Imura Masayo – Szeretettel teli spártai módszer

Hivatalosan véget ért a 2016-os riói olimpia. A japán csapat 12 aranyat, 8 ezüstöt és 21 bronzot nyert, s így összesen 41 érmet vitt haza.

Hagino a férfi 400m vegyesben, míg Kaneto a női 200m mellben szerzett aranyat, valamint a japán tornacsapat is aranyérmes lett a csapat és egyéni számokban. Minden pillanat örömteli és megható volt.

Ami a legnagyobb örömöt és meglepetést okozta számomra az a műúszás volt (páros és csapat egyaránt). Régen a japánok nagyon profi voltak ebben a sportszámban.

1984-ban Los Angelesben (innentől lett hivatalos olimpiai sportág a műúszás), valamint pár évvel később Szöulban is bronzot szereztek a páros úszásban, Barcelonában szintén bronzérmet nyertek szólóban, párosban és a csapatban. Sydneyben ezüstöt páros és csapatúszásban, Athénban pedig ezüstöt párosban és csapatban is.

Kotani Mikakó (Szöul) és Okuno Fumikó (Barcelona) érmes műúszók pedig nem csak sportolóként szerepeltek a médiában, hanem számos TV műsor vendégeként is, s a lányok imádták őket. A 1990-es éveket a japán szinkronúszás aranykoraként szokták emlegetni.

A 2004-es athéni olimpia után viszont nem igazán hallottunk kiemelkedő eredményekről a vizibalett területén. A japán olimpiai műúszó csapatot egy oszakai edző, Imura Masayo vezette 1984-2004 között. 1985-ben Imura kivált korábbi klubjából és létrehozta az Imura Synclo klubot, hogy még erősebb atlétákat tudjon felkutatni és kinevelni. Korábbi klubja ezt nagyon nem nézte jó szemmel, sok problémát és nehézséget okoztak Imurának, például erősen korlátozták az Imura Synclo klub tagjainak uszodahasználatát.

2004-ben Imura lemondott a japán csapat edzői posztjáról és 2007-ben átment Kínába, ahol a kínai csapatban vezető pozíciót kapott a pekingi olimpiára való felkészülésben. A japán műúszó szövetség erősen kritizálta ezt a lépését, s hazaárulónak kiáltották ki.

A kínai csapat onnantól kezdve erősödni kezdett, s egyre jobb eredményeket produkált világszinten. A pekingi olimpián csoportúszásban megszerezte a bronzérmet és ezt követően sokkal eredményesebben szerepelt más sporteseményeken is.

1

Ezzel szemben a japán szinkronúszó csapat, bár bronzot nyert csapatban 2008-ban, a pekingi olimpia után kezdett egyre jobban lemaradni.

Imura 2008-ban bizonyította tehetségét, hogy a vezetésével a kínai műúszó csapat is képes érmet nyerni.

A pekingi olimpia után Imura 5 országból kapott ajánlatot úszószövetségektől, melyek közül végül a kínai olimpia csapatvezetői pozíciót választotta és újra edzeni kezdte az ottani sportolókat. 2013-tól az angol csapat vezetői pozícióját töltötte be, majd 2014-től Imura a japán műúszó klub kérésére visszament korábbi csapatához, hogy azt ismételten világszínvonalassá tegye.

Imura katonás gyakorlómódszere jól ismert a világban. Reggel 7:30-tól este 22:30-ig, több mint 12 órán át a vízben vannak az atléták és csak 16 naponként 1 szabadnapot kapnak. Mindezt a jó eredmények érdekében. Egyszer megnéztem a TV-ben, hogy milyen gyakorlatokat végez a japán olimpiai csapat. A lányok derekára 20 kg súlyt kötöttek, s megállás nélkül úsztak. Mindez addig folytatódott, amíg nem tudtak 100 m-t leúszni egy megadott időn belül.

2

Ezzel kezdődött a napi edzés. A riói olimpiára kiválasztott atléták közül ketten fel is adták gyakorlás közben.

Imura szigorú magatartása az atlétákkal szemben nem csak az edzésekre korlátozódik, hanem a magánéletükre is. Az egyik atlétának a szobája elég rendetlen volt, ezért Imura megparancsolta neki, hogy azonnal tegye rendbe.

Ugyanez a precízséget követeli a sportban is: az úszóknak egyenesen és fegyelmezetten kell állniuk a medence mellett mielőtt beugranak a vízbe. Egyszer egy kora reggel az egyik műúszó a fáradtság miatt kedvetlen arcot vágott. Imura erre kioktatta, hogy műúszás közben mindig mosolyogni kell. Akkor is, ha nehezen megy, tettetni kell a mosolyt, mert a versenytársak megláthatják, s erőfölényben érezhetik magukat. Tilos a sírás és azt se szabad mutatniuk, ha fáznak. Imura azt sem tűri, ha az atléták barátságosak és megértőek egymással. Elvei szerint a hibákat nem megértéssel, hanem szigorral és közösségi haraggal kell büntetni, mert akkor az atléták jobban oda fognak figyelni, tudatosabbak lesznek gyengeségeikre és igyekezni fognak minél hamarabb korrigálni elmaradásukat, hogy újra befogadja őket a csapat. Ha csapattársak megértőek, akkor a hibázó nem fog akkora felelősséget érezni, s nem fog küzdeni a jobb teljesítményért.

2014-ben, mikor újra a japán olimpiai szinkronúszó csapat főedzője lett, Imura „lelkesítő” beszédében leszólta a sportolókat, hogy hozzá vannak szokva a vereséghez, de ő ezt nem tűri el a továbbiakban.

3

A japán műúszó csapat végül a riói olimpián páros és a csapat számokban bronzérmet nyert, megkoronázva ezzel Imura Masayo 66.-ik születésnapját. Inui, az egyik csapattag, az olimpia után elmondta, hogy volt idő, mikor szem elől tévesztette a célt, de Imura edző mellettük volt végig, motiválta őket, s így sikerült a végén érmet szerezniük.

Véleményem szerint Imura egy nagyon szigorú magatartással, nagy felelősségtudattal és végtelen sok szeretettel rendelkező ember. Ebben a kínai csapat is egyetért. Igazi vezető egyéniség. Pontosan tudja mit akar, a maximumot várja el és hozza ki a sportolókból, ezzel hozzásegítve őket a győzelemhez. Ha nem világos a cél, akkor nehéz megtalálni a sikerhez vezető utat.

4

5

Végezetül Imura híres mondatával zárnám cikkem.

Az emberek többre képesek, mint gondolnák.

6

A Japán Műúszó Szövetség vezetőségének nem minden tagja ért egyet az Imura-módszerrel. Imuranak viszont csak a győzelem számít. Reméljük, hogy a japán műúszó csapat a 2020-as tokiói olimpián is szép eredményt fog elérni Imura edző mellett.

A képek forrásai sorrendben: 

japanese.cri.cn; blog.fujitv.co.jp; www.sankei.com; rio.headlines.yahoo.co.jp; www.ehime-np.co.jp;
cyberspaceandtime.com

Borítókép: www.reuters.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.