú vonzóbb.
Természetesen, ha egy fogorvost megkérdeznénk, biztosan hosszan sorolná a szabályos fogsor hosszútávú előnyeit, amelyek között nem elhanyagolható, hogy a megfelelő rendben álló, s így megfelelő érintkezési pontokkal rendelkező fogak általában sokkal tovább megmaradnak és a későbbi fogpótlás is egyszerűbben megoldható. Emiatt aztán, hiába népszerűbb a kuszaság vagy szabálytalanság, egyetlen japán fogorvos sem vállalná a még szabálytalanabb fogsor „előállítását”. Lehet azonban csalni. Egyre népszerűbb az úgynevezett yaeba (八重歯, やえば), amit „2 sor fog”-ként lehetne fordítani. Ez a második fog műanyagból készül és a rendes fogra ragasztják, leginkább a szemfogakra. Sztárok készíttetnek maguknak ilyen fogsorokat, mely tovább növeli a yaeba népszerűségét.
Az év eleje sosem könnyű. A kellemes ünnepek és pihenés után vissza kell térnünk a szürke hétköznapokba és a munka stresszes világába. Ilyenkor nehezebb lehet jókedvűnek maradni, így sokan igyekeznek feldobni munkakörnyezetüket, hogy vidámabb legyen a napjuk.
Dekorálás - gondolom, sokan szeretik díszíteni, személyesebbé tenni azokat a helyeket, ahol sok időt töltenek, legyen szó a lakásukról, munkahelyi asztalukról, irodájukról vagy autójukról. Sokszor elég egy fénykép a családról, egy aranyos figura az autóba, s máris személyesebbnek érezzük a helyet. Így elviselhetőbbé válnak a hosszú munkaórák, távol az otthon melegétől és a családtól.
A kocsik dekorálása főleg azoknak a legfontosabb, akik hosszú órákat, napokat, esetleg heteket töltenek az autóban. Kamionsofőrök sokszor vicces neveket adnak járműveiknek, s igyekeznek annak utasterét minél kényelmesebbre alakítani.
Boldog és (sikerben) gazdag újévet kívánok mindenkinek!
De mielőtt megírnám az újévi első blogomat, szeretnék imádkozni egyik régi gimis barátnőm, Kiyomi-chan anyukájának, Yasuko sannak a lelki békéjéért.
Az ő haláláról szóló hírt december 22-én kaptam meg Kiyomi-chantól. Hirtelen halál volt 74 évesen. A nap, amikor megtalálták az anyukájukat holtan Kiyomi-chan és az ő fiú testvére, az asztalon ki volt nyitva a magyar nyelvű tankönyv, benne rengeteg kézírásával.
Kiyomi-chan és anyukája ideutazott Magyarországra az esküvőnkre 2010. júniusában. Valószínűleg számára az első külföldi utazás lehetett, teljesen hasonlóan az én szüleimhez. (tovább…)
Az elmúlt években egyre többet találkoztam a japán whiskyvel. Úgy gondoltam, hogy összeszedek róla pár érdekességet, amit nem biztos, hogy mindenki tud. Legyen miről beszélgetni baráti társaságban egy pohár finom whisky mellett.
Az utca emberét kérdezve biztosan mindenki a skót whiskyre tenné a voksát, mint a legjobb. Ezzel szemben egyre pozitívabb megítélésnek örvend a japán whisky. Talán az első nagyobb elismerést hozta, hogy 2015-ben az év whisky-jének választották a Yamazaki Single Malt Sherry Cask 2013-at. Jim Murray 97,5 pontot adott (a lehetséges 100-ból) a whisky bibliában, ami 4500 tételt sorol fel. (World Whisky Bible). Ez volt az első év, hogy a top 5-be skót whisky nem jutott be. Ez elég nagy fricska, a japán whisky történelmét figyelembe véve.
Tokió egy hatalmas öböl, a Tokiói-öböl partján, több folyó hordalékából kialakult síkságon épült. Az évszázadok során hatalmas területeket hódítottak el az öböl tengervízéből: feltöltötték, többnyire a legyalult dombok anyagából, de – különösen a 60-as évek első felének két számjegyű gazdasági növekedésének éveiben – mindenfajta hulladékkal.
