Japán tömegközlekedés

A kint töltött fél év alatt észrevétlenül átértékelődtek a távolságok. Mindennap legalább 30 km-t utaztam tömegközlekedésen. Első hallásra sokkolóak voltak az adatok. Tokiót és a vonzáskörzetét 130 vonalon, 1000 állomáson, 2000 km sínen napi 40 millió ember használja… (Ez barátok között is 4 Magyarországnyi felhasználó!)

Tokióban a metró és a japán vasút a két nagy szolgáltató, ezeknek a térképei egymásra másolva alább tekinthetők meg.

https://randomwire.com/inbetween-the-lines/jr-metro/

Optimális útvonal

Minden társaságnak van saját térképe, amiket külön-külön be lehet szerezni nyomtatott formában. A forgalmasabb megállókban több tíz vonal is találkozik. Könnyen és gyorsan át lehet szállni metróról metróra, vagy vasútról vasútra. A vasút egyik peronjáról egy metró szerelvényig is pár perc alatt el lehet jutni. Így a két cég járatait érdemes kombinálni az optimális úthoz. A térképek kavalkádjában talán meg lehet találni az úti célunkhoz egy útvonalat, azonban korántsem a legjobbat. Azonban korántsem lesz ez az optimális.

Külföldiként, japánul nem tudóknak a Google Maps elengedhetetlen. Minden megállóban van ingyenes wifi, ahol meg tudjuk tervezni az „optimális” utat. Azonban ez még mindig nagyon hosszú és körülményes. Latin betűkkel kell beírni az állomásokat, azonban a legtöbb helyen japánul látjuk kiírva. Nem tudjuk meg, hogy melyik peronról indul a szerelvény. Vannak japán nyelvű alkalmazások, amiket le tudunk tölteni a telefonunkra és megkönnyítik az életünket! Ezek az ország összes vonalát tartalmazzák: vonat, busz, metró, shinkansen. Ehhez szükséges már a japán nyelv ismerete és japán billentyűzet a telefonon. Az átszállások könnyítése érdekében már azt is jelzi, hogy melyik peronra érkezünk és hányas peronra kell átmennünk. Be is állíthatjuk, hogy a legolcsóbb / leggyorsabb / legkevesebb átszállásos opciót mutassa.

Fizetés

Az előző részből következik, hogy az útvonal hosszával arányosan nő a jegyek ára. Nincsen az egy útra megváltott vonaljegy. (Flat price például Kiotóban van, ahol minden buszút, a hosszától függetlenül 240 yen.) Vehetünk jegyet, amit az alábbi automaták adnak ki. Bonyolultnak néznek ki, azonban van angol nyelvű menüjük is.

https://blogs.yahoo.co.jp/silverkris221/30293527.html

A képen is látszódik, hogy az egyik gomb megnyomása egy segítőt idéz meg. Ha nem boldogulnánk, kibújik egy alkalmazott a gépből és segít megvenni a jegyet.

A kiszolgálás színvonala messze felülmúlja a hazai élményeket. Nem ragad be a visszajáró, nem fogy ki a papír. A számla nyomtatás egy gombbal történik. Sajnos minden szolgáltatónak külön-külön van jegye és automatája. Így metróról vonatra szállva új jegyet kell venni. Egyszerűbb opció az érintős feltöltőkártyát. Ez olyan, mint a bankkártyák érintős fizetési funkciója. Pillanatok alatt fel lehet tölteni és a kapuknál ezzel tudunk bemenni, a kijáratnál pedig levonják az útdíjat.

Bérletet két állomás közötti útra tudunk váltani. Jóval borsosabb árért, mint a budapesti 30 napos bérlet ára… Sajnos csak készpénzzel vagy japán bankkártyával lehet fizetni ezeknél az automatáknál. Külföldiként a Visa vagy Mastercarddal a kezemben tehetetlenül álltam az automaták előtt. Később sikerült kiderítenem, hogy az ügyfélszolgálaton már lehet külföldi kártyával fizetni. Így könnyebben fel tudtam tölteni az érintős kártyát. Iphone-on is van virtuális kártya, amivel tudunk fizetni. Ebben az esetben a telefont kell odaérinteni. (NCF technológia)

Csúcsidő

Napközben nyugodtan lehet utazni a járműveken, még ülőhelyünk is lesz. Azonban csúcsidőben örülhetünk, ha egyáltalán felférünk a vonatra. Az alábbi videót a reggeli csúcs alatt készítettem egy „kihaltabb” állomáson.

