Japán világszerte híres többek között az extrém mini dolgok gyártásáról. Szinte bármilyen területen találunk példákat erre (legyen az chip vagy hotelszoba). Jelen írás a saját bőrömön megtapasztalt kompakt konyhás, fürdőszobás kollégiumi szobáról szóljon.
Hazaérkezésem után egyik nagy sikert aratott téma volt az itthoniak körében a japán szobám/lakásom bemutatása. Megint csak, mint például a hagyományos japán WC, annyira más, hogy az már - csak emiatt is - érdekes. 😉
„Japanikum”, amit csak itt találunk, és - ha oly’ szerencsések vagyunk, hogy be is költözhetünk - hetekig tart, míg be tudunk telni vele, majd évekig előjön Japánról szóló sztorizgatásaink közben, és biztos, hogy életünk végéig velünk marad emlékeinkben…
Külföldi ösztöndíjasként külön nemzetközi kollégiumban kaptam szobát, mint mindenki más is, aki külföldről érkezett valamilyen ösztöndíjjal. Így hát lakott itt mindenféle nemzet fia és lánya. Mindenkinek saját szobája volt. Tényleg nem lehet másnak nevezni, hisz nem volt több mint kb. 3m széles és (megint csak saccolva) 10m hosszú helyiség, amiből történetem főszereplője, a fürdő-WC egység nyílt. Ebben japán jellegzetesség, hogy egy ekkora területre is beapplikáltatott minden, amire egy kollégistának szüksége lehet.
Először belépünk az „előszobába” (Ez mélyebben volt, mint a szoba többi részének padlója, hogy az itt levett cipő talpáról lehullott kosz ne kerülhessen beljebb a szoba többi részébe – jó lenne ezt itthon is bevezetni!). Ez az első lépés a szobába térve (itt van még egy ajtós szekrény méretű nagy bojlermonstrum is). Másodikkal fellépünk a belső területre, és rögtön a konyhácskánál találjuk magunkat (jobbra). Ez voltaképp egy mélyedés jól kihasználva: felül szagelszívó és edénytároló, polc, alatta maga a két főzőlap. Sütő nem volt, mert a tűzhely alatt kellett a hely a hűtőcskének (nem azért becézgetem, mert annyira a szívemhez nőttek, hanem, hogy érzékeltessem a méretüket: hűtő alatt a szállodákban található, mini kocka hűtőt kell érteni). (Sajnos a hely hiánya miatt fényképezni is igen nehezen lehetett: nem volt hely elég messzire menni, hogy beleférjen a kiválasztott objektum.)
Anélkül, hogy egy lépést is tennénk, a konyhától 180 fokos fordulattal egy műanyag tolóajtóba ütközünk. Ennek túloldalán lapul a mágikus fürdő-WC-zuhanyzó komplex, egy négyzetméteren!
Ez volt a legjapánosabb mozzanata hőn szeretett koliszobámnak. Ez egy műanyag doboz gyakorlatilag, egy blokk, amiben fix volt a WC (sima „western style”), de a mosdókagyló (ugyanúgy műanyag) már úgy volt kialakítva, hogy forgatható legyen, így ha a WC-t használjuk, a zuhanyzó alá fordítjuk, de ha a zuhanyzót használjuk, akkor a WC fölé is tökéletesen befordítható! Íme:
Persze zuhanyzáskor csuromvíz lett a csap is, mert ez a teljes blokk volt lényegében a zuhanyzófülke. A törölközőnek is volt helye az ajtaján, és még egy kétszintes polc is jutott bele a WC-tartály fölött.
Akkor és annyi időre teljesen megfelelt az igényeimnek.
Ezek után már szinte szóra sem érdemes, de azért a teljesség igényével megírom, hogy a következő lépés bevitt a szobába. Itt volt bal oldalon az ágy, jobb oldalon az íróasztal, köztük egy kis járófolyosó, ami az erkélyig vitt. Az erkély fém tolóajtaja felett légkondícionáló (hűtő-fűtő típus). Ezt nyáron kevésbé használtam, inkább télen fűtésre, ha nem akartam tíz fokban kilépni a zuhanyfülkéből. De ez már egy másik történet.
A képek illusztrációk saját forrásból.