Utóbbiból persze mostanra nem kevés probléma származik. Az elmúlt időszak egyik legnagyobb, a városvezetést megrázó botránya volt, amikor kiderült, hogy a nagykereskedelmi hal- és zöldségpiac vadonatúj, hatalmas épület-komplexuma különféle nehézfémekkel, vegyi anyagokkal erősen szennyezett, feltöltött területre épült. A halpiac, a híres „Cukidzsi” költözését lefújták, s már több, mint két éve folyik az alku a költözés feltételeiről, ezen belül a szennyezés eltávolításról, vagy legalábbis biztonságos elszigeteléséről.
A közigazgatási területén 14 millió, a gyakorlatilag teljesen egybeépült környezetével együtt 30 millió feletti lakosságot számláló nagyvárosnak azonban vannak a Tokiói-öböltől messze eső területei is. A „messze” azonban sokféle értelmezésre teret adó szó. Ha hozzáteszem, hogy „nagyon” messze, akkor már kezdünk közeledni a valós helyzet érzékeltetéséhez. (tovább…)
Nem, most nem japán ételekről írok. A hórenszó japánul spenótot jelent ugyan, de mozaikszóként egészen más az értelme. A hókoku, renraku, szódan szavak első szótagjából képezte még 1982-ben az SMBC Friend Securities nevű japán pénzügyi cég vezetője Jamazaki Tomidzsi, aki a cégen belül bevezette ezt a gyakorlatot, ami azóta is a japán vállalatokon belüli kommunikáció alappillérét jelenti, különösen, ha valamilyen probléma merül fel a gyártás vagy az üzletmenet során.
A hókoku (報告) beszámolót jelent. Bármi gond merül fel, akkor az első ember, aki szembesül ezzel, írásos beszámolót kell, hogy írjon róla. A beszámolónak először a problémáról kell szólni, természetesen minél részletesebben. Ezek után a probléma okai és a lehetséges megoldási mód vagy módok következnek. Sok nyugati kultúrkörbe született ember, valamint első munkahelyén kezdő japán a rátermettségét azzal kívánja bizonyítani, hogy ilyen esetben a problémát megpróbálja saját maga elhárítani, minden különösebb ’felhajtás nélkül’. Ez azonban távol áll a japán megközelítéstől. A japánok szerint ilyenkor alapos feltáró munka kell, mert egy gyors tűzoltás sokszor nem fedi fel a probléma okát, így az a későbbiekben megismétlődhet vagy akár még súlyosabbá válhat. (tovább…)
Már első japáni utam során felfigyeltem a kokeshi babákra. Tokió Harajuku negyedében, a luxusáruházak és designer üzletek között megbújó Oriental Bazaar nevű régiség és ajándékboltban órákat töltöttem a hagyományos, fából készült gyerekjátékok tanulmányozásával. Ezek a picit az orosz Matrjoska babákra emlékeztető, de nem szétszedhető, egyszerű, kézzel festett kis figurák levettek a lábamról. Nincs két egyforma darab belőlük, más a tekintetük, a szájuk íve, a ruhájuk mintája. A nőalakok szende pillantásukkal és fehér arcbőrükkel a japán nőideál megtestesítői. A szamuráj figurák arca szigorú, katana elnevezésű hagyományos kardjuk bal oldalt kandikál ki a kimonójuk ujja alól. Kezek és lábak nélkül is nagyon vagányul néznek ki. Közülük került ki könyveink őre és polcunk dísze is.
Kevesen tudják, hogy Tokiónak nem csak a felhőkarcolók között a tárgyalásokra siető komor üzletemberekkel teli vidékei vannak. Őszinte leszek: mi is csak nem olyan rég tudtuk meg kolléganőmtől. Javaslatára látogattuk meg Tokió prefektúra nyugati csücskét, a természeti szépségekben bővelkedő Okutama régiót.
