Bármerre járok Európában, érdeklődéssel figyelem a japánok nyomait és gyakran keresnem sem kell őket, megtalálnak maguktól. Így volt ez idén a francia Riviérán is, amikor a Monte Carlo-i kaszinótól nem messze, a tragikus sorsú Grace Kellyről elnevezett sugárút elején egy hatalmas táblán, fekete-fehér fotó hívta fel a figyelmet egy 1969-es eseményre: Monaco hercegnéje éppen azokat a cseresznyefákat ülteti, amelyeket a miniállam a Japán Mezőgazdasági Minisztériumtól kapott ajándékba. Pár lépésnyire pedig Monaco japánkertjének kapuja rejtőzött a zöldben. Szeretem a hagyományos japánkertek hangulatát, esztétikájukat, különleges növényeiket és a tavaikat, felettük a jellegzetes kis híddal, a vízben koi halakkal és part közeli kőlámpásokkal. Jó érzés felidézni azokat a gyönyörű kerteket, ahol Japánban jártam Kanazawától Kiotóig és a hosszú séták pihentető, megnyugtató hatását. Így hát kihasználtuk az alkalmat, hogy a monaco-i turistaforgatag elől eltűnjünk és relaxáljunk egy kicsit a III. Rainier herceg megbízásából egy díjnyertes japán tájépítész, Yasuo Beppu által 1994-ben alkotott, közel 7000 m2-es kertben. (tovább…)
Mi az a fugu?
Fugu, angolul „pufferfish”, magyarul gömbhal. Ez japán legdrágább téli finomsága. Egy egyfogásos fugu étel ára 2000-5000 yen között mozog. A többfogásos menük már 10000-20000 yen között mozognak, általában 8 fogásból állnak.
Sokan gondolják azt, hogy a japánok csak rizst és nyers halat fogyasztanak, de ez csak annyira igaz, mint hogy a magyarok kizárólag gulyáslevesen és paprikás csirkén élnek. Persze kell némi kíváncsiság és kalandvágy az idegen ízek és akár kifejezetten extrém alapanyagok felfedezéséhez, de számomra ez minden utazáshoz hozzá tartozik. Ezért japáni tartózkodásaim alatt mindig törekedtem rá, hogy a lehető legtöbb helyi ételt megkóstoljam. Nagyon furcsálltam azon útitársaimat, akik pár nap japán stílusú étkezés után kiéhezve rontottak be a helyi McDonald’s-ba vagy eleve elzárkóztak a távol-keleti gasztronómiai élmények elől és csak és kizárólag pizzát voltak hajlandóak enni.
Engem elvarázsoltak a kis kifőzdék, melyek gyakran egyféle ételre, pl. a ramen nevű tésztalevesre vagy curryre (húsos vagy zöldséges fűszeres szósz, mellé rizs) specializálódtak. Fantasztikusnak találtam az izakaya-nak nevezett gastro pubokat, ahol a finomságok közt van minden, ami tengeri, leginkább sashimi-ként (azaz nyersen): lazac, polip, tengeri sün, osztriga; de van sült hal, levesek és saláták is. Élmény volt enni az olyan éttermekben is, ahol a vendégpult összeér a sütőlappal és a szakácsok a kiválasztott ételt, pl. az okonomiyaki-t (japán zöldség-pizza) ott készítik, majd elénk tolják. A tányérra csak pici adag fér, de a többi közben meleg marad a sütőlap szélén!
