Japán területe Magyarország körülbelül háromszorosa, de a magas hegyek miatt ennek körülbelül csak a 30%-a lakható. Egy ekkora területre van bezsúfolva 120 millió ember, amiből következik, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a hely maximális kihasználására, amely természetesen a közlekedés és az autók terén is megnyilvánul. Korábban, még a SUV autók elterjedése előtt sokan a japán autókat a könnyű szerkezetről, a kis, kompakt méretekről ismerhették, mint amilyen például a Magyarországon klasszikussá vált „mi autónk”, a Suzuki Swift. Egyrészt ezek a kis modellek Japánban is vannak/voltak, illetve Európát meghaladó széles választéka érhető el a legkülönbözőbb miniautóknak Japánban, amelyek közül sokat kizárólag a szigetországban forgalmaznak. A legkisebb besorolású autókra külön kategória is létezik: a kei car (keijidousha, könnyűszerkezetes autó).

Kei Car – a japán könnyűszerkezetes autók
1. ábra: Különböző kei carok. Ezek közül talán csak a Suzuki Jimny ismert Európában.

A kei car definíciója szerint maximum 3,4 méter hosszú, 1,48 méter széles, 2 méter magas autó, amelyben maximum 660 köbcentis motor van és maximum 64 lóerő teljesítményt képes leadni – érdekes módon az elnevezés ellenére a súlyról nincs említés a szabályozásban. Gyakori, hogy kis turbós motorokkal és automata váltóval szerelik ezeket. Japánban azonnal fel lehet ismerni a kei car-okat nem is feltétlenül a méreteikről, hanem a citromsárga rendszámtábláról, amely a kategória megkülönböztető jelzése.

2. ábra: Kei car sárga rendszám

A kei car-okra alacsonyabb az adó, a biztosítás, mentesülnek néhány hivatali szabály alól, ráadásul még az autópálya használati díj is kedvezőbb rájuk; arról nem is beszélve, hogy kevesebbet fogyasztanak, mint egy átlagos autó, és maga a vételár is alacsony (1 millió yen = 2.6 millió forint körül). Japánban egyrészt a fiatalok, az idősek, illetve a vidékiek kedvelt mindennapi munkába-járós autója (a nagyvárosokban nem járnak autóval munkába a japánok). A statisztikák szerint különösen a vidéki megyékben magas a kei car-t birtoklók aránya, több helyen az 50%-ot is eléri, ami mutatja, hogy vidéken az autó a fő közlekedési eszköz. A kei car gazdaságos megoldás cégeknek is, akik járják a várost valamilyen szolgáltatással és kevésbé számít a cég autójának cégimázsára gyakorolt hatása (pl. takarítás, karbantartás, kis mennyiségű áruszállítás stb.)

Kei car-t minden japán autógyártó forgalmaz, de ezek közül a Suzuki volt az első, amely elindult ezen a vonalon 1955-ben a Suzulight modellel, majd később szinte összeforrt a nevük a kisméretű autókkal. Japánban jelenleg is a kei car a Suzuki fő profilja.

3. ábra: Suzuki Suzulight 1958-ból

Érdekes módon a kei carból léteznek „sportautók” is, mint például a Suzuki Cappuccino, amely egy kétüléses, 690kg-os, 63 lóerős, hátsókerék meghajtású kis roadster. 1991 és 1998 között gyártották, de még most is nagy népszerűségnek örvend. Esetleg az Initial D anime sorozatból lehet ismerős az autó egyeseknek, amelyben a könnyű felépítése miatt egy Cappuccino majdnem legyőzi Takumi hacsirokuját (Toyota AE86) lejtmenetben.

4. ábra: Suzuki Cappuccino

A kei car rendkívül népszerű Japánban jelenleg is, habár a széndioxid kibocsájtási normák valószínűleg részben vissza fogják majd szorítani ezeket. Már korábban is felmerült, hogy szigorítják a kei car-ra vonatkozó szabályozást, mivel az igazság az, hogy ezek a kis motorú autók arányosan több széndioxidot bocsájtanak ki, mint egy nagyobb motorú „rendes” autó. Bár lehet, hogy csak a meghajtás változik majd elektromosra, de maga a kategória marad a régi: például a Mitsubishi i-MiEV elektromos kei carként fut Japánban.

5. ábra: Elektromos iMiEV kei car rendszámmal

 

Képek forrásai:

https://kakakumag.com/car/?id=13678

https://en.wikipedia.org/wiki/Kei_car

https://car-me.jp/articles/864

https://www.webcartop.jp/2019/12/468221/