Kapcsolattartás a távoli Japánból a nagyszülőkkel

Gyakran szembesülök azzal a kérdéssel, hogy hogyan tudjuk tartani tízezer kilométer távolságból a kapcsolatot a gyermekem és a nagyszülei között. A kérdés teljesen jogos, hiszen annak ellenére, hogy az utóbbi években már nem okoz különösebb technikai vagy anyagi problémát a heti beszélgetés ilyen távolságból sem, egy ötéves gyermeket nem egyszerű lekötni egy szimpla „mi volt az oviban?” vagy „mit csináltál az elmúlt héten?” típusú kérdésekkel.

Szerencsére kreatív családból származom, így nem kellett sokat várni arra, hogy megtaláljuk a gyermek érdeklődésének megfelelő közös tevékenységet. Ezek közül mutatnék be párat, hátha vannak még rajtunk kívül is olyan családok, akik kénytelenek a nagyszülőktől távol élni, de szeretnének a gyerekek és a nagyszülők között jobb kapcsolatot kiépíteni vagy fenntartani.

1. Társasjáték
A társasjátékok közül nagyon sok játszható úgy, hogy a játékosok nincsenek egy helyen. Ilyen például a Ki nevet a végén? vagy a legtöbb startból célig eljutásról szóló dobókockás társasjáték.
Elég, ha a társasjáték ott van a gyermeknél (esetleg a nagyszülőknél), és a másik fél csak egy dobókockával készül. Ha netán dobókocka sincs kéznél, még az sem gond, vannak online dobókockák is, amelyek szintén megteszik:
https://www.random.org/dice/
A távoli nagyszülő a kamerán át látja a táblát, és helyette a gyermek bemondás alapján lép a nagyszülő bábu(i)val.

Ki nevet a végén?

2. Uno kártya
Az utóbbi idők nagy kedvence nálunk a Skype-on történő Uno kártyázás. Ezt úgy érdemes játszani, hogy egy-egy pakli kártyát mindkét oldalon elkészítünk. Az Uno esetén mindkét félnél kell, hogy legyen egy teljes pakli. A lerakott lapok színét és számát bemondjuk, majd megmutatjuk a kamerának, hiszen ez esetben nem tudunk egy közös kupacot tartani.
Néhány Uno-verzió esetében vannak olyan kártyák, amelyeket előzetesen ki kell szedni (pl. a „keverjük meg a kezünkben levő pár kártyát, és osszuk ki újra” kártya)

Uno

3. Bújócska
És van egy olyan játék is, ami virtuálisan még élvezhetőbb is, mint a való életben, ez pedig a bújócska! Képzeljék csak el, hogy egy átlagos méretű tokiói lakásban miképp tudna megbújni a nagyszülő a saját méreteivel 😊 Ehhez képest, ha csak a tabletet/laptopot kell „elbújtatni”, az hatalmas könnyebbség, valamint sokkal több rejtekhellyel lehet számolni, ami még fel is dobja a játékot.
Ennél a játéknál a szülő/testvér segítségére is szükség lesz, mert a nagyszülő utasításai szerint el kell „őt” (vagyis a tablelet) bújtatni a megadott helyen. Amikor a gyermek bújik, akkor pedig a nagyszülőt segíteni kell a gyermek megkeresésében azzal, hogy a nagyszülő utasításai szerint lábat adunk a kamerának.

Nos? Indulhat a játék? 😊

 

 

Források:

https://www.arukereso.hu/tarsasjatek-c3805/ctf/ki-nevet-a-vegen-p445538790/

https://invisioncommunity.co.uk/wp-content/uploads/2016/07/UNO_Logo_PR_Announcement_20160719_4pm_CET_1468855694.png

https://www.friendshipcircle.org/blog/wp-content/uploads/2013/10/Boy-Hiding-in-Laundry-Basket-624×415.jpg

 

Kapcsolódó bejegyzések
Japán host-mama program

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.