Fehér kesztyűs kurafik

Az utóbbi időben terjedt Facebook-on, 9GAG-en egy videó, ahol fehér kesztyűs alkalmazottak tuszkolják fel a népet a metróra. A két legforgalmasabb vonal egyikén utaztam nap mint nap, azonban ezt az élményt sikerült megúsznom. Saját magukat tuszkolták fel az utasok, ezt a felvételt én készítettem. Inkább megvártam a következő vonatot…

Szabályok

A japán egy szabálykövető nép, ami nem szeret mások privát széfárjába „belemászni”. Az „utazási íratlan szabályok” gyűjteményben benne van, hogy egy vonat sohase lehet tele. Az üres vonatra pedig igenis fel kell szállni! Amíg itthon még a bátrabbak is megvárják a következő villamost, addig Japánban a teli kocsiba is bepasszírozzák magukat az öltönyös salaryman-ek, vagy akár a kortalan nyugdíjasok. Az első napokban nem volt őszinte a mosolyom a reggeli csúcsforgalomban…

A belső harmónia utáni hajszát segítendően, Japánban tilos a járműveken telefonálni. Síri csend van a reggeli csúcsforgalom idején is. Egyik barátom a magyarországi közlekedései alatt hallott sztorikat mindig vicces formában osztja meg. Japánban egy sztorit sem hallottam a vonatokon. Mindenki néma! Beszélgetéssel sem zavarják a többieket.

Furcsamód a szardíniásdobozra hasonlító, tömött metrókocsikban akarja mindenki megteremteni a –nem létező – privát szféráját. A fiatalabbak a telefonjukba feledkeznek bele, valami játékot nyomogatnak, s közben zenét hallgatnak. Az idősebbek pedig akár állva is alszanak, vagy olvasnak.

Egy állomás több vonalnak is otthont ad. Külföldiek számára is könnyen értelmezhető jelzések segítik a közlekedést. Az összes metróvonal egy betűvel van rövidítve, az állomást pedig egy szám jelzi. Így könnyen, az állomás nevének leírása nélkül is meg tudjuk beszélni, hogy hol találkozzunk. A peronoknál ilyen táblák jelzik, hogy mit merre találunk.

A kijáratokat is számokkal, betűkel látják el. Egy Deák Ferenc téri megálló a saját 6-7 kijáratával még barátságosnak számítana kint. Hazautazás előtt Oszakában, mint gyakorlott utazó beszéltem meg egy találkozót a főkijárathoz. Általában mindig van egy főkijárat. Álmomban sem gondoltam, hogy 32 kijárata van az állomásnak. A távolságok érzékeltetése végett egyes kijáratok akár 1-2 km-re vannak egymástól.

Egyszerűbb esetben a kijáratokat égtájak szerint nevezik el. Így a vizuális emberek könnyebben dűlőre jutnak. A nagyobb bevásárlóközpontok, bankfiókok is fel vannak tüntetve. Illetve minden állomáson van WC, ami tiszta és kulturált.

A több vonal több szinten helyezkedik el. Oldalmetszeti fotókat is találunk. Térkép részletet, hogy melyik kijárat hol található. Illetve egy táblázatot, hogy a főbb POI-kat (point of interest) melyik kijáraton keresztül tudjuk a leggyorsabban elérni. A távolságok méterben is fel vannak tüntetve.

Éjszaka

Budapesten a bulikból hazafelé az éjszakai buszokat rendszeresen használtam. Néha 10-20 percet kellett várni, vagy sétálni. Ezt tartottam egy alap szintnek Japánba kimenve. Meglepődve szembesültem vele, hogy nincsen éjszakai közlekedés. Éjfélkor megáll az élet, és reggel 5-kor indulnak az első szerelvények. Az esti összejövetelek így biztosan az utolsó vonattal véget érnek. A bulikból nem lehet bármikor hazamenni. A forgalmas állomásoknál az első vonatra várva többen alszanak a földön teljes biztonságban, vagy a közeli kávézókban.

 

A képeket a megjelölt kettő kivételével én készítettem.

A “Now that’s service” c. videó tulajdonosa LonelyPlaneteer. A többi saját.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.