Táncolok, mert nem bízom a szavakban
Érzékeny önportré, intim vallomás? Kaori Ito vegyes, néhol ellentétes érzelmeket jelenít meg a színpadon, így a darab egyszerre beszél megbékélésről és elválásról, gyűlöletről, lendületről és emancipációról. Kaori Ito erőteljes és érzékeny koreográfiája két testet mutat be, a sajátját és apjáét, a jóképű és excentrikus öregemberét. Ahogy általában a hozzánk legközelebb állókkal való viszonyunk csapong a legszélsőségesebben, úgy a koreográfia gyors és lassú, hangos és halk egyszerre, mint a tangó, melyet eltáncolnak.
Ez az előadásom az apa-lánya kapcsolattal foglalkozik. Újraalkotok egy találkozást apámmal a színpadon, így igyekszem visszanyerni valamit kettőnk között, ami –úgy érzem- elveszett. Ez egyszerre személyes és művészi értelemben vett találkozás: két ember légyottja, akiket nem csak több ezer kilométer-, de már egyfajta kulturális távolság is elválaszt egymástól.
You are currently viewing a placeholder content from YouTube. To access the actual content, click the button below. Please note that doing so will share data with third-party providers.
Az előadás időpontjai:
Forrás, borítókép: https://trafo.hu